Kis ország, nagy szellemek – a Magyar Tudomány Éve

Magyar tudósok a nagyvilágban

„Nem kell magyarnak lenni ahhoz, hogy valaki matematikus legyen – de nem árt.” („You don’t have to be Hungarian to be a mathematician, but it helps.”) Peter Lax matematikus tréfás, mégis mélyen elismerő mondata az angolszász tudományos világban terjedt el a múlt század közepén. Nem is véletlenül: a magyar tudományos élet a világ egyik legfigyelemreméltóbb arányszámát mutatja, ha a lakosságszámhoz mérjük az elért eredményeket.

A huszadik század a magyar tudomány aranykora volt. Neumann János lefektette a számítógép-tudomány alapjait, Wigner Jenő a kvantummechanika és az atomenergia kutatásában ért el világraszóló eredményeket. Rényi Alfréd és Turán Pál a valószínűségszámítás és a kombinatorika mesterei voltak, Szent-Györgyi Albert pedig az első magyar Nobel-díjas, aki a C-vitamin felfedezésével milliók életét változtatta meg.

Példájuk máig inspirációt jelent – nemcsak a tudósoknak, hanem mindazoknak, akik hisznek abban, hogy a kíváncsiság, a kitartás és a tudásvágy képes világot formálni. A Magyar Tudományos Akadémia alapításának kétszázadik jubileuma alkalmából indított Magyar Tudomány Éve programsorozat nem pusztán ünneplés: a szervezők, köztük a Nemzeti Innovációs Ügynökség és az MTA azt szeretnék elérni, hogy a fiatal generáció is felfedezze a tudomány vonzerejét.

A tudomány a jövő

A 21. század kihívásai – a klímaváltozás, az egészségügyi rendszerek átalakulása, a mesterséges intelligencia, a fenntartható élelmiszer-termelés vagy az űrkutatás – olyan összetett kérdések, amelyekre csak a tudomány adhat tartós választ.

A kutatás-fejlesztés, a mérnöki gondolkodás, a biotechnológia vagy az informatika ma már nem elvont laboratóriumi fogalmak, hanem mindennapi valóságunk részei. Az ország jövője nagyban függ attól, hány fiatal dönt úgy, hogy kutatóként, mérnökként, tanárként vagy tudomány-népszerűsítőként szeretne hozzájárulni a közös tudáshoz.

A jövő generációja: tudomány mint hivatás

A Magyar Tudomány Éve egyik legfontosabb küldetése, hogy a fiatalok számára láthatóvá és elérhetővé tegye a tudományt. A pályaválasztás sokszor ösztönös, de egy inspiráló példakép vagy egy izgalmas kísérlet képes megváltoztatni egy egész élet irányát.

A programsorozat ezért nemcsak konferenciákat és kiállításokat, hanem élményalapú rendezvényeket, iskolai programokat és közösségi projekteket is szervez. A cél az, hogy a tudomány ne távoli, nehezen érthető fogalom legyen, hanem felfedezhető, emberközeli élmény – különösen a gyerekek és a fiatal felnőttek számára.

A tudomány fiatal nagykövetei

A Magyar Innovációs Ügynökség 2025 tavaszán 12 fiatal kutatót és diákot nevezett ki tudományos nagykövetté, akik különböző szakterületeken mutatják be a kutatás szépségét és fontosságát. Feladatuk, hogy inspirálják a jövő nemzedékét, és megmutassák: a tudomány nem elzárt világ, hanem nyitott lehetőség. Közérthető és inspiráló módon kommunikálják a tudomány eredményeit és országos szinten népszerűsítik a STEM-tudományokat (a Science, Technology, Engineering és Mathematics betűszó rövidítése).

A legfiatalabb nagykövet, Szabó Sámuel mindössze 16 éves, matematikusnak készül, és leginkább a játékelmélet érdekli. A célja, hogy azokhoz is közelebb vigye a matekot, akik eddig féltek tőle és megmutassa, hogy nem kell zseninek lenni ahhoz, hogy megértsük a matematika tudományát.

Nagy Felícián űrmérnök, akinek neve az Axiom-4 űrmisszióval kapcsolatban is gyakran szerepelt a médiában, úgy fogalmazott: „Tudományos nagykövetekként újszerű szemléletet követünk, figyelembe véve, hogy a fiatalok már másképp kommunikálnak. Olyan programokat és eseményeket mutatunk be, amelyek valóban izgalmasak lehetnek számukra.” Azt is megosztják, miért érdemes kutatónak lenni, és milyen hatással lehet egy fiatal tehetség a társadalom fejlődésére.

Úgy látja, a tudomány olyan, mint egy sötét szoba tele végtelen számú fiókkal. A nagykövetek feladata, hogy megvilágítsák, melyiket érdemes kinyitni és belenézni. Az űrkutatás mellett képzőművészettel is foglalkozik, és úgy véli, a fiatalok érdeklődése ma rendkívül sokrétű. Ha ezeket a különböző területeket sikerül összekapcsolni, akkor igazán izgalmas, több tudományágat átfogó kezdeményezések születhetnek, amelyekre érdemes lesz odafigyelni.

Közös ügyünk, a tudomány

A Magyar Tudomány Éve nemcsak a múlt dicsőségeiről szól, hanem arról is, hogy a tudomány jövője a fiatalok kezében van. Ha a gyerekek mernek kérdezni, ha a fiatalok megtanulják értékelni a tudás örömét, akkor Magyarország a következő évszázadban is a világ tudományos térképén marad.

Az elmúlt évtizedekben világosan kirajzolódott, hogy a nemzetek, régiók versenyképességét nemcsak a hagyományos ipari kapacitások határozzák meg, hanem a tudásbázis, a kutatás-fejlesztés, az innovációs kultúra. Magyarország sem kivétel, a tudomány társadalmi és gazdasági hatásaival is tisztában kell lennünk.

Ahogy a híres mondás is sugallja, nem kell magyarnak lenni ahhoz, hogy valaki tudós legyen – de ha magyarnak születik, különösen nagy esélye van arra, hogy megváltoztassa a világot. A 2025/2026-os esztendők tehát nem csupán ünnepi évek, hanem egy meghívást is jelentenek arra, hogy újra felfedezzük: a tudomány nem valaki másé. A tudomány mindannyiunk közös nyelve lehet, amelyben a jövő történeteit írjuk.