A magyarok Vicuskája

Venczel Vera Budapesten született, és kicsi korától fogva tudatosan készült a színpadra, amelyben talán szerepe volt annak, hogy édesapja is szeretett volna színész lenni. A családi háttér és szülői indíttatás mellett azonban a különleges pedagógusoknak, művészeknek is köszönhette mesterségbeli tudását. A gimnázium alatt beiratkozott egy önképzőkörbe, amelyet Heller Ágnes tartott. Itt hamar kiderült, hogy van tehetsége a színjátszáshoz, ezért az iskolai ünnepségeket szervező tanárnő már tudatosan keresett neki való feladatokat. A középiskolai szakkörök mellett pedig találkozott az akkori neves színművésznővel: Makay Margittal, aki a szakmai tudás mellett a pálya szeretetét is átadta a fiatal lánynak. ?Valójában ő indított el a pályán, ő volt, aki először hitt bennem, akinél az alapokat megtanultam, akinek a személyisége döntően befolyásolt, nemcsak színésznőként, hanem az egész életben? ? idézi Verát a színésznő hivatalos oldala.

A filmvászon hamar megtalálta

Már gimnazistaként játszott első két filmjében: Máriássy Félix Karambol (1963) és Esztergályos Károly Egy csónak visszafordul (1964) című alkotásában. Aztán jött a Színművészeti Főiskola, ahova elsőre felvették. Osztályfőnöke Pártos Géza lett, aki nemcsak kiváló rendező, de remek pedagógus is volt: ?Pártos rendelkezett azzal a képességgel, hogy mindenkiből a lehető legjobbat, legigazabbat tudta előhozni? ? olvasható a venczelvera.hu-n.

A mozin kívül azonban a színpadi fellépést is hamar elérte, Várkonyi Zoltán másodév végén szerepet adott neki a Vígszínházban. Ettől kezdve nemcsak a főiskola Ódry színpadán, hanem a Vígszínházban (Heltai: A néma levente 1966, Weingarten: A nyár 1967) is kamatoztathatta tehetségét, miközben elleshette a szakma fortélyait a legnagyobbaktól: Kiss Manyitól, Pécsi Sándortól Latinovitstól. A főiskola harmadik-negyedik évében már rendszeresen játszott a színházban, forgatott a filmgyárban, és egymás után kapta a szerepeket a televízióban. Egy ország láthatta a képernyőn a Kárpáthy Zoltán (1966), az Egy szerelem három éjszakája (1967), a Tanulmány a nőkről (1967), az Egri csillagok (1968) című filmekben.

Diplomázását követően Várkonyi Zoltán azonnal leszerződtette a Vígszínházhoz, ahol naiva szerepeket játszott, majd a lírai alakok találták meg. Az első nagy elismerést azonban ismét a képernyőnek köszönhette. A Pillangó című Móricz tévéadaptáció női főszerepének megformálásáért Monte Carlo-ban átvehette az Arany Nimfa-díjat. A televízió sorra adta a jobbnál jobb feladatokat, többnyire főszerepet, és ebben az időszakban kapta pályájának első állami kitüntetését, 1975-ben a fiatal, kiemelkedően teljesítő színművészeknek járó Jászai Mari-díjat.

A színház és televízió mellett pedig a szinkron és a rádió is sok feladatot adott a számára, 2008-ban pedig kiemelkedő művészi teljesítményéért a közönség szavazatai alapján a Halhatatlanok Társulatának Örökös Tagja lett. A Magyar Köztársaság Érdemes Művésze Díjat 2010-ben vehette át kiemelkedő jellemformálásáért, igényesen megmunkált, hiteles alakításaiért. A Vígszínházban pedig több mint négy évtized bizonyítja erőteljes, színes szerepformálásaival, hogy tehetsége, tudása ma is meghatározója színházi életünknek ? olvasható a honlapján.

Forrás és fotó: venczelvera.hu