Magyarságkutató Intézet: nemzetközi eredmények erősítik az intézet kutatóinak téziseit

A közlemény a július 30-án megjelent tanulmány kapcsán
kiemelte, hogy „a nemzetközi eredmények erősítik a Magyarságkutató Intézet
kutatóinak téziseit".

 A publikációt jegyző
Christine Keyser és kutatótársai 52 csontmaradványt vizsgáltak a Közép-Mongóliában
feltárt Tamir Ulaan Khoshuu temetőből.

A temetőt az ázsiai hun korban használták „Krisztus
születésének ideje környékén". A publikációban a genetikusok leírják a
temetőben kimutatható rokoni viszonyokat, amelyekből a társadalmi szerveződésekre
következtetnek – ismertette a Magyarságkutató.

A szerzők kutatásukat kiterjesztik arra, hogy az ázsiai hun
minták, mely más archaikus mintákkal mutatnak genetikai kapcsolatot. „Az
adatbázisban való keresés alapján közös férfi ágú haplotípust írnak le két
ázsiai hun minta és III. Béla (1172-1196) örökítőanyagával" – írták.

Két másik ázsiai hun lelet a székesfehérvári bazilikában
feltárt II/54 jelzésű mintával mutat genetikai kapcsolatot. Négy ázsiai hun
minta esetében a honfoglaláskori magyarokkal mutatnak ki hasonló haplotípust a
szerzők.

 Ezek alapján a
szerzők kiemelik – hívta fel a figyelmet a Magyarságkutató Intézet –, hogy az
ázsiai hunok férfi ágú genetikai vonalai közösek lehettek a honfoglaló
magyarokéval és az Árpád-házzal.

 A Neparáczki Endre és
munkatársai által korábban kimutatott hun, avar, honfoglaló magyar férfi ágú
genetikai vonal nagy valószínűséggel az ázsiai hunokra vezethető vissza.

 A közlemény megállapította, hogy ezen adatok megerősítik a 18. század óta vitatott tézist, miszerint az európai hunok az ázsiai hunok leszármazottjai. Tehát néhány ázsiai hun apai és anyai vonal is visszavezethető egy közös ősre, amely megtalálható az európai hunokban, az avarokban, a mongolokban, a honfoglaló magyarokban és a Turul-dinasztiában (Árpád-házi dinasztiában). „Ez a megállapítás támogatja, hogy ezen népeknek közös szkíta-szibériai őseik lehettek."

Képünk illusztráció.