A könyv, a a vatikáni levéltár 1965 és 1981 között megjelent 12 kötetes, jeles vatikáni történészek által válogatott és kommentált dokumentumgyűjteményre épül. A munka azért kapott ilyen nagy visszhangot, mivel azt nem sokkal a brit történész, John Cornwell botránykönyve, a "Hitler's Pope, the Secret History of Pius XII" után jelentették meg.
A jezsuita szerző könyvében visszautasítja Cornwell vádjait, melyek szerint XII. Pius azért jelentéktelenítette el a Holokausztot, mert német érzelmű volt, és mielőtt pápa lett volna, ő is aktív része volt az európai antiszemita köröknek. Blet nyilvános újságcikkekben is megtámadta Cornwell könyvének hitelességét, mondván: "Csak egyvalaki lát tisztán, és ő (mármint Cornwell) nem történész". "Nem is vitás, hogy Pius kedvelte a németeket, de az már valami mást jelent, ha azt mondjuk, hogy szerette a nácikat" - mondta Blet.
A Vatikán a mai napig erőteljesen elutasítja a második világháború alatt is regnáló XII. Pius személyének bármilyen kapcsolatát az antiszemitizmussal és a náci-szimpatizánsokkal. "Biztos nem volt antiszemita. Segített a zsidókon" - mondta a konferencián a könyv szerzője, Pierre Blet atya, a korszak vezető vatikáni történésze.
A beszédében mind Blet atya, mind pedig az utána következő Pio Laghi bíboros megismételte a Vatikán hivatalos álláspontját, mely szerint Pius azért nem állt ki nyíltan a zsidók mellett, mert attól félt, hogy akkor Hitler a katolikusokat azért üldözné, mert segítik a zsidókat. "XII. Pius nyilvános csendje valójában azokat a vatikáni nagykövetségeken és püspökségeken szervezett titkos tevékenységeket rejtette, mely az embermentéseken kívül a deportálások leállítására irányultak" - mondta a francia jezsuita Blet. Szerinte ugyanis a pápa a színfalak mögött minél több zsidót próbált megmenteni, és szenvedett az érzéseitől, melyet azonban nem mondhatott el senkinek. Ezért dokumentumokkal is igazolható, hogy a Vatikán diszkrét aktivitása több zsidót is megmentett, akiknek a számát egy izraeli történész korábban 850000-re tette, és a zsidó vezetők e miatt mondtak köszönetet a pápának a háború végén.
Ezen kívül szerinte a pápa üzenetei titkos tartalmat rejtenek mind a zsidók, mind az őket mentők számára, hogy mi zajlik a náci táborokban. Ilyen volt a pápa 1942. karácsonyán elmondott beszéde is: "Ezeket az embereket a származásuk miatt ítélték halálra". Bár a zsidó szervezetek szerint a pápa többet is tehetett volna kétes üzeneteknél, Blet szerint ez azért nem történt meg, mert Pius nagyon féltette a németországi és lengyel katolikusokat és elöljáróikat. Pius 1943-ban így fogalmazta meg kétkedését: "Minden szó mit a hatóságoknak címezve mondok....jól és komolyan átgondolandó, hogy mennyiben érinti a szenvedők sorsát, mert nehogy ettől váljon a többiek sorsa is borzalmasabbá".
A jezsuita történész szerint az is problémát jelenthet, hogy a Vatikánban nem rendelkeztek olyan információkkal, melyből biztosan lehetett volna tudni, hogy mit terveznek a németek a hatmillió zsidóval.
A kérdés azonban ma is összetett: a zsidó szervezetek évtizedek óta kérik, hogy nyissák meg a vatikáni levéltárat külső történészek előtt is, hogy az ott lévő anyagot ne csak saját kutatóik tanulmányozhassák és értékelhessék. A legutóbbi ilyen kérést júliusban adták át az új pápának, de valószínű, hogy most is elutasítják majd őket, és a vatikáni levéltár titkai továbbra is ismeretlenek maradnak.
