Miután leomlott a fal
Edda-koncert a Budai Ifjúsági Parkban (BIP) 1980. május 27-én. A bulinak este hét után vége szakadt, amikor a jobb oldali feljáró rámpa kőkorlátja rádőlt a Lánchíd utca járdájára, megsebesítve öt embert. Ettől fogva a színpad melletti bejáraton lehetett bejutni az Ifiparkba egészen 1984. szeptember 23-ig, ekkor a P. Mobil Elektromos temetés című produkciója végeztével az intézmény bezárt.
Időközben 1982-ben jóváhagyták a BIP pótlását szolgáló Ifjúsági Szabadidő Központ építését a Városligetben. Ez lett a Petőfi Csarnok (PeCsa), ami 1985. április 27-én egy Karthago-bulival nyitott.
„Sosem volt igazán korszerű épület – állapította meg Jávorszky Béla Szilárd kollégánk, rocktörténész, a Zene Háza Popkulturális Klubkönyvtárának szakmai munkatársa, megjegyezve: a tervezőket a táncházi világ ihlette.
Az épületet a Halmos György és Tihanyi Judit építész házaspár, a belső teret Geblusek Antal belsőépítész, az ornamentikát Somogyi Gábor és Buczkó György, a szabadtéri színpad födémjének acélszerkezetét, borítását Majoros Gábor építész tervezte.
Nádor Katalin, a Budai Ifjúsági Park igazgatóhelyettese, a PeCsa közművelődési osztályvezetője elmagyarázta: a tervezők úgy hitték, táncházak és népzenei koncertek számára kell az épület, így születtek a rusztikus elemek, a pulykás ajtók és falak.
A nagyterembe keresztbe tervezték a színpadot, amitől lényegesen kevesebb lett volna a férőhelyek száma, úgy a negyede. Az információs pult a főbejárathoz képest az ellenkező oldalra került, így aki csak programfüzetet és információkat szeretett volna, annak az egész házon végig kellett mennie. Az első percektől kezdve zajlottak az átépítések, átrendezések, amelyek huszonöt évig folytak
– idézte fel Nádori Katalin, hozzáfűzve, mígnem egyszerre már nem kaptak támogatást a korszerűsítésre, ráadásul sorra nyitottak a PeCsánál modernebb, szebb intézmények.
„Rossz akusztika, sötétség, bűz a tömény cigarettafüsttől” – folytatta a kellemetlenségeket Jávorszky Béla Szilárd.
A koncertek mellett népszerűek voltak a klubok, mint a Queen, a Take That, az East 17, a Roxette rajongói klub, amelyek ötventől százötvenes tagsággal bírtak. Legnépszerűbbnek a Depeche Mode-rajongói közösség bizonyult, ahol egy-egy összejövetelen akár kétezren is egybegyűltek. A működésükhöz nélkülözhetetlen termet és a technikát a ház biztosította.
„Az igazgató, Lehel László teljesen szabad kezet adott a kluboknak, amelyek bevételeik egy részét saját működésükre fordíthatták – árulta el Nádor Katalin. – Ezzel annyira egyediek voltunk, hogy az ország minden részéről jöttek hozzánk tanulmányozni a módszert.”
Sztárokban nem akadt hiány
„A magyar pop-rock élvonal minden szereplőjének állandó fellépőhelyszíne volt a PeCsa” – jelentette ki Jávorszky Béla Szilárd, aki felidézte a csarnok történetének legsötétebb emlékét, az 1987-es Metál Karácsonyt, amikor a Pokolgép koncertjének elején váratlanul berobbant a pirotechnika, nyolcan megsérültek, közülük ketten életveszélyesen.
Szívderítőbb történettel is szolgált a szakíró. A Csillag születik tehetségkutatón indult a Bonanza Banzai sikertörténete, amikor 1987-ben Kovács Ákos és Hauber Zsolt nyertek, majd rendszeres fellépői lettek a Csillagfény Discónak és a Depeche Mode-klubnak.
„Minden szombaton rendeztünk Csillagfény Discót. Nem csak zenekarok és lemezlovasok szerepeltek, de premier előtti filmeket vetítettünk, vetélkedőket szerveztünk” – mesélte az egykori osztályvezető, aki megjegyezte, azzal szintén foglalkoztak, hogyan jutnak késő este haza a Városligetből a fiatalok.
Még a Music TV is forgatott a diszkóban, a stáb világhírű sztárokkal érkezett. Rajtuk kívül szinte minden nemzetközi zenei híresség fellépett a PeCsában, mint első ízben Magyarországon Nick Cave, a Dream Theatre, illetve az Alice In Chains, Björk, Joe Bonamassa, James Brown, a Black Sabbath, Nick Cave, Sheryl Crow, a Cult, a Dream Theater, a Faith No More, az Iron Maiden, a Jethro Tull, a Judas Priest, Yngwie Malmsteen, a Manu Chao, John Mayall, a Megadeath, a Motörhead, a Nazareth, a Placebo, Iggy Pop, a Prodigy, Lou Reed, Henry Rollins, a Slayer, a Status Quo, a Uriah Heep, Johnny Winter, a ZZ Top.
No meg a Kiss. A banda először 1988-ban megtöltötte a Kisstadiont, ám az 1997-es reunion bulira, ahol újfent kifestették magukat, nem tudtak annyi jegyet eladni, hogy telt házat csináljanak a Margitszigeti Szabadtérin, így hát a show-t a Petőfi Csarnokban tartották.
Miként az első és egyetlen Nirvana-koncertet.
Amúgy a szabadtéri helyszín öt-hatezer főt, míg a nagyterem a felét tudta befogadni.
Konkurencia nélkül
„Nem volt konkurenciája a Petőfi Csarnoknak, mellette működött a tizenkétezres Budapest Sportcsarnok, ami 1999-ben leégett, vagyis egy sokszor nagyobb hely, de még nem létezett az A38 Hajó, a Trafó, a Müpa, a Barba Negra – fejtette ki Jávorszky Béla Szilárd. – A Sziget 1993-as indulásakor nem jelentett kihívást, de később a Sziget Fesztivál idejére senki sem szervezett fellépéseket.”
Nádor Katalin kiemelte, hogy a koncertek mellett rendkívül sikeresen működött a bolhapiac.
„Valamint itt tartottunk először kortárs zenei és táncesteket, amiket a Trafó későbbi igazgatója, Szabó György szervezett, egy idő után nemzetközi visszhangot kiváltva. A műfaj összes jeles képviselőjét meghívta a PeCsába – emlékeztetett az egykori osztályvezető. – Nem munka volt ez, hanem az életünk, felejthetetlen élmény volt ott dolgozni.”
2015. október 24-25-én tartották a Petőfi Csarnok záróbuliját, majd két évre rá az épületet elbontották.
Portré: Csiki Vivien / Kultúra.hu
