Nem lehet véletlen, hogy éppen Malcolm Gladwell brain baros előadása előtt mutatták be ezt a könyvet, gondoltam magamban, miután Böszörményi-Nagy Gergely Nonkonform – A jövő olvasókönyve című kötetét befejeztem. Biztos vagyok benne, hogy a szerző a világhírű kanadai ismeretterjesztő író művein (is) szocializálódott, legalábbis erre utal könyvének felépítése: Gladwellhez hasonlóan ő is bátran nyúl látszólag teljesen eltérő témákhoz, amelyeket összefűzve koherens egészet alakít ki. Még ha több ponton nem is értek vele egyet, kétségtelen, hogy következtetései elmélyültebb gondolkodásra és további kérdések feltevésére késztetnek.

Végső soron pedig ez volt a célja az olvasókönyvvel.

Szinte adta magát, hogy egy ilyesféle kötet éppen a Brain Bar és a Design Terminal alapítójának, a MOME alapítványi elnökének fejéből pattanjon ki. Böszörményi-Nagy a munkájából és az érdeklődéséből fakadóan egyaránt sokat foglalkozik a trendekkel, jövőbe mutató kezdeményezésekkel, a Mandineren pedig már több mint százötven idegen nyelvű ismeretterjesztő könyv recenzióját írta meg.

Belőlük válogatva állította össze a könyvet, amely négy nagyobb fejezetből áll. Ezek hangzatos, de sokszor olyan közhelyszerűen ható címekkel ellátott alfejezetekre oszlanak, mint például az Ugrásszerű technológiai fejlődésben élünk vagy a Létezésünk célja az önkifejezés. A címeket a szerző látványosan áthúzza, majd elővezeti a saját értelmezését. Így lesz az előbb idézett első címből A Szilícium-völgy felesleges dolgokra fókuszál, korunk technológiája nem hoz gyarapodást, a multik csak mímelik az innovációt, míg a másodikból A közösségi média kényszeres hasonuláshoz vezet. Ez a konformizmus önkényuralma, ahol az erőszakos konszenzus minden sajátos világképet gyűlölet tárgyává tesz.

Az első és egyben leghosszabb, az Evolúció és politika című fejezetben szóba kerül a tudomány és a vallás kapcsolata, a többség és a kisebbségek viszonya, ahogy a feminizmus kérdése is.

Ebben a részben számomra a tudománykritikai fejezet a legérdekesebb. A szerző és az általa idézett könyvek szerint manapság a tudományt is a bulvár hajtja: az alapos, ellenőrizhető és reprodukálható kutatások helyett mindenki a hírértéket keresi, ráadásul a tudósok gyakran csak olyan adatokat vesznek figyelembe, amelyek alátámasztják az elméleteiket. Ennél a pontnál azért elmerengtem azon, hogy Böszörményi-Nagy vajon nem ugyanezen logika alapján válogatta-e ki a könyvében idézett szerzőket, akik ráadásul szép számban tudósok?

A következő, Éghajlat és háború című fejezet még forróbb témákat boncolgat: a túlnépesedés, a klímaszorongás, a hazaszeretet és a jövő hadviselése is terítékre kerül. A szerző szerint a jelenleg tapasztalható éghajlatváltozás egyáltalán nem egyedi az emberiség történelmében, és sok esetben jelentős társadalmi átalakulások előidézője volt. A változások pedig nem feltétlenül negatív előjelűek, hiszen az evolúció alapja az alkalmazkodó képesség.

Milyen az életünk a digitalizációban, valóban temethetjük-e az analógot, és tényleg az online oktatásé-e a jövő?

Ezekről a mindannyiunkat érintő témákról az Identitás és innováció című fejezetben olvashatunk részletesebben. Az internet és a szelfikultúra korában hajlamosak vagyunk megfeledkezni arról, hogy digitális életmódunk alapját az egyre inkább kimerülő bányák adják. A mind okosabb telefonok, az akkumulátorok, a csipek ráadásul veszélyes hulladékként és egyelőre megoldatlan, hatalmas problémakupacként végzik rövid életüket.

Az Ésszel és szívvel a konformizmus ellen című zárófejezetben a szerző mintegy szintetizálja a korábban bevezetett gondolatokat: kiemelten foglalkozik a lokalizáció előnyeivel, a közösségi média káros hatásaival, az adatok mindenhatóságába vetett hit negatív aspektusaival és a specialistákra leselkedő veszélyekkel.

Böszörményi-Nagy Gergely könyvének vitathatatlan előnye, hogy számos olyan alkotó munkásságát helyezi fókuszba, akik általában kimaradnak a fősodorból.

Ugyanakkor azonban nehéz nem észrevenni, hogy az idézett szerzők nagy része angolszász vagy legalábbis annak a kultúrkörnek az országaiban érvényesülő tudós, szakértő, író.

A könyv célcsoportja egyértelműen a Z generáció: ezt támasztja alá az illusztrációk minősége és gazdagsága is. A szerző négy nagyszerű grafikust – Brunszkó Lászlót, Ferth Tímeát, Lossonczy Bazsót és Mark Hondot – kért fel az illusztrációk megrajzolására, amelyek remek aláfestői a fejezetekben tárgyalt témáknak. Azt a képzeletbeli olvasót is ábrázolják, aki nem fél megkérdőjelezni a status quót, és vitába mer szállni a könyvben megfogalmazott állításokkal. Tegyünk így mi is, akármelyik betűt viseljük is a generációs dobozunkon.

Nyitókép: Böszörményi-Nagy Gergely, a Brain Bar alapítója. Forrás: Brain Bar