„Máshogyan nem tudnék élni, csak szabadon”

Milyen munkáid vannak jelenleg?

A Covid miatt minden megállt, de ősszel fejeztem be egy hosszú film forgatását, ami arról a rapegyüttesről szól, akik Franciaországban meghonosították a stílust. Két, erősen politizáló habitusú fiatalember a főszereplő, akiknek hatalmas sikerük volt a 90-es években. Kettejük fiatalságáról, pályájuk kezdetéről szól a film, ebben játszom az egyik fazont, Kool Shent. Irtó kemény meló volt.

Miért?

Meg kellett tanulnom a „rap nyelvén” táncolni, énekelni. Mindkét srác a külvárosból, szegénynegyedből származik, és politikai aktivisták lettek. Arról énekelnek, hogyan bántalmazzák őket a rendőrök. A film mondanivalója, hogy hiába telt el harminc év, a világ mit sem változott. Nem a mozgás és a zenélés okozott nehézséget a forgatás során, mert nekem is volt együttesem korábban, hanem hogy nagyon élethűen akartam hozni a figurát. A két rapper ugyanis létező személy. Az, hogy majd látják a filmet, ritka dolog, és úgy éreztem, valami pluszt igényel tőlem és a másik főszereplőtől, Théo Christine-től. Annyit dolgoztunk vele, hogy nem lehet rossz film a Supreme. Ez volt a banda neve: Supreme NTM. Aki szereti a rapzenét, ismeri őket. Egy évig zajlottak a munkálatok, minden héten háromszor volt rap- és énekpróba, amerikai koreográfusok dolgoztak velünk. Audrey Estrougo a rendező.

Nemrég a francia Oscarnak tartott
César-díjra jelöltek. Ez óriási elismerés!

Kicsit könnyebb lett a dolgom castingok ügyében, mert többen ismernek. A K contraire a velencei filmfesztivál hivatalos versenyprogramjában szerepelt, és a legjobb fiatal tehetség kategóriában jelöltek a César-díjra. Ez mindenféle szempontból nagyon jó. Ha megnyerem, azért, de ha csak ott vagyok, az is szuper, mert az egész szakma megnézi és részt vesz majd az eseményeken márciusban.

Ez fontos állomás egy fiatal tehetség
számára.

Az a legfontosabb, hogy ha ismert vagy, tiéd a választás szabadsága. Te döntöd el, több ajánlat közül melyikre mondasz igent és melyikre nemet. Nem pánikolsz, hogyan fogod kifizetni holnap a számláidat. Van időd, mert tudod, hogy lesz munkád. Minél több figyelem irányul rád, annál több lehetőséged van kivárni a jó filmszerepeket.

Hogyan kezdtél forgatni?

Egy gimnáziumi barátom magával hívott egy castingra, és azzal a lendülettel bekerültem a film világába. Arra gondoltam, rendesen megtanulom a mesterséget, és jelentkeztem egy színésziskolába, de nem jártam sokáig, mert rossz volt. (Csak Párizsban négyszáz színitanoda van.) Lehet, hogy még nem voltam elég felnőtt hozzá. Először 19 évesen játszottam egy francia tévéfilmben, a  Mourir D’Aimer-ben. Hónapokon át mindennap forgattam, és éreztem: ezt akarom csinálni.

Mindenféle előképzettség nélkül estél a
film világába. Azt írják rólad a francia kritikák, hogy őstehetség vagy.
Hasonlót az édesapádról is olvashattunk már, aki építészből lett színész. Külsőre
is hasonlítotok.

Szerintem is, bár anyámat éppúgy látják bennem. Sokat figyeltem őket gyerekként. Míg apám játszott, anyám írt és énekelt.

Emlékszem, kiskoromban, ha tetszett egy film, ezerszer is megnéztem. Azt gondoltam, a filmeket nem forgatják, hanem valaki egy kamerával járta a világot, és a való életet rögzítette. Nem érdekelt a színjátszás. Beleszülettem, így kezdetben nem találtam benne semmi különöset. Művészek közt nőttem fel, ez volt a normális közegem. A suli nem ment, semmi sem ment, de volt egy pillanat, amikor jókor jó helyen voltam, és szembejött a filmezés. Valójában nem tudom, miért vágtam bele, nincs egy konkrét pont vagy ok, amikor vagy amiért megszületett bennem a vágy. Kerestem egy kis pénzt az első filmemmel, és ennyi. A szenvedély később jött.

Most hol tartasz?

Imádok filmezni! Ha vígjáték, ha társadalmi sztori,
ha dráma, először elolvasom, és megnézem, mennyire tehetséges a rendező, hogyan
dolgozik. Bármennyire szenvedélyem a filmezés, már nem megyek el castingra és
nem vállalom el a szerepet, ha a rendező nem tetszik. Én is castingolom őt,
nemcsak ő engem.

Milyen emlékeket őrzöl a gyerekkorodról?

Az emberek arcát. A keresztapámét, Bubik Istvánét, aki hihetetlenül karizmatikus pasi volt. Rá nagyon jól emlékszem. A hozzá hasonló arcok villannak be, ahogy kérdezed: a szeretetre méltó, beszédes, vicces, életörömtől ragyogó embereké. Mindig jártam színházba, szinte ott nőttem fel. Boulogne-ban éltünk a szüleimmel egy kicsi lakásban. Nem volt könnyű. Gyakran járok Magyarországra az unokatesómhoz és pár ottani barátomhoz. Egy diplomafilmben és Enyedi Ildikóval is forgattam nemrég, amikor ott jártam.

Édesapád szobafestéssel pótolta ki
kezdetben a színészi keresetét, ha épp nem volt munkája. Veled is így volt?

Én is voltam szobafestő meg pincér, és dolgoztam bárban is. Utáltam! Remélem, soha többé  nem szorulok rá. Maximum a saját lakásomat szeretném majd kifesteni. Ha nem forgatok, olvasok, készülök az új munkáimra vagy írok. Szeretnék rendezni a közeljövőben. 

Milyen filmek várnak rád?

Egy hosszú mozifilm januárban, amelyben rendőrt alakítok. Egy másik a barátomé – egy francia-olasz fiatal rendező filmje – és a harmadik tavasszal Madonnáé. Mármint az amerikai énekesnőé, aki az életéről készít filmet. A Nico 1988 című angol filmben látott meg. Először egy táncos filmet akart velem készíteni a 80-as évekről. Lisszabonban találkoztunk, két hetet gyakoroltunk, jól dolgoztunk együtt.

Sokat utazol?

Nagyon! Jártam már Thaiföldön, Mexikóban, többször Spanyolországban és Londonban, megfordultam Romániában, Bulgáriában, Afrikában, Stockholmban, Törökországban... Ha kijön egy film, azzal utána egy évig járhatom a világot a különféle fesztiválok miatt. Portugália nagy kedvencem, tizenöt évesen sokat jártam arrafelé a legjobb barátomhoz. Ott mindig otthon érzem magam. Sok helyen szeretek lenni, de csak akkor, ha biztos vagyok benne, hogy nem maradok ott.

Hol maradnál ott szívesen?

Nem tudom. Szeretem Franciaországban, hogy sokféle
ember él itt, sokféle film forog. Most kezdem tényleg komolyan venni a
filmezést, ezért élvezem Párizst. Most indul be a karrierem. Amíg dolgozom,
mindegy, hol vagyok.

Hihetetlen szabadság árad a szavaidból.

Máshogyan nem tudnék élni, csak szabadon. Egyedül az blokkol, ha unatkozom, de nem nagyon szoktam.

Tevékeny vagyok, mindig kitalálok valamit.

Ha éppen nem filmezek, sokat sportolok, de ez pótcselekvés. Sokat kell várni, és azt nem bírom. A színészek mindig várnak. Várják, hogy a telefon megcsörrenjen. Ha nincs semmi dolgom, rövidfilmekben szerepelek ingyen, dolgozom a barátaimmal vagy utazom, és akkor minden oké.

Karácsonyra mit tervezel?

Nincs sok családi szokásunk, most például a kedvesem
szüleihez megyünk. Szerelmes vagyok. A barátnőm nagyon tehetséges francia
színésznő. Szeretek neki főzni. Kimegyek a piacra, és improvizálok. Imádom a
tengeri ételeket. Egyedül desszertet nem tudok készíteni, mert abban nem látom
a kreativitást: ott a pontos receptet kell követni. A süteményhez precizitás
kell, nem elég az ösztönösség. A sütisütés unalmas számomra. Százszor kell
megcsinálni, mire jó lesz.

A kétnyelvűség okozott valaha gondot?

Fiatalabb koromban könnyebb volt. Apámmal magyarul, anyámmal franciául beszéltem. Nem fordítottam a fejemben egyiket a másikra. Felnőttként – mivel most már összetettebb gondolatok cikáznak a fejemben – sokkal nehezebb. Franciául gondolkodom akkor is, ha magyarul kell beszélnem. Stresszes helyzet, és nem mindig sikerül jól kifejeznem magam, mert a magyar nehéz nyelv. Amikor Szentpéteri Áron fiatal rendezővel három hónapig a filmjét csináltuk, egy idő után sokkal jobban beszéltem magyarul. Apámtól a logikáját, anyámtól a művészetet, a fantáziát örököltem. Apámmal is, anyámmal is nagyon közel állunk egymáshoz, anyámmal ráadásul egyforma a gondolkodásunk.

Milyen történetek kötnek le?

Fantasy, science fiction, angol társadalmi drámák, és a régi filmek is mind jöhetnek. A klasszikus történetek tetszenek leginkább: a görög tragédiák vagy Thomas Vinterberg filmjei. Szeretem, amikor egy történetben az ember rosszul választ, majd rájön a tévedésére. Az izgat, ami jól meg van írva, amivel tudok azonosulni. De ahogyan egy zenével,  egy filmmel kapcsolatban sem tudom, mi fog meg valójában.

Nem szoktál már zenélni?

Nem, mert sok időt igényel, és már szeretem a dolgokat komolyan művelni. Úgy akarok filmezni, ahogyan mások sportolnak: teljesen odaadva magam. Jóval többet teszek bele egy munkába, mint mások.

Amit szeretek, megszállottan csinálom. Maximalista vagyok. A lényeg, hogy iszonyú boldog vagyok, mert úgy dolgozom, ahogyan mindig is akartam. Tíz éve nyomom, és végre kezdem elérni, hogy olyan szerepeket játszom olyan filmekben, amilyenekre mindig vágytam. Lelkes vagyok a jövőt illetően: nagy dolgokat, klassz filmeket szeretnék összehozni jó rendezőkkel.

Semmi más nem érdekel, csak dolgozni akarok. Sem a hírnév, sem a gazdagság nem vonz.

Imádok filmezni, semmit sem szeretek ennél jobban. Tudom, hogy ez lesz a jövőm, és mára kiharcoltam a saját helyem, ami nem volt könnyű. Sok út vezet a sikerhez, és ez nem csupán attól függ, hogyan dolgozol. Ismerned kell a megfelelő embereket, jó döntéseket kell hoznod és nagyon türelmesnek kell lenned. A szerencse a jó döntések eredménye, és fordítva: a jó döntések eredményezik a szerencsét.

Nyitókép: Funtek Sándor, fotó: Paloma Pineda