Magyarország legnagyobb fái türelemre, toleranciára és kitartásra tanítanak

Az eredeti gondolat a Covid-járványt kísérő bezárkózás során fogalmazódott meg: az emberi lét törékenysége, az elzártság és a természet újrafelfedezése sokak életébe beférkőzött, Marci figyelmét pedig a fák és a falét felé fordította. A képekből most fotóalbum készült, melynek céljai között szerepel az elvonatkoztatás az emberközpontú világnézettől és a fák hosszú, helyhez kötött életének a bemutatása. Éppen ezért az elmúlást, az élet végét és a korhadó törzseken induló új élet esztétikáját éppúgy keresték az alkotók, mint az erejük teljében lévő rekorder példányok uralkodó megjelenését. 

A projekt ötletgazdája lapunk korábbi képszerkesztője, Kovalik Máté, aki gyermekkora óta aktív természetjáró, képesített túravezető, a Kinizsi Százas teljesítménytúra főrendezője. Mátét intenzíven foglalkoztatja természeti értékeink megőrzése, több, az invazív fajok elleni küzdelemmel foglalkozó nemzetközi önkéntes tábor résztvevője – és a Matuzsálemek könyv szerkesztője is. A fényképeket készítő André Kertész-nagydíjas és sokszoros Sajtófotó díjas Kállai Márton pedig alapjáraton is hosszú távú természeti riportokkal foglalkozik, ökológiai szemlélettel és a természeti értékek megőrzésére ösztönző attitűddel fényképez. De vajon hogyan jött az a gondolat, hogy a képeken egyáltalán ne is szerepeljenek emberek, és a portrék a fák „arcait” próbálják meg bemutatni?

Portrék emberek nélkül

„Amikor elkezdtem dolgozni ezen az anyagon, hamar rájöttem arra, hogy az embert ki szeretném hagyni belőle. A mai világban túlontúl fontos lett az ego: minden énközpontú és emberközpontú lett, én pedig szerettem volna ettől elvonatkoztatni. A hosszú távú sorozataim középpontjában mindig a természet és az ember kapcsolata, konfliktusa, együttélése áll, ez a sorozat pedig pont attól működik a számomra, hogy van benne valamiféle megszemélyesítés: úgy tekintek rá, mint fákról készült portrékra” – meséli a fotós, aki kifejezetten törekedett arra, hogy a Matuzsálemek ne természetsorozat legyen. Összesen kétféle objektívet használt, ezáltal pedig rengeteg nézőpont- és fénykeresés, komponálás övezte a munkát, és az is előfordult, hogy egy-egy helyre Márton többször, más-más évszakokban is visszalátogatott. 

„Sokkal meditatívabb fotográfiai eljárás volt, mint amit korábban megszoktam. Érdekes módon ráadásul ez az a sorozat, ami a legtöbb emberi reakciót kiváltotta – dacára annak, hogy a képeken nem szerepelnek emberek. Olyan empátiát éreztem az emberek és a fák között, ami talán azt is túlszárnyalta, mint az emberábrázolásban a néző és a szereplő között látható. Amikor ezzel a témával kapcsolatban segítséget, útbaigazítást, információt kértem, vagy amikor a szerzőket megkerestem, mindenki azonnal igent mondott. Ez a téma úgy megszólította az embereket, mint egy erős, drámai riport” – meséli Kállai Márton.

Az album készítői igyekeztek összegyűjteni a legjellemzőbb fajokat, a szoborszerű formákat, a kultúrtörténetileg jelentős helyeket és példányokat. Az elkészült képanyag hazánk minden vármegyéjét és szinte minden tájegységét érinti, továbbá teljes lefedettséget nyújt a Magyarországon honos fajok szerint is.

A képek a természetfotó és a fine art fotográfia határán helyezkednek el, középformátumú Hasselblad digitális géppel készültek, színvisszaadásuk, részletgazdagságuk és élességük kimagasló, méteres nagyítások készítésére alkalmas. A fényforrás a nap volt, fényformáló pedig legtöbbször a felhőzet. Márton fotográfus-szociológus végzettségének és társadalomtudományi érdeklődésének köszönhetően pedig a pusztán természetinek induló projekt végül társadalmi értelmezési keretet is kapott. Akaratlanul is emberi tevékenységek és interakciók sokaságára bukkant, a fatörzsbe faragott Krisztus-képtől a fákra adományként akasztott tárgyakig. Ezekről a nyomokról az anyag szerves részét képező, de attól gondolatilag mégis elkülöníthető sorozat jött létre.

Az alkotók számára a Dendrománia oldal hatalmas gyűjteménye nagy segítség volt. Kiváltképp Pósfai György és társainak munkája alkot fantasztikus adatbázist a témában.

A témában megjelent 20. századi könyvekben bemutatott legnevezetesebb példányok közel felét már hiába keressük. Ez különösen elgondolkodtató annak fényében, hogy itt több száz éves élettartamokról beszélünk, még szerény becslések szerint is.

Magyarország alternatív térképe

A szövegek nem konkrét fákra vagy fajok ismertetésére törekszenek, hanem a falét szépségeire, a fák életünkben és a földi életben betöltött nélkülözhetetlen szerepére reflektálnak. Érdekesség, hogy több portrén is szerepel Enyedi Ildikó Csendes barát című, sokszorosan díjazott - és általunk is  rajongott - új filmjének címszereplője. Ráadásul a fotóalbum kiváló minőségű papíron, hazai nyomdában készült, így az alkotók számára lehetőség nyílt a produkciós folyamat teljes ellenőrzésére.

Sőt: a közösségi kampány során a 10 Millió Fa Alapítvány közreműködésének hála az album előzetes megvásárlásával mindenki hozzájárult egy erdei facsemete ültetéséhez, akik tehát beszálltak és bizalmat szavaztak a Matuzsálemeknek, azoknak köszönhetően a befolyt összegből kétszáz facsemetét fog elültetni az alapítvány.

„Fa vagyok, nem jut eszembe semmi. Fa vagyok, talán óriás, talán épp most kezdek a földből kibújni, de mindig több vagyok magamnál. Mert aki rám néz, aki nem, aki bújt, és aki nem, én ott vagyok mindenben, mert én vagyok az idő, és én vagyok az örök élet, holott az én életem is véges”

– részlet Háy János a könyvbe írt szövegéből.

A 250 oldalas fotóalbum hat fejezetre tagolódik. A fejezetek bevezető szövegeit kortárs írók és biológus, illetve dendromán szakemberek írásai vezetik fel. A fotó-összeállításokat tudományos és szépirodalmi szövegek kísérik, méghozzá olyan neves szerzőktől, mint Aszalós Réka erdőökológus, az Ökológiai Kutatóközpont munkatársa, a 10 millió Fa közösség szakértője; Boldizsár Ildikó mesekutató, író; Háy János József Attila-díjas író, költő; Pósfai György Széchenyi-díjas biokémikus, a hazai Dendrománia oldal alapítója; Szél Győző entomológus, muzeológus, az MNMKK Magyar Természettudományi Múzeum munkatársa; ifj. Vitray Tamás biológus, szakíró, a National Geographic magyarországi kiadásának korábbi főszerkesztője. 

A Matuzsálemek címlapján a zsennyei tölgy látható, a maga tízméteres törzskörméretével. Kállai Márton tudta, hogy ezt a fát már kétszer is megpróbálta megsemmisíteni az élet, amikor pedig először meglátta az „arcát”, nem tudott tőle szabadulni. Olyan volt, mintha mosolyogna – mindazok után, amit átélt. A fotográfus elmondása szerint ez az egy kép, amelyet nem kellett válogatni az albumba.

A fákra vadászva az alkotók számára egy másik Magyarország képe rajzolódott ki: a fák között nem volt pártos megosztás, az albumban található térkép tanúsága szerint pedig ezekre a gigantikus, sokat látott fákra fel lehet fűzni azt az országot, amelyben élünk.

Kállai Márton szerint a fák három dologra tanítanak: türelemre, toleranciára és kitartásra. „A fák a legjámborabb módon közvetítették ezeket az értékeket, nem erőltették, csak hagyták, hogy rájöjjek a környezetükben erre. A projekt során azt éreztem, hogy közvetítője lehettem az életüknek, szépségüknek. Ha elég türelmesen figyeltem, megmutatták magukat, és a legtöbbször hagyták, hogy ábrázoljam ezt. Éreztették, mi a méltóság. Olyan lények, akik kiérdemlik a tiszteletet, és nem kikényszerítik azt.”