Bari Bernadett, Baja polgármestere elmondta: a programok összeállítása során a szervező Türr István Múzeum, a Bácskai Művelődési Központ, a Bajai Horvát Önkormányzat és a Bácskai Horvátok Kulturális Központja munkatársai különös figyelmet fordítottak a rendezvény autentikus jellegére, a hagyományápolásra. A gyermekek részére ismeretterjesztő néprajzi programokkal készülnek, így megismerkedhetnek a maszkajárás hagyományaival, a télűző bunyevác népszokás eseményének négy fő alakjával, és autentikus jelmezekbe is bújhatnak. A Bácskai Művelődési Központban kézműves-foglalkozásokkal, a Szentháromság téren pedig népi játszótérrel készülnek az érdeklődő családoknak.
A nap során színpadra lépnek Csurai Attila és tanítványai, a Sükösdi Danubia Tamburazenekar, az Érdi Igraj Kolo Hagyományőrző Táncegyüttes, a Dusnoki Biser Táncegyüttes, a Bunjevačka „zlatna grana” Kulturális Egyesület, a Bácska Tamburazenekar és a Čabar Zenekar.
A maszkák 16 órától zenészek és táncosok kíséretében vonulnak be a főtérre, ahol aztán együtt, jókedvű mulatozással szimbolikusan elűzik a telet. A menethez akár induláskor, akár útközben is lehet csatlakozni. A szabadtéri programot a Zabavna Industrija zenekar koncertje zárja 19 órától, ezzel párhuzamosan a Bácskai Művelődési Központban táncházat tartanak a Čabar Zenekar kíséretével.
A polgármester elmondta: míg a mohácsi busójárás hagyománya közismert, a bajai farsangi alakoskodó népszokásról sajnos csak kevesen tudnak, pedig az elmúlt század elején még minden húshagyó kedden „hangos volt a város a maszkáktól”.
A négy legjellegzetesebb figura a medve (medo) és a medvetáncoltató (a bosnyák), a didák és a botos. A medve hosszú subát viselt bunda gyanánt, fülét a fejére húzott zsák vagy zabostarisznya két csücskének elkötésével alakították ki. A medvéket láncon vezette egy-egy turbános, arcát kipirosító, öv gyanánt fehér törölközőt (peskir), szoknyaszerű piros kötényt (pregaca) és csizmát viselő férfi, aki az egykori Osztrák–Magyar Monarchiába járó bosnyák medvetáncoltatókat idézte fel keleties külsejével. A két-két páros – vagy akár több is – körbejárta a közönséget, és a medve a bosnyák „Igraj malo, medo!” felszólítására esetlenül, igazi medve módjára táncolni kezdett, majd a nála lévő szitával jutalmat koldult. A didák (öreg, kicsit ördögszerű, púpos figura) kötélből font ostort fog a kezébe, és folyamatosan zaklatja a közönséget, a menyecskéket pedig megölelgeti. Ruhája alá, a hátára szakajtót vagy párnát kötött, ezzel fogta fel a botos által csínyjei miatt reá mért ütéseket.
Mind a medve, mind a didák a telet, a sötét erőket jelképezi. A medvék befejezésül a földre vetették magukat és mozdulatlanná dermedtek, mintegy a tél halálát ábrázolva. Végül a didákokat a botosok és a fiatalság elkergette, majd a zenekar újra rázendített, és folytatódott a tánc, a veliko kolo. Az eredeti figurák alakjába a bunyevácok öltöztek be, de a városi polgárság is jelmezt öltött; ők leggyakrabban vándorcigánynak, fehér és fekete ruhás boszorkánynak álcázták magukat.
A bunyevác farsangi alakoskodó népszokás, a maszkajárás Sokcsevits Dénes, a Magyar Tudományos Akadémia Történettudományi Intézetének tudományos főmunkatársa kezdeményezésére és javaslatára Baja város és a Bajai Horvát Önkormányzat támogatásával újult meg.
