Még nem érték el a pandémia előtti mértéket tavaly a globálisan beszedett szerzői jogdíjak

A közös jogkezelők nemzetközi szervezete, a CISAC frissen közzétett jelentése szerint a növekedés elsősorban a digitális szolgáltatásoknak köszönhető, amelyek világszerte immár az összes jogdíj harmadát adják, megközelítve a rádiós-televíziós jogdíjak szintjét. Az élő- és háttérzenei jogdíjak ezzel ellentétben stagnáltak tavaly az elhúzódó pandémiás hatások miatt, közölte csütörtökön a magyarországi jogkezelő, az Artisjus a zeneipari szakmai blogján, a Dalszerzőn.

Magyarországon az Artisjus dalszerzőknek beszedett jogdíjai a globális átlagnál kétszer nagyobb mértékben, 12 százalékkal nőttek.

Ez a zenei jogdíjak kelet- és közép-európai régiós átlagához (+2,8 százalék) képest különösen nagy bővülés.

Ebben a régióban az európai átlagnál lassabb a felépülés a pandémia okozta sokkból: a digitális jogdíjak nagy növekedést mutattak, ám alacsony bázisról kiindulva. Az Artisjus által beszedett online jogdíjak 2021-re 188 százalékos növekedéssel átlépték az egymilliárd forintos határt, így már az összes dalszerzői jogdíj 10 százalékát tették ki.

A
CISAC jelentése rámutat: a digitális szektor minden növekedés ellenére sem
képes méltányos fizetséget nyújtani az alkotóknak. A strukturális problémák
orvosolása mellett az adatok pontosságán is javítani kell, amihez a zeneipar
különböző szereplőinek összefogására van szükség, és a szerzők részéről is
fontos a tudatosság.

A
119 ország jogkezelőit összefogó, több mint 4 millió alkotót képviselő CISAC
éves jelentése emlékeztet arra, hogy 2020-ban a pandémia miatt 9,9 százalékos
volt a visszaesés, tehát a korábbi szintre 2021-ben sem emelkedtek vissza a
beszedett jogdíjak. A 2019-es rekordévben a jogdíjak globális összege
meghaladta a 10 milliárd eurót; 2020-ban 9 milliárdra esett vissza, 2021-ben
pedig 9,6 milliárd euró volt.

A pandémia hatására a jogdíjbevételek három legfőbb forrása közül az élő- és háttérzenei jogdíj csak stagnált. 2020-ban ez zuhant a legnagyobb mértékben, 45,2 százalékkal. 2021-ben az év elején sokak által várt fellendülés elmaradt. Ennek az oka az, hogy számos korlátozás tovább élt, és még a le nem mondott rendezvényekre is csak óvatosan tért vissza a közönség.

Idén a jegyeladások eddig minden korábbi rekordot megdöntöttek, de az élőzenei szektor számos problémával küzd a munkaerőhiánytól az infláció miatt lemondott turnékig. Így a szakértők 2023–2024-re várják azt, hogy az innen származó jogdíjak visszatérnek a 2019-es szintre. A háttérzene révén a turizmus is fontos, áttételes forrása a jogdíjaknak, a legtöbben itt is inkább jövőre várják a szektor teljes felépülését.

A növekedés így elsősorban a digitális jogdíjak 28 százalékos emelkedésének köszönhető.

Ez még nagyobb mértékű, mint a 2020-as növekedés volt, a 2019-es állapothoz képest pedig majdnem másfélszeres volt a digitális jogdíjak globális összege: 3,1 milliárd euró. (Kelet- és Közép-Európa: +52 százalék, Magyarország: +188 százalék)

A
legnagyobb mértékű jogdíjat továbbra is a rádiós és televíziós felhasználások
után szedik be a közös jogkezelők, noha itt évek óta a főösszeg lassú
csökkenése látható. Magyarországon a televíziós és kábeltévés zenei jogdíjak
területén 17 százalékos növekedés történt, a hazai kábeles és műsorszolgáltatói
piac bővülésével és egyes elmaradt vagy vitás összegek éven túli beszedésével.

A
jogdíjak megoszlása a különféle források között az utóbbi években szintén nagy
változáson ment át. Mint a CISAC felidézi, 2017-ben az élő- és háttérzene a
teljes összeg 29,5 százalékáért felelt, míg ez 2021-ben 16,5 százalék volt.
Közben a digitális jogdíjak részesedése 13,6-ról 32,6 százalékra emelkedett, de
ez még mindig elmarad a rádiós és televíziós jogdíjaktól (38 százalék).

Mint
a jelentés kiemeli, az audio stream szolgáltatók jó ideje nem emeltek árat,
miközben jelentősen több zenét és jobb szolgáltatást kínálnak a
felhasználóknak. Komoly gond az is, hogy a szerzők a stream jogdíjakból jóval
kisebb részesedéshez jutnak, mint a hangfelvétel-kiadók és a szolgáltatók.

A CISAC vezetői emellett a metaadatok szerepére hívják fel a figyelmet. A zeneműveket különféle szempontból (szerzemény, hangfelvétel, szerzők, előadók, közreműködők) azonosító adatok hiányos volta miatt akár százmillió eurós nagyságrendben nem jutnak el a jogdíjak azokhoz, akiket megilletnének. Ezen a területen számos előrelépés történt, de széles iparági összefogásra van szükség, és maguknak az alkotóknak is tudatosabbnak kell lenniük ezen a téren, amiben a közös jogkezelők információs kampányokkal segítenek.

A közös jogkezelők által képviselt öt nagy repertoár közül egyedül a zene tudott növekedni 2021-ben, 7,2 százalékkal. A zenei jogdíjak teljes összege 8,5 milliárd euró, vagyis az összes jogdíj 88,5 százaléka. Az audiovizuális, irodalmi, vizuális művészeti és drámai repertoár mindegyikében csökkentek a jogdíjak, bár a lezárásoknak kitett drámát leszámítva kisebb, egy-három százalékos mértékben – összegez a CISAC jelentése.

Fotó forrása: Shutterstock