A lapita utazáson két polinéz férfi, két kutató, egy operatőr és az egész projekt szülőatyjai, a katamaránokat tervező James Wharram és Hanneke Boon, illetve Klaus Hympendahl író vesznek részt. Hozzájuk csatlakoznak a Durhami Egyetem régészeti tanszékének munkatársai, Keith Dobney és Greger Larson is.
Az expedíció a világon elsőként járja végig ezt a hatalmas távot az egykor használt hajókkal: a résztvevők az évezredek óta használt polinéz kenukba ülve próbálják megállapítani, hogy honnan és miként érkezhettek a térségbe az egykori őslakosok. A kutatás fő célja a lapiták ősi földjének megtalálása, és a durhami résztvevők feladata a helyi vadvilág tanulmányozása lesz. Larson október végén, míg Dobney februárban száll vízre, hogy a különböző szigeteken fellelhető háziállatok részletes géntérképének elkészítésével megpróbálják megállapítani, hogy az egyes fajok honnan származhatnak.
Az epikus felfedezőút végén a hajókat Tikopia és Anuta polinéz szigetek lakóinak adják, hogy ezzel is köszönetüket fejezzék ki a sziget lakóinak a katamaránokkal a nyugati hajóépítésre gyakorolt hatásukért.
