Besúgók és téglák, avagy megfigyelések, lehallgatások a magyar popban

Az angol Hard-Fi 2005-ben publikált debütáló albuma az indie rock egyik kis csodája, hiszen a kétszeres platinastátuszú lemez feljutott a brit lista csúcsára, százkét héten át szerepelt hét különböző lajstromon, a New Musical Express szerint ez volt az év lemeze. A Specials skahatású ritmikája és a Clash szociálisan érzékeny punk reggae-je, valamint a fiúzenekarok slágerérzékenysége a sztratoszférába röpítette a csapatot. A Gotta Reason című dal szerepel a FIFA 06 futball-videójáték és az MLB 06: The Show baseball-videójáték soundtrackjén.

Az album megjelenésébe beleszólt a nagybetűs történelem is:

A társadalmi egyenlőtlenségek ellen küzdő Hard-Fi a popot is az osztályharc részének tekintette, a totális megfigyeléseket – akkor terjedtek el London-szerte az ipari kamerák –, a totális kontrollt pedig a dalaik központi témájává tették.

De nemcsak őket zavarta az állam egyre inkább kiterjedő megfigyelési gyakorlata, hanem a honi rockzenekarokat is, amelyek meglepő karcossággal fogalmazták meg a rendszerváltás előtti rendőrállam kritikáját. Íme egy magyar toplista: öt merész és kifejező dal megfigyelőkről és megfigyeltekről.

1. Kontroll Csoport: Besúgók és provokátorok

Az idén Kossuth-díjat kapott Müller Péter Sziámi Kontroll Csoportnak írt dalszövege, a Besúgók és provokátorok 1982 körül maga volt a remény, hogy vannak, akik farkasszemet mernek nézni azokkal, akik jelentenek róluk. A Kontroll Csoport meg is szólítja őket az 1983-ban készült és a kilencvenes években már CD-n is megjelent legendás demón. Sőt továbbmegy: nemcsak tudomásul veszi a megfigyelést, hanem nyíltan szembeszáll a hatalommal. Azt mondja: mi is megfigyelünk titeket. 

Besúgók és provokátorok / koncert közben sose gondolok / rátok / Kedves, csupa kedves, csupa kedves arcot látok / de azért jobb, ha tudjátok / hogy a magunk módján mi is figyeltetünk / aki előttetek áll, az a mi emberünk / elpirultatok / lebuktatok / besúgók és provokátorok.

2. URH: Nagy Testvér

A posztpunkos, new wave hatású URH feltűnése hozta el a popban a hetvenes évek kibírhatatlan unalma után azt a szellemi energiát, amely nemcsak muníciója volt a demokratikus ellenállásnak, de az URH felbukkanása után kezdtek el sokan radikálisan másképp gondolni a rock and rollra, s hirtelen megalakult több száz gimnáziumi és egyetemi punk-, illetve új hullámos zenekar. Nagy Testvér című daluk egyértelmű utalás Orwell regényére. 1980-ban ebből legfeljebb becsempészett példányokat olvashattunk, angolul, míg 1984-ben végre megjelent magyarul is, szamizdatban (Ezerkilencszáznyolcvannégy, fordította Antal György, kiadta a „Magyar Október” Szabadsajtó). A dal szövegét részben Müller Péter Sziámi és Menyhárt Jenő jegyzi.

Valaki zavarja a távoli adókat / Valaki kattan a telefonban / Valaki megfoszt a rossz hírektől / Valaki néz a TV-ből… / Az állatkert elszabadult / Nézed a TV-t és ő néz téged / Gazdátlan fény / Nagy Testvéred figyel téged... / Nem vagy már egészen jól / A ház előtt sziréna szól / A morzsáid közt aranyrög / Valaki az ajtód mögött / Halk birodalmi ének / Nagy Testvéred eljött érted. 

3. East: Rések a falon

Az East Rések a falon című 1983-as albuma a hidegháborús krízis egyik csúcspontja idején jelent meg, amikor Ronald Reagan amerikai elnök a Szovjetuniót a gonosz birodalmának nevezte. Az East, a magyar progresszív rock kulcszenekara ebben az időben elengedte a látomásos, nagy ívű zenés fantáziákat, és arról írtak dalokat, milyen az, amikor az állampárt konspiratív módszerekkel lehallgatja az állampolgárokat, illetve milyen Kelet-Európa viszonyrendszerében az agymosás.

Hiába keresem a magányt, / Valaki mindig ott van velem. / Hiába zárom be a kaput, / Úgyis övék a térfelem. / Hiába húzom le a redőnyt, / Valahogy meglesik életem… / Rések a falon, / Lyukak a plafonon, / Jobb, ha tudod, / Sosem vagy egyedül. / Ki tudja, mik ezek a zajok, / Lehet, hogy ez is csak én vagyok. / Ki tudja, honnan lesi más, / Amit csak magamban olvasok. / Ki tudja, honnan tudja más, / Amit csak egyedül én tudok…

Az East rendszerkritikus dalában többek között az a meghökkentő, hogy egyáltalán megjelenhetett. De sokan azon is csodálkoztak, hogy a zenekar megvált korábbi énekesétől, Zareczky Miklóstól, és helyére az ismeretlen Tisza József került, aki csak ezen az East-albumon énekelt. A Rések a falon című dalt nem dugta el a zenekar, sem a Magyar Hanglemezgyártó Vállalat, ez lett a lemez címadó dala, és bár retorziókkal nem járt az album, a zenekar következő munkája, Az áldozat című lemez kizárólag instrumentális kompozíciókat tartalmaz.

4. Rolls Frakció: Hétköznapi tégla

A dalt a Rolls Frakció-koncerteken úgy konferálta fel D. Nagy Lajos, hogy mellékesen megjegyezte: el sem tudjátok képzelni, hogy tégla van itt is. Majd ironikusan hozzátette, nehogy valaki mégis félreértse: a dal semmi más, csak egy kőműves rock and roll.

Ha egy hanyatt lökött papíron dolgozik a tinta / Csendben azt hiszed, hogy kész van a dal / Elvi síkon nem füstöl a kémény / A hangszerek között dacosan szólózik a tégla / Tégla, tégla, hétköznapi tégla...

A Rolls Frakció nem viccelt, zenekarvezetőjük, Trunkos András egyidőben le volt tiltva a színpadról, de erre kitalálta, hogy takarásban, a függöny mögött játszik, amit D. Nagy meg is osztott a közönséggel, még drámaibbá, groteszkebbé téve a helyzetet. A zenekarnak 1984-ben megjelenhetett egy albuma – ez a dal nem –, amelynek 1984 lett volna a címe, de ezt nem engedélyezték. A grafikus megoldotta, az album hátoldalán az évszámot feltűnően nagy betűkkel hozta, így megjelenhetett. A dolgot a hanglemezgyár sem bánta, ugyanis az album megjelenésekor már sikerült szétzilálniuk a zenekart, fel is oszlottak. Ezután került D. Nagy Lajos a Bikinibe.

5. KFT: Valami mocorog

A KFT 1983-as Üzenet a liftből című albumán – amely egyébként Csajkovszkij Anyeginjének zenéjével indul – nemcsak arról értesülhettünk, hogy egy egész ország bennragad egy képzeletbeli liftben, azaz a szocializmusban, és szorgalmasan nyomkodja a vészcsengőt, hátha valakik segítenek rajunk, hanem a Valami mocorog című dal nem is olyan finoman utal a titkos megfigyelésekre és a berlini falra is.

Valami mocorog a sötétben. / Valaki rólad beszél. / Mért nem gyullad fel a lámpa?
/ Itt kevés a fény, kevés a fény. / Valaki bejött a szobába? / Valaki mindent lát és hall. /
Talán ablakot kéne nyitni. / Ez itt a fal, ez itt a fal.

Ha ezt egy punkzenekar mondja, afféle „ide lőjetek” attitűddel, az is kemény lett volna, de a számot – talán vicces dalnak pozicionálva - valahogy átcsúsztatta Laár András zenekara a lemezgyári cenzúrán.