Aleppóban meghal Bem József (Józef Bem) lengyel katonatiszt, magyar honvédtábornok. 1794. március 14-én született Tarnów-ban. Krakkóban a tüzériskola hallgatója volt, 1811-ben főhadnagyként került a lovastüzérekhez. Napóleon 1812-es orosz hadjárata idején részt vett a Gdansk körüli harcokban, majd a varsói tüzérségi iskola tanára lett. 1822-ben egy összeesküvés résztvevőjeként letartóztatták, és egy évi börtönre ítélték, majd ezt büntetőszolgálatra változtatták. 1826-ban megvált a hadseregtől, műszaki tanulmányokat folytatott, de rögtön csatlakozott az 1830-31-es lengyel felkeléshez, és az osztrolenkai csatában a tüzérség irányítójaként szerzett nemzetközi hírnevet. (Petőfi 18 évvel később Osztrolenka véres csillagának nevezte.) A bukás után emigrált, bejárta Nyugat-Európát, s könyvet írt a lengyel szabadságharcról. 1848 tavaszán bekapcsolódott a galíciai forradalmi mozgalomba, majd 1848. október 14-étől a forradalmi Bécs védőrségének parancsnoka lett. Bécs eleste után álruhában Pozsonyba ment és a magyar szabadságharc mellé állt. Kossuth november végén kinevezte az erdélyi hadsereg főparancsnokává. Bem újjászervezte a felbomlóban lévő erőket és három hónap alatt kiűzte Erdély földjéről az osztrákokat. A tihucai győzelemmel kikergette az északi seregeket, elfoglalta Marosvásárhelyt, majd a gálfalvi, szelindeki, vízaknai, szászvárosi, piski és nagyszebeni csatákban Puchner déli seregét verte meg. A magyar országgyűlés ezután altábornaggyá nevezte ki. 1849 májusában a Bánátot is megtisztította, majd a 70 ezres orosz intervenciós sereggel vette fel a harcot. Segesvárnál július 31-én azonban döntő vereséget szenvedett, maga is megsebesült, majd augusztus 9-én Temesvárnál az osztrákokkal szemben is alul maradt. A világosi fegyverletétel után Törökországba emigrált, belépett a török hadseregbe, mert így remélte folytatni a harcot a cárizmus ellen. Murad Teflik pasa néven Szíria katonai parancsnoka volt haláláig. Bem kiváló hadvezéri és szervező tehetségének, erélyének, gazdag tapasztalatainak és demokratikus stílusának köszönhette győzelmeit. Tevékenyen munkálkodott az erdélyi nemzetiségi béke megteremtésén, a magyarok és románok együttműködésén. Bensőséges viszonyban volt segédtisztjével, Petőfivel, akinek tehetségét és forradalmi felfogását nagyra becsülte. A magyarok ma is Bem apóként emlegetik, ezzel is elismerve tekintélyét, és közéjük tartozását.
