Nizzában meghal Somerset William Maugham angol elbeszélő, regény- és drámaíró, a XX. század angol irodalmának egyik legtermékenyebb és legsikeresebb írója. Tízévesen árvaságra jutott és 1884-ben az angliai Whitetable-be került nagybátyjához, a helybeli vikáriushoz. Tüdőbaja miatt azonban hamarosan Dél-Franciaországba küldték gyógykezelésre. 1890-92-ben Heidelbergben hallgatott filozófiát. Egész életén át hatással volt rá Schopenhauer filozófiája. Nagybátyja papi pályára szánta, de ő inkább az orvosi egyetemet végezte el, és 1897-ben szerzett sebészi diplomájával zsebében európai vándorútra indult. Bejárta Olaszországot és Spanyolországot, majd Párizsban telepedett le, ahol több neves francia és angol író társaságában a művészvilág életét élte. Saját élményein alapult az 1915-ben megjelent, erősen önéletrajzi ihletésű műve, az Örök szolgaság, valamint az 1944-es Borotvaélen, amelyből nagysikerű film is készült. 1908-ban egyszerre négy darabját játszották sikerrel Londonban és az Egyesült Államokban. Az első világháború alatt orvosi, majd hírszerzői szolgálatot vállalt, bőséges élményanyagot gyűjtve novellái megírásához. Feltehetően sokoldalú nyelvtudása révén - franciául például egészen kiválóan beszélt - a brit hírszerzés, az MI6 Franciaországba, majd Svájcba telepített fedett ügynökeként egy, a császári Németországra vonatkozó értesüléseket gyűjtő hálózatot szervezett és irányított. 1917-ben pedig közös amerikai és brit megbízással Sommerville fedőnéven Oroszországba is kiküldték, hogy segítsen felmérni a cárt megbuktató februári forradalom következményeit. Nem volt rossz hírszerző: jelentette megbízóinak, hogy várható Kerenszkij bukása és a bolsevikok hatalomra kerülése. Első regénye, a Külvárosi Liza (1897) megírásához orvosi tapasztalatai szolgáltattak anyagot. Magyarországon különösen a két háború közötti két évtizedben voltak népszerűek írásai - a Gauguin életéről szóló Az ördög sarkantyúja, az Eső, A kazuárfa, az Ashenden, Machiavelliről az Akkor és most, elsősorban azonban a Thomas Hardyról szóló Sör és perec. Színdarabjait nagy sikerrel játszották a jelentősebb fővárosokban, így Budapesten is. Különösen nagy sikere volt a Csodálatos vagy Júlia című darabjának, amelyet - számos feldolgozás mellett - 2003-ban Szabó István is filmre vitt kanadai-angol-magyar koprodukcióban. Híres regényei és válogatott elbeszélései magyarul is többször megjelentek. Magyar színpadokon népszerű az Imádok férjhez menni című vígjátéka is. Ars poeticájára jellemző, amit az 1938-ban megjelent önéletrajzi írásában, a The summing up-ban (Életem) így fejezett ki: `Az emberek hajlamosak megfeledkezni saját szörnyűséges gondolataikról, miközben méltatlankodnak, ha ugyanazokat a gondolatokat fedezik fel másokban`.
