Elhunyt Kiss Gy. Csaba irodalomtörténész
Meghalt Kiss Gy. Csaba Széchenyi-díjas irodalomtörténész, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) egyik alapító tagja – tette közzé hivatalos oldalán Lezsák Sándor.
Kiss Gy. Csaba 1945. április 2-án született Budapesten. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán, magyar–német szakon szerzett diplomát 1968-ban. 1974–1980 között a Nagyvilág című lap rovatvezetője, 1988–1992 között pedig a Hitel munkatársa volt. 1995-ben az ELTE BTK Művelődéstörténeti Tanszékének docense lett.
Dolgozott a Magyar–Lengyel Történész Vegyesbizottságban és a Magyar–Szlovák Történész Vegyesbizottságban is. Tanulmányokat, esszéket, cikkeket publikált a közép-európai, elsősorban a lengyel és a szlovák irodalomról, társadalmi, kulturális kapcsolatokról.
Tanított a Zágrábi Egyetemen, a nyitrai Konstantin Egyetemen, a prágai Károly Egyetemen és a Varsói Egyetemen.
1987-ben a Magyar Demokrata Fórum egyik alapítója volt. 1988–1989 között az ideiglenes elnökség, 1989–1993 között a választmány, 1990. június–december között az elnökség tagja volt. 1993-ban kilépett a pártból.
„Ha azt a borzalmas tapasztalathalmazt tekintjük, amit Európának ebben az övezetében jelentett ez a háború, a világátlagot tekintve több volt itt a tragédia, mint bárhol másutt. A szellemi életnek mindmáig bőven van feldolgoznivalója. Két totalitarizmus emlékezetével kell szembenéznünk, ez alapvető különbség a nyugati világtól. A közösségi emlékezet megőrzéséért kemény küzdelmet kellett vívni a kommunizmus alatt. Nagy volt az a csalódás is, amit az igazságos társadalom reményének szétfoszlása jelentett” – fogalmazott 2021-ben, a Magyar Kultúra magazinnak adott interjúban. A kultúrtörténész kiemelte: Közép-Európa népeit összeköti a 19. század hagyománya, az irodalom nemzetteremtő szerepe.
Kiss Gy. Csaba remélte, hogy a megváltozott körülmények között valóra válhat Németh László álma közép-európai „tejtestvéreink” kultúrájának kölcsönös megismeréséről. Ez azonban sajnos nem következett be. Mint mondta, maradtak a régi reflexek, a szemléletváltozás elmaradt. Közép-Európa és irodalma nem kapta meg azt a figyelmet, amelyet meg kellett volna kapnia. Szerinte emögött az a sajátos önlebecsülés van, amely jellemző egész térségünkben: hogy mi el vagyunk maradva a nagy központoktól, amelyekre eleve fölnézünk.
Kiss Gy. Csaba megkapta a Kodály Zoltán-díjat (1997), a lengyel Szolidaritás-emlékérmet (2005), a József Attila-díjat (2008), a Magyar Köztársasági Érdemrend lovagkeresztjét (2011), a szlovák és magyar Külügyminisztérium Jószomszédság díját, a Lengyel Köztársasági Érdemrend tisztikeresztjét (2011), a Magyar Érdemrend tisztikeresztjét (2016), a Polgári Magyarországért Díjat (2017), a horvát Háromfonat-rendet (2018), a Lengyel Köztársasági Érdemrend parancsnoki keresztjét (2018) is. Széchenyi-díjjal 2020-ban ismerték el.
A Kulturális és Innovációs Minisztérium (KIM) Kiss Gy. Csabát saját halottjának tekinti.
A KIM közleménye kiemeli, Kiss Gy. Csaba az MDF alapító tagjaként és sajtószóvivőjeként, külpolitikai koncepciójának alakítójaként a határon túli magyarság támogatásán túl a nemzetpolitika elválaszthatatlan részének tartotta az átgondolt szomszédságpolitikát, a szomszédos népek kultúrájának, történetének ismeretét. Hozzáteszi, könyvei, cikkei, megszólalásai e tekintetben is iránymutatók. A közlemény felhívja a figyelmet arra is, hogy a művelődéstörténész szorosan kötődött felmenői szülőföldjéhez, amit Dunapataj díszpolgári cím adományozásával ismert el.
