Meghalt Sajdik Ferenc grafikusművész, karikaturista
Életének kilencvenhatodik évében, vasárnap elhunyt Sajdik Ferenc Kossuth-díjjal és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett grafikusművész, karikaturista – közölte honlapján a Magyar Művészeti Akadémia (MMA).
Sajdik Ferenc karikatúráit a Ludas Matyi vicclapból ismerhette meg a közönség, több mint 300 könyvhöz – különösen ifjúsági és tankönyvekhez – készített illusztrációt, képei generációk szívéhez nőttek. Olyan rajzfilmek fűződnek a nevéhez, mint A nagy ho-ho-horgász és a Pom Pom meséi.
A rajzművész Németországban, Neuenhagenben született, mert édesapja, aki híres zsoké volt, éppen ott versenyzett, anyja balerina volt. Elemi iskoláját Görögországban kezdte, majd a második világháború kitörése után Dunakeszire költözött a család. Nyomdásznak készült, 1948-49-ben a Török Pál utcai Iparrajziskolában tanult, majd a Szinyei Merse Pál utcai Grafikai Ipariskolában végzett. Több képzőművészkört is látogatott, tanárai Koffán Károly és Fenyő A. Endre voltak.
1949-től nyomdában volt litográfus, ahol nevető és síró fejekkel kezdte a rajzolást. Első karikatúrája 1952-ben a Tiszavidék újságban jelent meg, majd több lap is közölte rajzait. 1955-től a Rádió- és Televízió Újság tördelője és rajzolója volt, és hamarosan megjelentek rajzai a Ludas Matyiban is. 1965-ben lett az ország egyetlen vicclapjának a belső munkatársa, karikatúrái, kedvesen esendő, szerethető figurái harminc éven át jelentek meg minden héten, sokan az ő rajzaiért vették az újságot.
Igazán népszerűvé a rajzfilm tette, mellyel egy Műcsarnokban rendezett karikatúrakiállításnak köszönhetően került kapcsolatba. Visszaemlékezése szerint egy hét méter hosszú rajzot készített Budapestről, amelyet megláttak a filmgyár vezetői, és elhatározták, hogy kisfilmet készítenek belőle. A film végül nem készült el, de megismerkedett Dargay Attilával és Jankovics Marcell-lel, akik később felkérték, hogy rajzoljon figuraterveket, háttereket a La Fontaine-mesesorozathoz. Ezt követte a Pom Pom meséi és A nagy ho-ho-horgász, amelyek évtizedek óta gyerekek és felnőttek kedvencei.
Csukás István meseíróval olyan halhatatlan rajzfilmfigurákat teremtettek együtt, mint Radírpók, Festéktüsszentő Hapci Benő vagy az esendő, csokizabáló madár, Gombóc Artúr. Nevéhez fűződik a tévétorna főcíme, az 1977-es reklámfilmszemlén különdíjat kapott bontottcsirke-reklámfilm, és az ő grafikai tervével készült 1981-ben Vajda Béla Moto perpetuo című Arany Pálma-díjas animációs kisfilmje.
Több száz könyvhöz – köztük ifjúsági és tankönyvekhez – készített rajzokat, illusztrálta többek között Csukás István, Alberto Moravia, Rudyard Kipling, Tabi László, Peterdi Pál, Békés Pál, Arany János és Petőfi Sándor írásait. Megjelent rajzaival Rejtő Jenő A tizennégy karátos autó című kötete is. Karikatúrái önálló albumokban is megjelentek.
Számos díj birtokosa volt, 1977-ben kapta meg a Munkácsy Mihály-díjat, 1997-ben a Szegedi Nyári Tárlat díját. 2006-ban Budapest díszpolgára lett, 2012-ben Prima Primissima díjjal, 2013-ban Kossuth-díjjal, 2014-ben Hazám-díjjal ismerték el munkásságát, 2023-ban választották a nemzet művészévé.
pmg \ bsa \ bsa
