Szabó T. Anna Szabadulógyakorlat című novelláskötete a szerelem és a halál könyve. Az írások testről és lélekről, sóvárgásról és rajongásról, örömről és hiányról beszélnek. Arról, hogy miként engedjük vagy zabolázzuk meg a vágyainkat. A történetek hullámzása, intenzitása és lecsendesedő pillanatai úgy hatnak ránk, mintha zenét hallgatnánk. A kötetről Orvos-Tóth Noémi kérdezte a szerzőt.

Orvos-Tóth Noémi és Szabó T. Anna

Szabó T. Annának ez a harmadik novelláskötete. Az első, a 2016-os Törésteszt a harag könyve volt. A benne szereplő novellák a visszafojtott indulatok kimondásáról szóltak, és arról, hogy az emberek miként használják eszközként a másikat.

A Törésteszt az emberi kapcsolatok szétrobbanásának kötete.

A 2018-as könyv, a Határ novellái azt vizsgálták, hogy melyek azok a dolgok, amelyek elválasztanak a Másiktól térben és időben. Azt kérdezték, hogy miként lehetne áthidalni az emberek közötti szakadékokat. A most megjelent novellák pedig a felemelkedésről szólnak: hogyan tudjuk lerázni magunkról a fájdalmakat, hogyan tudunk túlélni, hogyan találjuk meg a sötétség és a gyász után a különbékénket. A beszorítottságtól való szabadulás, a szorongásból való feloldozás könyve a Szabadulógyakorlat

Szabó T. Anna szerint a belső erő megtalálása sokszor akaratlagos, de legtöbbször kegyelemből fakad.

„Ha nem zárom be az ajtót, akkor be fog jönni a fény”.

Nyitottnak kell lenni arra, hogy bármikor megtalálhat minket az, ami aztán ki tud húzni a szakadékból. A szerző, mint mondja magáról, egyébként is öngyötrő ember, ezért nagy szüksége van a tudatra, hogy léteznek ezek a kegyelmi pillanatok, amik kirántanak bennünket a lelki mocsarakból.

„A világon nem tudok változtatni, de magamon igen, az életünkben benne van az öröm lehetősége, csak hagyni kell, hogy ránk találjon” – vallja.

Persze az életünk megoldókulcsai változóak. Van, akinek az öregség, a bölcsesség hozza meg a felismeréseket, Szabó T. azonban fontosnak tartja azt is, hogy meg tudjuk magunkat vigasztalni. Hiszen vannak helyzetek, amikor nincs ott senki más, aki ebben segíteni tudna. Szerinte a nők esetében sokszor a különféle mantrák, imák duruzsolása, mondogatása vezet ki a szorongásokból. Azok a női varázslástechnikák, amik Dragomán György A máglya regényében jelen vannak, nagyon jellemzők az ő életére is. Volt már, hogy azon kapta magát: olyan fohász szakadt ki belőle, ami nem a tudatos énjéből fakadt.

„Azon kaptam magam, hogy nem én beszélek a számon”.

A kötet borítója
A nők lelki gyógyulása szerinte sok esetben mágikus.

Korábbi műveit inkább a képzőművészet inspirálta, most viszont az írás során nagyon sok zenét hallgatott, a metáltól a klasszikus műveken át sok minden segítette a ráhangolódást az alkotásra. Szabó T. Anna számára már gyerekként is fontos volt a zene: kórusban énekelt. Úgy érzi, a zene segítő eszköz, hiszen a rezgés, amit ad, képes kiszakítani bennünket a testünkből és az aktuális fájdalmunkból. A zene felerősíti a jelenlétet, az itt és mostban tart. A dal segít abban is, hogy visszanyerjük az önbecsülésünket: az éneklés során úgy érezzük, hogy senki sem tud bántani.

A kötet borítóján Szilágyi Lenke Kiss Erzsi énekesnőről készített fotója látható.

Szabó T. Anna elárulta: ritkán szól bele a borítóba, most mégis megtette, mert az előző verziók rezgése más volt, mint a kötet novellái. Véletlenül talált rá erre a fotóra, és a kiadóval egyik napról a másikra döntötték el, hogy ez lesz a megfelelő kép. Azért is passzol a szövegekhez, mert azokban hangsúlyosan szerepel a zene, a dal, az ének.

A szerző még elárulta: elsőre Szent Teréz extázisa jutott eszébe a képről, számára az előbb említett női misztika is jelen van e fotón. A felvétel amiatt is fontos neki, mert ebben testet ölt a természet békéje és a világgal való egybeolvadás harmonikus állapota is. 

Orvos-Tóth Noémi eémondta: a könyv már az elején szíven üt, aztán úgy érzi magát az ember, mintha egy gyorsuló körhintába ülne.

Az első novella, a Zsoltárszimfónia egy nagyon nehéz történet, ami egy pap és egy tanítvány szerelméről szól. A szerző elárulta: egyszer csak kipattant belőle ez a történet, a rádióban hallott Zsoltárszimfónia hatására kezdett el benne beszélni a hang. Két ember viszonyáról szól, amelyben a lány összetéveszti a rajongást a szerelemmel. A novella a rajongás gyönyörűségéről és csapdájáról is szól. E szöveg és az egész kötet tétje: hogyan lehetünk egyszerre önérzetesek és önátadóak?

Megsemmisülök-e azáltal, ha valakinek átadom magam?

Szabó T. Anna
Forrás: magveto.hu
A kötet fontos kulcsszavai még a vágy és a sóvárgás.

A szereplők egymás után vágyakoznak, valami mégis meggátolja, hogy tudjanak egymással törődni. A szenvedély iránti vágyat a hétköznapok rabsága töri le. A sóvárgás pedig, habár elérhető távolságban van, kielégítetlen marad. A novellákban a hősök elszántan keresik a boldogságot, az örömet viszont megtalálják. Ez az öröm Szabó T. szerint a lelki felemelkedés, egyfajta játékos boldogság, megtapasztalható felszabadultság. Ünnepi pillanat. Ebben a könyvben az öröm lehetősége ölt testet.

A novellák többsége a tavaszi karantén alatt született, amikor mindenki ott volt Anna körül, ezért meg kellett tanulnia beosztania a hétköznapokat, hogy legyen ideje írni.

„Mindig készen kellett állnom arra, hogy írjak, mert nem tudtam, hogy melyik az a pillanat, ami egyszer csak megszólít”. A zene volt az ihletadó, ami kiemelte és elrepítette a hétköznapokból. A szövegek rohamszerűen íródtak. „Nem lehetett abbahagyni, mert tudnom kellett, hogy mi történik”. 

A kötet tanulsága: álljunk készen a kegyelemre, örüljünk mindennap, és legyünk derűsek. Gyakoroljuk a szabadulást!

A beszélgetés online hangzott el.

Nyitókép forrása: Facebook/ Szabó T. Anna

Rövidesen olvasható adventi interjúnk Szabó T. Annával.