„Barabás portréi fontos kordokumentumok, elengedhetetlen forrásai a magyar emlékezetnek” – hangsúlyozta Móczár Gábor, a Nemzeti Örökség Intézetének főigazgatója a Barabás Miklós halálának 125. évfordulója alkalmából tartott pénteki koszorúzáson a Fiumei úti sírkertben.
A főigazgató beszédében felidézte: ha Barabás Miklós nem küzdi fel magát a szegénységből a reformkori Magyarország legjelentősebb alkotói közé, akkor számos, a Fiumei úti sírkertben nyugvó nagy elődünk arcképét ma nem ismernénk. Így a festő portréi fontos kordokumentumok, elengedhetetlen forrásai a magyar emlékezetnek. „A Nemzeti Örökség Intézete az Országos Széchényi Könyvtárral közösen kibővített Nemzeti Névtér felületén – az úgynevezett Emlékhely Névtéren – összegyűjti azokat a határon túli magyar emlékhelyeket, amelyek fontosak a nemzeti emlékezetben. Ilyen emlékhely lesz majd Dálnokon Barabás Miklós szülőháza is” – tájékoztatott a főigazgató.
Vígh Annamária, a Szépművészeti Múzeum főigazgató-helyettese arról beszélt, hogy Barabás elsőként fedezte fel az Alföldet mint nemzeti tájat, de érdekelték az aktuális események is, így például a Lánchíd alapkőletétele. Széchenyi István ajánlására sok megrendelést kapott, elkészítette Vörösmarty, Petőfi és Arany portréját is. Portréművészete Liszt Ferenc és Bittó Istvánné arcképén teljesedett ki. „Úttörő szerepe nemzeti festészetünk kibontakozásában vitathatatlan. A műfaji sokféleség, a rendkívüli affinitás a portréábrázolásban, az újszerű akvarellfestészeti technika, a litografálás és a fényképezés mind a sokszínű és sokoldalú művész archetípusává tette” – emelte ki Vígh Annamária.
