Az átadóünnepségen Fekete Péter, az Emberi Erőforrások Minisztériumának kultúráért felelős államtitkára hangsúlyozta: „a modern művészet feladata, hogy az alkotást látva, hallva eszünkbe juttassa az életet, egy pillanatot, amit elvihetünk haza és ezzel kicsit megváltoztatja az életünket”. Kokas Ignácról elmondta, hogy egyszerű asztalos legényből lett – tanulás útján – világhírű művész.

Az államtitkár a kiállított festményekkel kapcsolatban megemlítette, hogy „a falakon szín, forma, dinamizmus látható”. Egyik kedvenc művének a Merengés alkonyati fényekben címűt nevezte, amely harmóniáról árulkodik, a művész lelkének megbékélését a sorssal, az élettel, az emberi elmúlással.

Kokas Ignác feleségével otthonukban (2007)
Fotó forrása: Magyar Sajtófotó

Mészáros László polgármester közölte, hogy a képtár a Felcsúti Utánpótlás Neveléséért Alapítvány 25 millió forintos támogatásával valósult meg. A korábban a telken lévő parasztházat elbontották és a korábbi épület stílusában épült meg a képtár, amelyet eleve erre a funkcióra terveztek – fűzte hozzá.

Mészáros Lőrinc, az alapítvány kuratóriumának elnöke felidézte Kokas Ignác alakját, akinek a műhelyében többször is megfordult. Nagy hatású ember volt mind gondolkodását, mind művészetét tekintve, ezért döntöttek úgy, hogy a galériákban fellelhető képeit az alapítványon keresztül megvásárolják és megőrzik az utókornak – mondta.

Kokas Ignác 1926-ban született a Fejér megyei Válon. A budapesti Képzőművészeti Főiskolán Bernáth Aurél és Kmetty János tanítványa volt. 1968-ban önálló anyaggal szerepelt a velencei Biennálén, 1969-ben a Műcsarnokban gyűjteményes kiállításon mutatkozott be.

Kokas Ignác: Időleső (2003)
Fotó forrása: MMA

Az 1960-as években az újító, avantgárd művészek közé sorolták, nem tartozott azonban sem az urbánus, sem a népies festők közé. Figurális kompozíciókat, zsánerportrékat, tájképeket festett, de készített sgraffitót (a falra két vagy több különböző színű vakolatréteget raknak, majd a felső világosabbat a kívánt minta szerint eltávolítják), valamint mozaikot is.

1972-85 között tanított a Képzőművészeti Főiskolán, amelynek később emeritus professzora lett. 1956-ban és 1966-ban Munkácsy Mihály-díjat, 1971-ben érdemes művész, 1978-ban kiváló művész címet kapott. 1983-ban Kossuth-díjjal tüntették ki.

Kokas Ignác: Ginza hídja (1971)
Fotó forrása: MMA

1997-ben megkapta a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének díját, majd 2008-ban a nagydíját, 2004-ben a Prima-díjat, 2005-ben a Táncsics Mihály-alapítvány életműdíját, 2006-ban a Hazám-díjat. 1992-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották. 2000-ben Szolnokon volt tárlata, majd 2006-ban, 80. születésnapja tiszteletére műveiből a Műcsarnokban rendeztek gyűjteményes kiállítást.

Kokas Ignác 2009. november 11-én hunyt el Budapesten.