Franciaország egyik leggazdagabb családjának gyermeke, az emlékirat-író Louis de Rouvroy duc de Saint-Simon leszármazottja volt. Szakított családjával, 16 évesen hadnagyként szolgált a francia hadseregben, 19 éves korában részt vett az amerikai függetlenségi háborúban. A francia forradalom alatt börtönbe került, majd minden vagyonát elvesztette. Számos foglalkozással próbálkozott sikertelenül, 1801. évi házasságáig zaklatott életet élt. 1802-11 között jelentette meg első írásait Genfben, majd Párizsban. Könyveiben támadta a forradalom barbárságát, s az államok feletti szellemi hatalom elméletét fejtette ki. Műveiben a vagyon igazságosabb elosztását, a termelés állami irányítását követelte, az emberek testvériségét hirdette. A "termelőkre" akarta alapozni az új társadalmat, amelyből a "mihasznák" kimaradnának (A parabola, 1819). A társadalmat központilag akarta átalakítani a kommunista csoportok, de nem a munkásosztály vezetésével. A szocializmus megteremtésében a tőkéseknek és az általuk szervezett kis csoportoknak tulajdonított döntő szerepet, egy tervező és technokrata szocializmus rajzolódik ki eszméiből. A társadalmi haladást az értelem fejlődésétől és a gazdagok megnyerésétől várta. Idős korában jelentette meg két legfontosabb művét, A gyárosok katekizmusát és Az új kereszténységet. Előbbiben a királyság és a gyáripar együttműködését szorgalmazta, a másodikban az új társadalom megszületését a keresztényi testvéri szeretet megvalósulásától várta. Saint-Simon az utópista szocialista irányzat képviselőjeként felismerte a kapitalizálódó társadalom ellentmondásait, elképzelései azonban nem mutattak megoldást a gondokra. Tanításai mégis erősen hatottak a XIX. század második felének ipari és kereskedelmi fejlődésére.
