Az i.e. 250-ből származó írásjegyekre a guatemalai San Bartolohoz közeli piramisok egyik jó állapotban megőrződött falán bukkantak rá. Las Pinturasban nem ez az első hasonló felfedezés: itt találták meg ugyanis az eddig legkorábbinak hitt feliratot, amely i.e. 100-ból származik. Mindez persze nem mérhető a mezopotámiai, egyiptomi és indiai írásokhoz: az Újvilágban a kutatók nem ismernek i.e. 400-300 előttről származó, történetet elbeszélő jeleket. A legkorábbi írásos emlék a közép-mexikói Oaxaca-völgyben található, és a zapotékokhoz köthető. A legtöbb ma is ismert, korai maja szöveg viszont i.sz. 150 és 250 között született.
A legrégibb maja írásjel személynevet vagy naptári időpontot jelöl, és i.e. 600-ból származik, ám ez még nem nevezhető írásnak. A most megtalált jelek jóval összetettebbek - mondta el az Associated Pressnek a New Hampshire-i Egyetem felfedező csoportjának vezetője, William Saturno. Szerinte ez már egy teljesen kifejlett írás, és bár a földrészen sem a maják, sem a zapotékok nem tekinthetők az írás megteremtőinek, a hasonló felfedezések közelebb vihetnek annak eredetéhez. Egy dolog biztosnak látszik: az eddig gondoltakkal ellentétben a maják írása nem a zapotékok jelrendszerének hatására fejlődött ki.
A most megtalált "szöveg" értelmezése nem lesz könnyű, ugyanis a maja írást komplex irodalmi alkotások lejegyzésére i.sz. 200-300 között kezdték el használni, így jelenleg a hieroglifák jelentése sem egyértelmű. Az írás pontos korának meghatározása sem volt egyszerű, ugyanis a maják a legtöbbször kőre írtak, amit viszont a radiokarbonos módszerrel nem lehet pontosan datálni, így a kutatóknak a kevésbé pontos stílusjegyek alapján kellett következtetniük. Az írásjegyeket végül a maja piramisok építési metódusának ismeretében datálták: mivel a piramisok rétegenként épültek, az ezek közt talált törmelékeket könnyen alávethették a C-14 analízisnek.
A felfedezés részletei a Science magazinban olvashatók.
