fridrich7.jpg

Megújult a 150 éves szentesi fotóműterem

Felújították a szentesi Koszta József Múzeum ipartörténeti bemutatóhelyét, a Fridrich Fényírda épületét, ahol ma is úgy készülnek fotók, mint az 1900-as évek elején.

Irsai Farkas László muzeológus, az intézmény igazgatója elmondta, hogy idén ünnepelték a fotóműtermet alapító Fridrich János születésének 150. évfordulóját. A jubileum adott lehetőséget arra, hogy a múzeum az önkormányzat által biztosított többlettámogatásból teljes egészében felújítsa a műterem tetőszerkezetét. A maga nemében szinte egyedülálló napfény-fotográfiai műterem belső tereit öt esztendeje újították fel, és most már az épület külseje is az eredeti, 1905-ös állapotnak megfelelően fogadja az érdeklődőket.

A Fridrich Fényírda egyike azon kevés helyszíneknek, ahol a látogatók ma is az eredeti, 20. század eleji eljárással készíthetnek portrét magukról.

Fridrich János 1874-ben született Edelényben, a fotográfia alapjait inasként Miskolcon sajátította el, majd végül 1893-ban telepedett le Szentesen. 1904-ben kezdte el saját üvegtetős műtermének építését a főtér közelében, ahol a következő évtől kiváló minőségű zsáner- és csoportképeket készített. Haláláig több mint fél évszázadon át Szentes és környékének fotográfusa volt, és szoros kapcsolatot ápolt a térség képzőművészeivel, köztük a múzeum névadójával, Koszta Józseffel. 1959-es halálát követően iparát legidősebb leánya, Massányiné Fridrich Erzsébet vitte tovább, aki egészen 1985-ig működtette a műtermet eredeti funkciójában. Ezután az ipartörténeti bemutatóhely - hosszú hányattatás után - Rózsa Gábor mérnök, muzeológus kitartó munkájának köszönhetően menekülhetett meg, nevét a fényírdát övező tér őrzi.

Ez is érdekelheti

Magyarország legnagyobb fái kitartásra tanítanak

Kállai Márton fotográfus öt éven át járta az ország minden zugát ismert és ismeretlen fák után kutatva, most pedig végre kézbe vehető a Matuzsálemek című album.

A fotográfia múltja és jövője egymásnak feszült Párizsban

A Paris Photón, a világ első számú fotográfiai vásárán jártunk, ahol idén kifejezetten erős volt a felhozatal, akárcsak a magyar jelenlét.

Robert Capa, a nyughatatlan humanista, aki saját mítoszt épített

Rettenthetetlen volt, és mindig vállalta a kockázatot, ráadásul a világ első számú háborús fotósának köszönheti a szakma, hogy a fotográfia területére is bevezették a szerzői jogokat.

#napitehénhát és #napitehénszem – Nem holmi parasztromantika, hanem az értő figyelem és a valódi jelenlét tükröződik Szász-Bányász Anna képein

Néha egy tehén háta és egy rövid fohász elegendő bizonyosság arra, hogy valami különlegesre bukkant az ember. Szász-Bányász Anna fotóművésznél jártunk.