A múzeum főlépcsőházának szintjein, egy „függőleges időtengely” mentén szerveződik a kiállítás. A BTM Vármúzeum pinceszintjén található a középkori királyi palota történetét, feltárt töredékeit és helyreállított tereit bemutató kiállításrész. A most újranyíló, újkori történettel foglalkozó kiállításrész a földszinten indul, s 1686-tól – Buda töröktől való visszafoglalásától – az 1860-as évekig kíséri nyomon az épület kiépítését. Az I. emeleten a 19–20. század fordulóján, a historizmus idején jelentősen kibővített palotát ismerhetjük meg napjainkig.

A palota egykori terei dekorációjának és berendezésének megőrzött emlékei, látképek, fényképek, szobrok, építészeti tervek és rekonstrukciós részletek idézik fel az épület változatos történetét. 3D-s animáció mutatja be a palota építési fázisait; érintőképernyők és digitális képkeretek várják a látogatókat. 

„Kő-sorsok” azaz minden, amit érdemes megnézni a megújult kiállításon

A díszudvarból a Lovardába A gyalogsági fegyvernem kőpilasztere

1853–1854-ben a barokk díszudvar negyedik, nyugati oldalán épült fel a régi őrségépület a Tabánból az alagúton át felkanyarodó új útvonal és a Szent György tér felé érkező forgalom ellenőrzésére. Az épület középső homlokzatrészének két sarkát két-két pilaszter (falba épített pillér) szegélyezte, amelyeket a hadsereg főbb fegyvernemeinek (gyalogság, tüzérség, haditengerészet, katonai zenészek) szimbólumai díszítettek. Az épületet az 1890-es évek elején, a krisztinavárosi szárny építési munkáinak kezdetekor lebontották, s végül a négy mészkőpilasztert Hauszmann Alajos a Lovarda rámpájába építtette be. 

Nőstény oroszlánt ábrázoló zárókő Sissi parasztházából

A múzeum régésze, Magyar Károly találta meg a déli rondellánál azt a nőstény oroszlánt formázó, kb. 500 kilogrammos látványos faragványt, mely a Sissi, azaz Erzsébet királyné számára tervezett, magyar ornamentikájú, szecessziós kerti pavilon (az ún. Parasztház) záróköve. Az 1902-ben átadott házat az időközben elhunyt Sissi már nem élvezhette. A kis ház Faragó Ödön tervezte bútorai az 1900-as párizsi világkiállításon szerepeltek. Itt annyira megtetszett a Viktória királynő által alapított South Kensington Museum – a mai Victoria and Albert Museum – kiküldött munkatársának, hogy azonnal megrendelte a bútorzat másodpéldányát, amely ma is szerepel az intézmény állandó kiállításán.

A Parasztház egészen Budapest 1945-ös ostromáig megmaradt, ám a harcokban súlyosan megrongálódott, berendezése eltűnt.

A palota építéstörténeti emlékköve 

A Szent Zsigmond-kápolna nyugati homlokzatán 1930-ban, Horthy Miklós kormányzóságának tízéves évfordulójára emléktáblát helyeztek el. A latin nyelvű tábla tömör összefoglalót ad a vár és a palota történetéről, felsorolja a jelentős uralkodókat – a sor végén a kormányzó nevével. Horthy 1920. április 1-én költözött be a budai királyi palotába. Lakosztálya nem Ferenc József egykori apartmanja helyén, hanem a krisztinavárosi szárnyban volt. A gesztus, hogy a kormányzó a lakását nem az egykori királyi lak helyén rendezte be, a királynélküliség állapotát fejezte ki. E korszakban az egyetlen jelentős építészeti beavatkozás a Corvin könyvtárterem létesítése volt a mai D épületben.

A Habsburg-lépcső megmaradt atlaszának párja: a kariatida

Archív fotók alapján rekonstruálták a Habsburg-lépcső atlaszának embernagyságúnál nagyobb, mintegy 400 kilogrammos, gipszből készült párját. A rekonstruálást segítette, hogy az eredeti nőszobor kézfeje a palotakiállításban eddig is látható férfialak vállán „maradt”.

Az egyetlen eredeti csempe a Szent István-terem kandallójából

A Szent István-terem kandallójából egyetlen eredeti darab maradt meg. Egy aranyozott csempe, melyet az 1960-as években a bontáson dolgozó mérnök kislánya „könyörgött ki” a sittből, s melyet a múzeum később tőle vásárolt meg.

Míves parkettatábla a Corvin-teremből

Szép új szerzemény az eredetileg könyvtárnak épült Corvin-terem padlózatából származó parkettatábla. Mintáját Szabó László várkapitánysági főmérnök tervezte és Miklósváry Károly műszaki előadó rajzolta. 

Az orvostudomány allegóriája A trónterem (díszterem) barokk falképei 

Az 1769-ben befejezett barokk királyi palota legnagyobb tere a trónterem vagy más néven díszterem volt. Mária Terézia 1777-ben a nagyszombati egyetemet költöztette a budai palotába. Vinzenz Fischer, a bécsi Képzőművészeti Akadémia tanára, aki festett előzőleg falképeket a trónteremben, újból megbízást kapott a terem dekorálására, ezúttal az egyetemmel kapcsolatos falképek megalkotására (1777‒1778). Az oldalfalak gazdag architektúra- és díszítőfestést kaptak, a négy ajtófülkébe a négy fakultás ábrázolása került.

A palota II. világháború utáni átépítésének alapvető célja a középkori maradványok kibontása, rekonstrukciója volt, de a 18. századi maradványokat is értékesnek tartották, emiatt a helyiség freskóit le akarták választani a falról, hogy megőrizzék őket. A négy megmaradt figurális falképet azonban szakszerűtlenül választották le 1953-ban és 1964-ben, így egy részük még a helyszínen megsemmisült. Az orvostudomány allegóriáját ábrázoló, leválasztott, nagyon rossz állapotba került falképegyüttest az elmúlt években a Magyar Képzőművészeti Egyetem Restaurátor Tanszékének hallgatói restaurálták, s most a kiállítás részét képezi.

Fotók (sorrendben): Bakos Ágnes, Fáryné Szalatnyay Judit, Keppel Ákos, Tihanyi Bence, Keppel Ákos