A tárlaton a korábbiaktól kissé eltérő stiláris hangsúlyokkal, új szempontok szerinti tematikai egységekkel és életmű-preferenciákkal találkozhat most a közönség. A megújult kiállítóterekben hét kérdéskörbe gyűjtve tárulnak fel a korszak meghatározó szellemi vonulatai és stiláris törekvései: a magyar szecessziós művészet; Gulácsy Lajos munkássága; a Schiffer-villa dekorációi; a hazai posztimpresszionista törekvések; a Nyolcak művészcsoport; az aktivizmus és az emigráció alkotói, végezetül pedig a weimari Bauhaus magyar művészei.
A szimbolizmushoz és a szecesszióhoz köthető alkotások közül kiemelkedik Csontváry Kosztka Tivadar és Gulácsy Lajos életműve. A magyar vadak, a Nyolcak (többek között Czóbel Béla, Czigány Dezső, Pór Bertalan, Kernstok Károly), az avantgárdok (Nemes Lampérth József, Uitz Béla, Bortnyik Sándor, Tihanyi Lajos) alkotásai mellett a weimari Bauhaus iskolában tevékenykedő magyarok, a nagybányai művésztelep tagjai – főként Ferenczy Károly –, illetve Rippl-Rónai József munkái, valamint a Képzőművészek Új Társasága (KUT) tagjainak (Berény Róbert, Márffy Ödön) és a Gresham-kör művészeinek (Szőnyi István, Bernáth Aurél, Egry József, Pátzay Pál) remekművei tekinthetők meg.
A festmény-, szobor- és éremanyag mellett a tárlaton az Iparművészeti Múzeumból kölcsönzött tárgyak – a századforduló és a Bauhaus mesterművei – is megtekinthetők, elsősorban azokból a korszakokból, amelyekben a művészek összművészeti szellemben, tehetségüket számos műfajban próbára téve alkottak: festettek, kerámiát, bútort és kárpitot terveztek. Az eredeti enteriőröket korabeli, archív fotográfiák segítségével megidéző terekben a gödöllői művészkolónia mesterének, az építész Toroczkai Wigand Edének népmesei motívumokkal díszített faragott bútorai, Rippl-Rónai Józsefnek az Andrássy-ebédlő számára a Zsolnay-gyárban kivitelezett, burjánzó szecessziós kerámiái vagy Breuer Marcell világhírű csővázas bútorai is láthatók.
