Iskolai évei kötik Nyíregyházához. Milyen érzés most visszatérni a városba?
Mindig örömmel tölt el a szülőföld, a Nyírségben, Nyíregyházán való tartózkodásom, a középiskola, a kollégiumi évek, a fiatal kor romantikájának emlékezete. Ott láttam először festészeti kiállítást, ott jártam először múzeumban, vásároltam pasztellkrétákat, nem felejtem el az ösztönös festést a kollégium kertjében vagy a szilencium alatt a tanulótársak rajzolásának emlékeit.
?Az emberbe vetett legmélyebb hit sugárzik alkotásaiból? ? fogalmazott Wehner Tibor művészettörténész, amikor 2015-ben megnyitotta a 70. születésnapja alkalmából rendezett kiállítását a MANK Galériában.
Munkásságom alatt festészetemet mindig az ember, az emberi környezet, a humánum, a szülőföld, a gyermekkor határozta meg, és ez mind mélyen beivódott, és meghatározta alkotói munkásságomat.
Mely alkotásai láthatók Nyíregyházán?
A mostani, nyíregyházi kiállításom több évtizedet átfogó képanyagból áll. Úgy gondolom, nem korszakok ezek, én inkább fejlődési, érési időszakoknak nevezném. Mint minden mesterember, ha szereti a munkáját, és azt évtizedeken keresztül műveli, akkor művészete érlelődik, egyszerűsödik, tartalmilag és formailag tömörödik a képteremtés törvényei szerint.
Van a kiállított alkotások között olyan, amely különösen kedves a számára?
Nehéz ?kedvenc? alkotást megjelölni. Olyan ez, mint egy sokgyerekes család szüleinek feltenni a kérdést, hogy melyik a legkedvesebb gyermekük. Én sem éreztem, hogy a szüleimnek volt-e kedvencük a nyolc testvérem és köztem.
A 70. születésnapja alkalmából rendezett kiállításához képest milyen újdonságokat láthatunk most Nyíregyházán?
A mostani kiállításom nagyobb merítés a munkásságomból, hosszabb távot ölel fel. Megjelennek például olyan korai munkák, amelyeket eddig nem állíthattam ki, olyan gyűjtő tulajdonai, amelyeket a nagyközönség még nem láthatott.
A legrégebbi tagként ma is a Szentendrei Régi Művésztelepen dolgozik. Milyen élményeket köszönhet a művésztelepnek?
Olyan élményeket köszönhetek a Szentendrei Régi Művésztelepen eltöltött időnek, amelyek hasonlóak a szülői ház, a gyermekkor meghatározó élményeihez. Az alkotóéveim nagyobbik, meghatározó fele ide köthető. A szentendrei környezet, a Régi Művésztelep alkotói, a teljesség igénye nélkül Mihálcz Pál, Kántor Andor, Gráber Margit, Korniss Dezső, Barcsay Jenő és a városban élő kortársak szakmai közössége segítette elő, érlelte alkotói munkásságom kiteljesedését.
Barcsay Jenőt mondhatja mesterének. Milyen ember volt ő, és mit tanult tőle?
Különösen nagy örömmel, tisztelettel éltem meg Barcsay Jenő műtermi látogatásait, szakmai beszélgetéseinket, intelmeit. Akkor is, amikor az ő precizitáshoz szokott értelme aggódott az én göcsörtös, vastagon felhordott, repesztett képfelületem tartóssága miatt. Olyannyira, hogy bátorító ösztönzésemre, kérésemre megpróbálta lefeszíteni az általa ingatagnak vélt festéket, de beletörte a festőkésemet a festékrepedésbe. Többet nem fordult elő, hogy aggódott volna egy képfelület megmunkálása miatt. De egyébként felejthetetlen volt az anatómiai oktatása is.
A kiállítás december 15-éig tekinthető meg.
Fotó: Csákvári Zsigmond
Interjú: MANK
