A Brüsszeli Világkiállításon 1958-ban a különböző országokat képviselő filmkritikusok szavazatai alapján állították össze a legjelentősebb filmek listáját, mely a Brüsszeli tizenkettő nevet kapta. A kritikusok a mozi születésének éve, 1895 és 1955 között elkészült filmekre szavazhattak, listájukon pedig olyan kiváló, máig óriási népszerűségnek örvendő alkotások szerepelnek, mint a Patyomkin páncélos, az Aranyláz, a Biciklitolvajok, a Jeanne d?Arc szenvedései, A nagy ábránd, a Gyilkos arany, a Türelmetlenség, az Anya, az Aranypolgár, A föld, Az utolsó ember, valamint a Dr. Caligari.
A Brüsszeli tizenkettő mintájára 1964-ben a mannheimi dokumentumfilm fesztiválon is szavazást kezdeményeztek, melynek elsődleges célja az volt, hogy ráirányítsák a figyelmet a dokumentumfilmek értékeire, a filmtörténetben iskolát teremtett dokumentumfilm-rendezőkre és alkotásaikra. A listán szereplő tizenkét film a következő: Nanuk, az eszkimó (Robert Flaherty), Éjjeli posta (Harry Watt és Basil Wright), Turkszib (Viktor Turin), Berlin ? egy nagyváros szimfóniája (Walter Ruttmann), Ember a felvevőgéppel (Dziga Vertov), Lousianai történet (Robert Flaherty), Farrebique (Georges Rouquier), Régi és új (Szergej Eisenstein), Heringhalászok (John Grierson), Spanyol föld (Joris Ivens), Föld kenyér nélkül (Luis Bu?uel).
Mindössze tíz évvel a Brüsszeli és négy évvel a Mannheimi tizenkettő után a magyarországi filmvilág is megválasztotta a ?tizenkettőjét?, vagyis az 1948 és 1968 közötti évek 12 legjobbnak tartott magyar filmjét, a Budapesti tizenkettőt. A Filmkritikusok Nemzetközi Szövetsége (FIPRESCI) ugyanis 1968-ban Budapesten tartotta éves konferenciáját, ez az év pedig a magyar filmgyártás második államosításának huszadik évfordulója volt. Az évforduló alkalmából a Magyar Filmművészek Szövetségének játékfilm- és filmkritikus-szakosztálya titkos szavazással kiválasztott 12 filmet, melyeket a pécsi IV. Magyar Játékfilmszemlén vetítettek le az elmúlt húsz év legjobbnak tartott filmjeként. Nézzük is, hogy fest a Budapesti tizenkettő! Szerepel rajta a Talpalatnyi föld (Bán Frigyes), a Szegénylegények (Jancsó Miklós), a Körhinta (Fábri Zoltán), a Hideg napok (Kovács András), a Budapesti tavasz (Máriássy Félix), a Hannibál tanár úr (Fábri Zoltán), a Bakaruhában (Fehér Imre), a Ház a sziklák alatt (Makk Károly), a Tízezer nap (Kósa Ferenc), a Sodrásban (Gaál István), A tizedes meg a többiek (Keleti Márton), valamint az Apa (Szabó István).
Az ezredfordulón, 2000-ben aztán újabb lista született, az Új Budapesti Tizenkettő. A Magyar Film- és Tévéművészek Szövetségének, valamint a Magyar Újságírók Országos Szövetsége Film- és Tévékritikusi Szakosztályának tagjai A Magyar Televízió felkérésére szavaztak arról 2000-ben, hogy mely filmeket tartják a teljes magyar filmtörténet legjobb munkáinak. Így lett minden idők legjobb magyar filmje a Szegénylegények (Jancsó Miklós), a Szerelem (Makk Károly), a Szindbád (Huszárik Zoltán), az Emberek a havason (Szőts István), a Valahol Európában (Radványi Géza), a Megáll az idő (Gothár Péter), a Hyppolit, a lakáj (Székely István), a Körhinta (Fábri Zoltán), A kis Valentino (Jeles András), Az én XX. századom (Enyedi Ildikó), az Apa (Szabó István) és a Hannibál tanár úr (Fábri Zoltán).
Melyek a legjobb filmek? címre keresztelt cikksorozatunkban az 1958-ban, 1964-ben, 1968-ban és 2000-ben megválasztott, legjobbnak tartott filmművészeti alkotásokat ajánljuk olvasóink figyelmébe, és magyar filmes szakembereket szólaltatunk meg, hogy megtudjuk, szerintük melyek a legjobb filmek. A Brüsszeli tizenkettőről szóló ajánlónkat itt olvashatják, következő cikkünkben pedig a Mannheimi tizenkettő darabjait mutatjuk be önöknek. Addig azonban jöjjön ? a Memo című filmet és számos forgatókönyvet jegyző ? Tasnádi István, valamint ? a Fagyott május című avantgárd horrorral külföldön is nagy sikert aratott rendező ? Lichter Péter listája.
Tasnádi István ?tizenkettője? ? avagy egy ?nem végtelenül sznob? lista
Andalúziai kutya (Luis Bu?uel)
Andrej Rubljov (Andrej Arszenyjevics Tarkovszkij)
2001: Űrodüsszeia (Stanley Kubrick)
Titkos és hazugságok (Mike Leigh)
Gyűlölet (Mathieu Kassovitz)
Korcs szerelmek (Alejandro González I?árritu)
Minden reggel (Alain Conreau)
Szerelem (Makk Károly)
Az ötödik pecsét (Fábry Zoltán)
Megáll az idő (Gothár Péter)
Tanítványok (Bereményi Géza)
És hogy ne legyen végletesen sznob ez a lista, álljon néhány un. szórakoztató film a 12. helyen:
Az ötödik elem (Luc Besson)
MIB (Barry Sonnenfeld)
Holnap határa (Doug Liman)
Nyilván lehetetlen vállalkozás kiemelni tizenkét ?legjobb? filmet, csak Tarkovszkijtól még legalább két művet fel kellett volna raknom a listára. De ez így talán kiad egy filmtörténeti ívet, stílusban, zsánerben, gondolkodásmódban, ami kedves nekem és elevenen hat rám. Bereményi Géza filmjét, a Tanítványokat azonban szeretném külön kiemelni. Számomra ebben van a magyar filmtörténet egyik legemlékezetesebb, legexpresszívebb jelenete, mikor Balkay Géza (aki egy ideje a méltatlanul elfeledett zseniális színészek hosszú sorát gyarapítja), mint parasztpárti politikus, egy bálteremben kaszál gázmaszkkal a fején, míg fehérköpenyes tudósok a pulzusszámát mérik. Ha jól emlékszem, a kísérletben azt vizsgálják, mennyivel lehetne emelni egy kaszáló paraszt teljesítményét. Bereményinek ez az első és legkevésbé ismert filmje ? pedig a legjobb.
Lichter Péter ?tizenkettője? (haiku stílusban)
Leviathan (Lucien Castaing-Taylor és Véréna Paravel)
Impresszionisztikus és felkavaró dokumentumfilm egy amerikai halászhajó mindennapjairól.
Apokalipszis most (Francis Ford Coppola)
Szürreális filmklasszikus, amely tökéletesen megragadta a háborúk abszurditását.
Sivár vidék (Terrence Malick)
Bizarr és költői szerelmi történet egy menekülő párról és a mítosszá válás banalitásáról.
2001: Űrodüsszeia (Stanley Kubrick)
Az egyetlen sci-fi a filmtörténetben, amely olyan hipnotikus, hogy elfelejtünk tőle pislogni.
Standard Gauge (Morgan Fisher)
Szubjektív merengés a filmről és a képarányokról.
McCabe és Mrs. Miller (Robert Altman)
A valaha készült legszebb western.
Dalok a második emeletről (Roy Andersson)
Máshoz alig hasonlíthatóan eredeti svéd szürrealizmus.
Outer Space (Peter Tscherkassky)
Csodálatos osztrák celluloidbomba.
Die Hard ? Az élet mindig drága (John McTiernan)
A kedvenc akciófilmem.
Castro Street (Bruce Baillie)
A lírai film Szelíd motorosokja.
Indiana Jones és az utolsó kereszteslovag (1989) Steven Spielberg
Gyerekkorom filmje.
Water and Power (Pat O?Neill)
Expressionisztikus stíluskavalkád Los Angeles vízproblémáiról.
A listákat szemlélve azonnal kitűnik, hogy bizony van egyezés: Tasnádi István és Lichter Péter számára egyaránt meghatározó jelentőségű mű a 2001: Űrodüsszeia, ugyanakkor nemcsak ez jelent izgalmas felfedezést, hanem az is, hogy megtudhatjuk, mit tartanak a legjobbnak azok, akik ezekben a percekben is épp formálják a filmművészetet. A filmtörténet ugyanis folyamatosan változik, jelenleg pedig olyan alkotók írják, mint a cikkünkben megszólaltatott filmesek. És hogy nekik mik kedvenceik? Ez olyan kérdés, melyet nemcsak megválaszolni, de megkérdezni is öröm. Épp ezért: mi továbbra így teszünk!
Készítette: Tóth Eszter
