Pályája elején Győrben mutatkozott be Az álarcosbál Ameliájaként. Idén április 21-től pedig ismét ebben a szerepben láthatja a közönség a Magyar Állami Operaházban.
Az első, győri produkció is professzionális, hagyományos előadás volt Bor József rendezésében, én pedig különösen örültem a felkérésének, hiszen így a Nemzetközi Pavarotti Énekversenyen már úgy tudtam részt venni, hogy előtte egy komplett főszerepet elénekeltem. Azóta már szerepeltem itthon 2005-ben az Erkel Színházban az Álarcosbál felújításában is, az pedig külön ajándék, hogy idén, 26 év elteltével ismét elénekelhetem ezt a szerepet a magyar közönségnek. Ez a produkció szintén korhű, pazar díszletekkel és jelmezekkel. Csak rá kell nézni az álomszép ruhákra, éppen úgy festünk bennük, mintha egy Tiziano festményről léptünk volna le. Rendkívül nagyvonalú az egész rendezés, én pedig már sokkal profibban készültem rá, mint 26 éve. Érettebb technikai színvonalon és sokkal nagyobb tapasztalattal énekelem Amáliát.
Hogyan készült a szerepére?
Rengeteg háttérmunka előzi meg a premiert. Én nem aznap vagyok Amélia, amikor fellépek, hanem már fél évvel előtte is, amikor gyakorlom a szerepet. Ennek ez a rendje. Én abban hiszek, hogy a nagy teljesítményeket nagyon kemény munka előzi meg. Nálam mindig ez igazolódott be. Munka, fegyelem, megszállottság, erő, kitartás kell a szép énekhang mellett a sikerhez. A premier előtt nem éjszakázhatok, nem ihatok alkoholt, nem lehetek felelőtlen, vigyáznom kell a hangomra, valamint a fizikai és mentális egészségemre. Rendkívül fegyelmezetten kell élnem. Mint egy sportoló, aki megtervezi, hogyan éri el az olimpiai aranyat. Amikor a pályám során el tudtam énekelni a legnehezebb szerepeket, Wagnert és Strausst, azt ahhoz tudnám hasonlítani, mint amikor elkezd valaki futni, és egyre hosszabb távra indul, míg beér a célba a maratonon.
Egy interjúban mesél arról, hogy már kisgyermekként, négyévesen is fellépet közönség előtt. Ezek szerint a családjából hozta a zene és éneklés szeretetét?
Anyukámnak gyönyörűszép hangja volt, és játszott tangóharmonikán is. Bár harmadik gyermeknek születtem a családba, én voltam a fogékony a zenére. Kottát és szöveget olvasni háromévesen természetesen még nem tudtam, így hallás után énekeltem el a magyar nótákat, zsoltárokat, dicséreteket. Négyévesen pedig már fel is léptem karácsonykor Mohácson, a református templomban. A szüleim hamar beírattak a zeneiskolába, és így elindulhattam a fejlődés útján.
Pécsre már zeneművészeti szakközépiskolába járt, de ekkor még népdalokat énekelt. Mi vonzotta az operákhoz?
Egyszer, 13 éves koromban az általános iskolás énektanárnőm behozott egy Aida bevonulási indulót. Ahogy hallgattam, szinte extázisba kerültem. Elvarázsolt és magával ragadott a mű, azóta is az Aida a legkedvesebb szerepem. Pécsett pedig, amikor a zemeművészeti szakközépiskolából főiskolára kerültem, a zenetörténet tanárom behozott egy 1953-as videófelvételt, melyen Callas énekelte a Tosca második felvonását. Olyan csodálatos hangja volt, amely elementáris erővel hatott rám. A budapesti Liszt Ferenc Zeneakadémián pedig Ónodi Márta tanárnő tanított és segített elindulni ezen a pályán.
Amely nem is akárhogy indult! Operaénekesi művészdiplomáját 1993-ban kapta meg, de ezt megelőzően már megnyerte a Nemzetközi Pavarotti Énekversenyt Philadelphiában. Ezerötszázan indultak, és az utolsó fordulóra már csak százötvenen maradtak. Ebből huszonöt művészt díjaztak, Magyarországról egyedül Önt. Ez hatalmas eredmény!
A közép-európai elődöntőt itt tartották Budapesten 1991-ben. Engem szeptember 13-án, pénteken 13 órára hívtak be. Nem vagyok babonás, ezért jót nevettem azon, hogy épp ezen a napon fogok énekelni. Úgy gondoltam, úgysem ezen fog múlni. Tovább is jutottam Modenába a középdöntőbe, melyen már Pavarotti, az évszázad tenorhangja is jelen volt. Reggeltől egészen este tízig hallgatta a versenyzőket. Amikor én következtem, épp vacsorázni szeretett volna. A végzet hatalmából énekeltem a Pace, pace mio Dio! áriát, és ahogy meghallott, megfordult, visszajött a páholyba és nagy figyelemmel követtett. Innen kerültem a döntőbe. A gálakoncerten 25 főt díjaztak, köztük engem is. Ez az eredmény különösen nagy ajándék volt, hiszen amikor 1991-ben elkezdtem az operatanszakot, nem akartak felvenni. Nagy válasz volt ez a kételkedőknek a teremtőtől. Isten kegyelméből nyertem, persze kellettem hozzá én is, a tanárom is, a családom is. Ez egy nagy kegyelmi állapot volt, és ennek az eredménye, hogy 1993-tól felvettek a Magyar Állami Operaházba, valamint Berlinbe is rögtön kaptam egy ötéves szerződést vendégszólistaként. Ezért csak biztatni tudom a fiatalokat: merni kell nagyot álmodni!
Az elmúlt 25 évben énekelt sokfelé a világban: Berlinben, Bécsben, Salzburgban, Rómában, Frankfurtban, Palermóban, Barcelonában, New Yorkban, Párizsban, Torontóban. Van olyan helyszín, amely igazán közel áll a szívéhez?
A bécsi Staatsoper, ahol Toscát énekeltem 2004-től 2008-ig, és olyan nagy sztárokkal léphettem fel, mint Renato Bruson. Hatalmas élmény volt az is, hogy ötször visszahívtak Kanadába. Nagyon megszerettek. Énekeltem ott többek között a Bohéméletben, a Toscában, a Trubadúrban és Verdi Requiemjében.
Egy korábbi interjúban említette, hogy mindig nehezebb volt Magyarországon énekelni. Miért?
A közmondás szerint senki sem lehet próféta a saját hazájában. Itthon meg kellett küzdeni a jó értelemben vett pozícióért. Amikor bekerültem az Operaházba, természetesen csak a korban és tudásban előttem álló kolléganők után jöhettem a sorban. Én voltam a nyolcadik Tosca, előttem már énekelte Misura Zsuzsa, Rohonyi Anikó, Sudlik Mária, Lukács Gyöngyi, Temesi Mária, Tokody Ilona, Szendrényi Katalin is. De az nem volt szégyen, hogy a nagy művésznők után én próbáltam. Így tanultam be a szerepeket és így bővítettem a repertoáromat is. Majd a tanárnőm azt tanácsolta: énekelj Wagnert, oda nem fog senki sem követni! Így is lett. Mára hat Wagner női főszerepet énekeltem el, és éppen ebben az évadban vehettem át a Závodszky Zoltán-díjat, amelyet a Wagner-előadásokban kiemelkedő teljesítményt nyújtó művészek kaphatnak meg. Závodszky Zoltán fantasztikus magyar tenor volt, aki mind a tíz Wagner-főszerepet elénekelte.
Van olyan szerep, amely igazán kedves a szívének?
Végigénekeltem a világ minden táján a kedvenceimet: Aidát, Toscát. Viszonylag későn tudtam elénekelni a Pillangókisasszonyt, hat évig különböző okokból visszatartották a szerepet, de amikor megkaptam, akkor a közönség is nagyon boldog volt és én is. Imádtam a Manont, végigénekeltem az összes Puccinit, és Verditől mindazt, amit lehetett az én spinto-hangfajomban. Nagy ajándék volt most ősszel a Nabucco, Abigél szerepét énekeltem. Arra is sokat vártam, és hatalmas ovációval fogadtak a nézők.
Melyik az a szerep, amelyet még szívesen elénekelne?
Az Erkel Színházban volt április 4-én A hegyek alján koncertszerű előadása, amelyen Martát énekeltem. Szűnni nem akaró ovációt kaptunk, nem akart minket hazaengedni a közönség. Nagyon szeretném ezt a művet rendezésben is énekelni. Most játszották Zandonai: Francesca da Rimini című operáját, melyből nagyon izgalmas volna elénekelni Francesca szerepét. Van három Verdi-vágyam is: az Ernani, az Attila és a Giovanna D'Arco, amelyet még soha nem játszott az Operaház. Szívesen elénekelném Donizettitől a Lucrezia Borgiát is. De semmiképp sem vagyok elégedetlen, hiszen eddig az összes nagy Verdi- és Puccini-szerepet elénekeltem már, és sok operakülönlegességet is, mint Strausstól Az árnyék nélküli asszonyt, amely szintén nagy ajándék volt, hiszen mirólunk szól, emberekről. Egy indiai mesébe bujtatott történet az ember földi létéről. A mű minden szinten az élet értelmét keresi, és meg is találja.
Hol láthatja, hallhatja Önt legközelebb a közönség?
A miskolci Bartók Plusz Operafesztivál záróhangversenyén fogok énekelni június 17-én a Pannon Filharmonikusok közreműködésével. (Részletek a gálakoncertről ITT.) Majd június 21-én Bernstein ?Kaddish? szimfóniáját fogom énekelni Budapesten (Részletek a koncertről ITT). Közben lesz az egyik tanítványomnak, Ádám Eszternek is egy fellépése június 12-én a Magyar Rádió Márványtermében, ahol tradicionális héber dalokat fog énekelni Izrael megalakulásának 70. évfordulója alkalmából. Én, mint a tanára, szintén énekelek vele. A következő évadot pedig a New York-i turnéval kezdem a Sába királynőjében. (Részletek az előadásról ITT.) Utána pedig Magyarországon a Toscában, majd a Gioconda premierjében láthat a magyar közönség. (Részletek az előadásról ITT.) Emellett lesz jövőre Sümegi 25. Az operaházi 25 éves tagságomat fogom ünnepelni 2019. február 1-jén egy nagy jubileumi koncerttel, melyben a kedvenc szerepeimből fogok énekelni, az Aidaból, a Normából, a Manonból, a Nabuccoból, a Trubadúrból. (Részletek az előadásról ITT.) Várhatóan a két szólólemezemet is újranyomják. Az egyik egy Gluck-album, a másik pedig az első szólóalbumom, amely Love, Blood & Fire (Szerelem, Vér és Tűz) címmel jelent meg 2003-ban, és az első tíz évem szerepeiből énekelek rajta.
Idén vette át a Kossuth-díjat is március 15-én.
Olyannyira meglepett a Kossuth-díj, hogy amikor megkaptam a hivatalos értesítést, alig tudtam megszólalni. Ez számomra a kitüntetések kitüntetése. Soha egyetlen díjamat se tudtam előre, nem is a kitüntetésekért dolgoztam, de attól még nagyon-nagyon jó érzés, amikor megtisztelnek és elismerik a munkámat. Eddig is hatalmas felelősség tudatában léptem ki a színpadra, de most a Kossuth-díj még több felelősséget tesz a vállamra.
Korábban is mondta, milyen nagy felelősség és munka egy-egy szerepre felkészülni. Hogyan kapcsolódik ki?
Nagyon sok támogatást, szeretetet ad a családom. A magánéletemben is nagy öröm ért idén, hiszen egy hónapja megszületett a kisunokám, Gabriella. Mindennap meglátogatom őt! Nagyon szeretek kertészkedni, olvasni, különösen történelmet és szépirodalmat. Szenvedélyesen szeretek tanítani is. Szeretném a tanítványaimnak átadni a tudásomat, és vezetni őket az úton. Köztük van Ádám Eszter, Keszei Bori, aki a Szegedi Szabadtéri Játékokon a Rigolettoban fog Gildát énekelni. Fodor Bernadettel is foglalkozom, aki Az álarcosbálban is énekel velem, ő Ulrica.
Kik a hazai példaképei?
A hazaiak közül Marton Évát emelném ki, valamint Kovács Eszter Wagner-énekesnőt. A két nagy külföldi példaképem pedig Callas és Renata Scottó. Nagyon szeretem őket hallgatni, mondhatni: nekem is kellenek olyan nagyszerű művészek, akikért rajonghatok, de ettől még mindig a saját utamat járom.
Wéber Anikó
