- Hogyan találtatok egymásra? Régi ismeretség?
Gergő: - Én csak az újságból ismertem Balázst. Emlékszem, a Marilyn Manson-képregénynél figyeltem fel rá (a szóban forgó képregénycsík 2004 őszén jelent meg a Pesti Estben, a Rosszkor, rossz helyen című sorozat részeként - a szerk.) Néha ezek a háromkockás rajzok kínosak szoktak lenni, az övéi viszont mindig viccesek. A humora pont lefedi az enyémet.
Balázs: - Én már sok éve tudok Gergőről. Cipőt vettem tőle, amikor még egy üzletben dolgozott. Emlékeztem rá egy klipből, és szörnyen büszke voltam magamra, hogy egy rocksztártól vettem a csukámat! Azóta se dobtam ki. Megjegyzem, azt a bizonyos Manson-dolgot nem én találtam ki. Egy koncertje után Sickratman behívott az öltözőbe és röhögve elmondta nekem ezt a sztorit, ajándékba.
Gergő: - Aztán meg Balázs könyvét, a Képregények című gyűjteményes kötetet vettem karácsonyra a tesómnak, és persze én is elolvastam. Ekkor határoztam el, hogy ő csinál nekünk klipet.
- A Lost In Time-ot tartalmazó Ancient Scream Therapy album 2006 végi megjelenése és a 2008 októberi klippremier közötti időintervallumból ítélve elég hosszú munka áll mögöttetek.
Gergő: - Onnantól, hogy az ötlet kipattant a fejemből, úgy másfél év telt el a befejezésig. Néha már sajnáltam szegény Balázst, amikor egy-egy új ötlettel bombáztuk, volt, hogy egy rakás munkája mehetett a kukába? Képzelem, a barátnője hogy imádhat minket!
Balázs: - Lassan ment, mert mindent beleadtam. Le is szóltak pár (persze magyar) blogban, hogy miért nem egy erre való programot használtam, de az az igazság, hogy pont azt akartam, hogy ilyen hangulata legyen. Sokkal aprólékosabb, mint az eddigi klipjeim. A végét például kábé hatvanötször néztem végig, éreztem, hogy valami nem stimmel. Azt hittem, már megőrülök, de végül rájöttem, hogy az ütés után nem rezeg a cintányér. Kijavítottam.
- Kitől származik a sztori?
Gergő: - Az alapötlet az enyém volt, de olyan tervvel, hogy felfaljuk a zenekarokat, a végén meg ők főznek meg minket.
Balázs: - A legelső felfalós jelenetnél azonban megakadtam. Ekkor ugrott be, hogy annak idején az otthoni videókazetták közt megtaláltam az Életerő című opuszt (Tobe Hooper 1985-ös sci-fi horrorjában, a Lifeforce-ban űrből érkező vámpírok szívják ki az emberek "életerejét" - A szerk.). Elkezdett járni az agyam, és végül ez lett a fő motívum.
Gergő: - Ez sokkal jobb, mert meseszerű, elvont. Ráadásul külföldön, mint rájöttünk, ez egy kulthorror, és teljesen odáig voltak, hogy felhasználtuk.
- A klipben karikírozott sztárzenészek nem őrjöngtek, hogy kivégzitek őket?
Gergő: - Ó, nem, sőt! A Slipknot kiadójának mindenható A&R-embere például írt, hogy egyszerűen imádják a klipet, felrakták a honlapra tehát gyakorlatilag még segítettek is.
- Mi alapján választottátok ki a "halálraítélteket"?
Gergő: - Volt egy hosszú listánk, amiről Balázs kiválogatta, akik jellegzetesen megrajzolhatók.
Balázs: - Mondhatom, őrült ötletek is felmerültek a készítés során. Volt például az, hogy Kerry Kinget kapják el a Slayerből, letépik a gatyáját és tanga van rajta... Vagy hogy lerántják valamelyik Slipknot-arc maszkját és Elvis az... Csak sajnos rövid a szám, ezért egy csomó dolgot ki kellett hagynunk.
- Vagy átmenteni egy következő klipbe!
Gergő: - Mivel nincsen trash horror ezredik folytatás nélkül, egyértelmű, hogy aljas módon lehúzunk még egy bőrt a klipről. Az agyamban már körvonalazódnak a dolgok. Azt persze nem szeretnénk, ha ilyen vicceskedő bandaként aposztrofálnának bennünket, mert hát a szövegek és a zene azért távol áll ettől.
- Kérdezek valami intimet: mi történt a BudapestRockNRoll-lal? 2008-ban kiléptetek a BPRNR kollektívából, azóta mindenki várja a válaszokat?
Gergő: - Maradjunk annyiban, hogy a barátság és a pénz nem mindenkinél fér össze. Nyilván mindkét oldalnak megvan a maga nézete.
- A napokban jelent meg az új lemezetek Budapest, 7 fok, eső címmel. Minek köszönhető, hogy annyi év után most már magyarul énekelsz?
Gergő: - Azt hittük, hogy egyszer majd nem jelent hátrányt itthon, hogy angolul nyomjuk. Rájöttünk, hogy nincs mire várni. Menet közben kiderült, hogy iszonyú nehéz magyarul jó szöveget írni. Angolul egy szó jelentése sokkal árnyaltabb, lehet titokzatoskodni. A magyar az konkrét. Kőkemény. Megkértem Pálinkás Tamás barátomat, az Isten Háta Mögött szövegíró-frontemberét, hogy segítsen úgy megfogalmazni a gondolataimat, ahogyan egy költő tenné. Ő ugyanis olyan szövegíró, amilyen csak százévente születik. Tehát egyrészt szükség volt a magyar nyelvre, másrészt kihívás.
