„Mészöly-áradás” – A Mészöly-centenárium online nyitóeseményéről

Ágoston Zoltán először Pécs mint
városélmény fontosságáról beszélt Mészöly életében, majd az író és a Jelenkor
közötti szoros kapcsolatra tért ki. Arra, hogy Mészöly ehhez a folyóirathoz
ragaszkodott a legjobban, és hogy a 90-es évektől a Jelenkor Kiadó vállalkozott
az életműsorozat kiadására. Ám – tette hozzá – ez nem kisebbíti a szülőváros
Szekszárd szerepét, ahol 2004 óta minden évben Mészöly-napokat szerveznek.

Kukorelly Endre egy Mészölyre emlékező, a Jelenkor emlékszámában megjelent versének felolvasása után azon személyes emlékeit osztotta meg a hallgatósággal, amelyeket Kisorosziban Mészölyék szomszédjaként és egy csehszlovák faház tulajdonosaként szerzett. 1976-ban elolvasta Mészöly Film című kisregényét, ami „újszerű szövegszervezése” miatt felszabadító hatással volt. Gyermekkorától fogva ismerte A bánatos medve című Mészöly-mesét, de csak felnőttként jött rá, hogy ki a szerzője. Első, 1983-as könyvének Írószövetség-beli bemutatására mint az irodalmi élet outsidere Mészölyt kérte meg, aki készséggel igent mondott.

Kapcsolatuk nem volt mester-tanítvány viszony, szövegekről soha nem beszéltek. Igaz, futballról sem, mert azt Mészöly nagyon utálta.

Minden másról viszont sokat és nagy kedvvel társalogtak sok éven át.

Darvasi László szerint Mészöly volt
a legfegyelmezettebb magyar író. Egy költő veszett el benne, mégpedig azért,
mert mindig megölte. A nagyregény megkísértette, de nem tudta megcsinálni, a
műfaj „léhaságának” nem tudott megfelelni. Szkárosi Endre erre reagálva azt
mondta: mint két verseskötete bizonyítja, Mészöly költészete élvonalbeli volt,
nem csak próbálkozás.

Bencsik Orsolya író felolvasta egy novelláját, majd arra tért ki, hogyan hatott rá Mészöly gyerekként a meséivel, majd egyetemistaként a regényeivel. P. Simon Attila a szakdolgozatáról beszélt, amely egy jogtörténeti monográfia Mészöly általi felhasználását, történeteinek saját írásaiba dolgozását elemezte.

Bazsányi Sándor főleg Balassa
Péter, a Jelenkor kritikusa Mészöly-képét, a kisregényre, az új prózára és a
redukcionista elbeszélésmódra vonatkozó nézeteit ismertette, de kitért Mészöly
és az általa a folyóirathoz vitt fiatalok: Nádas, Esterházy, Krasznahorkai
kapcsolatára is.

Szolláth Dávidtól, a frissen megjelent Mészöly-monográfia szerzőjétől a Komoróczy Gézával készített, a Jelenkorban megjelent interjújáról tudtunk meg részleteket. Komoróczy tíz éven át Mészölyék szomszédja volt, és jó barátságba keveredett a házaspárral.

Egyszer ő vette észre, hogy az üres lakásban a Polcz Alaine által kitett mécsesektől lángba borult a függöny, és gyors intézkedésével megmentette a lakást és ezzel a későbbi hagyatékot.

Móser Zoltán Mészöly-portréinak megtekintése közben és után Vásári Melinda bemutatta a Jelenkor és a Műút Mészöly-számát, párhuzamait. Mindkét lapszám épített a Mészöly Egyesület által szervezett eseményekre, így a múlt évi, Miklós-napi online konferenciára és a kisoroszi Mészöly-napra. Melinda kitért egy érdekes részletre, amely Miskolcot érinti, ahol Mészöly Ablakmosó című, botrányt kavaró és a műsorról gyorsan levett darabjának bemutatója volt. Az eset dokumentumai a Műútban olvashatók. Gelencsér Gábor Jelenkor-beli tanulmányáról is hallhattunk, amely Mészöly filmszerepléseiről, művei filmadaptációiról és filmterveiről szól.

Károlyi Csaba Mészöly emlékezetéről, a Jelenkornak az emlékét idéző jubileumi számairól, valamint arról beszélt, hogy míg

Mészöly halála után tíz-húsz évre kiesett a köztudatból, özvegye, Polcz Alaine egy időre népszerűbb író lett, mint a férje.

Károlyi sokat foglalkozott Mészöly állatfiguráival, erről szóló tanulmányának rövidített változatát Szekszárdon fogja előadni. Mészöly Fekete gólya című ifjúsági regényét kiválónak tartja, nemrég újraolvasta. Szkárosi Endrétől megtudtuk, hogy az idei szekszárdi Mészöly-napot a járvány miatt májusra halasztották.

Horváth-Márjanovics Diána beszámolt a hagyaték feldolgozásának jelenlegi állásáról. Kiderült az is, hogy a Városmajor 48. Irodalmi Társaság Alapítvány júniustól Mészöly-emléksétákat tervez.

Végül Szolláth Dávid annak a meggyőződésének adott hangot, hogy

Mészölyt nem kell visszahozni a köztudatba, mert már most is, továbbra is benne van.

Majd kitért arra, hány városban lesznek a centenáriumi évben Mészölyre emlékező események. Kiderült, hogy minden nagyvárosunkban, és még a határon túl is. „Ezt akár Mészöly-áradásnak is nevezhetjük” – vélekedett Szolláth.

Nyitókép: Mészöly 1964-ben. Fotó: Fortepan / Hunyadi József