Mi volt a legnagyobb gyerekkori álma?

Olvastam Verne Gyula, May Károly kalandos történeteit, és hasonlóan kalandos elképzeléseim voltak arról, mi leszek, ha felnövök. Kalóz akartam lenni, bár nem értettem, az mennyiben más, mint a kalauz.

Mikor játszott utoljára a színpadon kívül?

Ma már többnyire csak a hétéves unokámmal játszunk dominót vagy Scrabble-t. Azonban volt egy időszak, amikor rendszeresen pókerpartikra jártam egy kiváló társaságba: Réz Pállal, Várady Szabolccsal és Babarczy Lászlóval. Kis pénzben játszottunk, nagyon sokat röhögtünk, elsősorban a játék és a társaság öröméért találkoztunk.

Bálint András és László Lili a Vénusz című előadás próbáján a Hatszín Teátrumban (2019).
Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Amikor Harag György erdélyi rendező Budapesten dolgozott, azt mondta: minden vágya, hogy pókerezzen. Meg is szerveztem neki egy partit Réz Palival, Csurka Istvánnal és velem. Volt egy másik társaság is – Jordán Tamás, Végvári Tamás és Márton András –, akikkel bridzseztünk. Jordán Tamás volt ennek a lelke, ő igazi homo ludens. Licittáblákat csináltunk, nagyon komolyan vettük. Minden második hétfőn találkoztunk előadás után, este tízkor. Leadtuk az egyeztetőbe, hogy aznap ne is hívjanak minket tévébe vagy szinkronizálni. Nagyon élveztük, persze ez sem most volt.

Nekem nem fontos, hogy nyerjek, a játékot élvezem.

Melyik az a könyv, amire jó lenne újra rácsodálkozni, akár az első olvasáskor?

Márquez Szerelem a kolera idején című regénye a legszebb könyv, éppen nemrég olvastam újra. A legtöbbször munka miatt olvasok. Amikor eldöntöttem, hogy a következő önálló estem Szerb Antalról szól majd, az Utas és holdvilágot is többször elővettem.

Bálint András Heltai naplója című önálló estjén a Radnóti Miklós Színházban 2015-ben.
Fotó: MTI/Kallos Bea

Amikor az önálló estjeit állítja össze – mára tekintélyes terjedelmű névsorral –, akkor elsősorban a szerző személye foglalkoztatja vagy inkább az, hogy jól mondható szövegek legyenek?

Egyértelműen a személyiség, a sors foglalkoztat; Kosztolányi, Babits, Márai vagy Radnóti esetében is így volt. Éppen ezért gyakran használok naplórészleteket, levelezést. Szerb Antalnál is az érdekelt, mi a közös bennünk. Bár Szerb Antal sorsa drámai, kedélyes, bájos csevegő volt. Nemes Nagy Ágnes visszaemlékezésében írt arról, amikor a Krisztina körúton beszélgetve Szerb Antal azt mondta: „Én vagyok a legkisebb képű író a magyar irodalomban.” Bár a Szerb Antal Száz versében kicsit előtérbe tolakodtak a versek, ezúttal is a személyesség foglalkoztat. Úgy is kezdődik az est, hogy könyvek között nőttem fel, és ott volt a polcunkon a Száz vers, Szerb Antal válogatása.

Bálint András a közönség által odaítélt Arany Medál-díjjal a Bethlen Téri Színház színpadán (2014). Fotó: MTI/Kovács Attila

Ha egy regény főszereplője lenne, melyik karaktert választaná?

Hans Castorpot A varázshegyből. 17 évesen az Egyetemi Színpadon helyzetgyakorlatokat csináltunk Pártos Géza rendezésében. Akkor már olvastam Thomas Mann regényét, ezért arról kellett beszélnem, és ez élénken él bennem.

Kinek a bőrébe bújna legszívesebben, ha bármilyen korból választhatna?

150 éve született a nagyapám, Bálint Zoltán, neves építőművész. Most készül egy album Jámbor Lajossal közös munkáiról. Ők építették többek közt a mai külügyminisztérium épületét, a debreceni megyeházát, a nagyváradi Füchsl-palotát. Nem ismertem, hiszen 1939-ben meghalt, ám az utóbbi időben sokat foglalkoztam az életével. Bleyer Zoltánként született Nagyváradon; 1892-ben már a magyarosított nevén, Bálint Zoltánként vette át a diplomáját, és 29 évesen Jámbor Lajossal közösen építették a párizsi világkiállítás magyar pavilonját. Fogadta őket a császár, majd a francia Becsületrenddel tüntették ki. Érdekelne, milyen lenne abban a korban élni, amikor Budapest felépült, és szívesen bújnék a nagyapám bőrébe, hiszen ő ennek tevékeny részese volt.

Bálint András, felolvas a Dohány utcai zsinagógában (2012).
Fotó: MTI/Kallos Bea

Gyerekként hallotta ezeket a történeteket a családi legendáriumból vagy felnőttként járt utána mindennek?

Harminc évig abban a bérházban laktunk a Budafoki úton, amit nagyapám épített. Ezt tudtam, de semmi többet; akkoriban nem is érdekelt. Később jártam utána, amikor a Radnóti-estemben a zsidó identitással foglalkoztam. Nagymamám katolikus horvát családból származott, nagypapám a házasság előtt megkeresztelkedett, és később ez mentette meg az életemet. 1943-ban születtem. Örömmel találkoznék nagypapámmal; kíváncsi lennék, hogyan csinálta. Szabadkőműves volt, européer, írt egy nagy könyvet a Loire menti kastélyokról, érdekes figura lehetett.

Wéber Kata, Bálint András és Petrik Andrea a Holt lelkek próbáján a Radnóti Miklós Színházban (2013).
Fotó: MTI/Kallos Bea

Kit hívna meg egy pohár borra bármelyik korból?

Casanovát. Szerb Antal fordította Casanova írásait, ezért mostanában sokszor „találkoztam” vele.

Melyik képzőművészeti alkotást látná szívesen a nappalijában?

Valamilyen barátságos képet választanék, impresszionista alkotást. Egy szép Renoir-nőt vagy Monet-nak a roueni katedrálisról készült egyik festményét.

Szatory Dávid, Bálint András és Petrik Andrea a Turandot című előadásban a Radnóti Miklós Színházban (2016).
Fotó: MTI/Máthé Zoltán

Ha filmet készítenének az életéről, milyen stílusú lenne?

Francia új hullám, Truffaut, mint a Jules és Jim. Könnyed, bájos, önironikus és persze érzelmes. Szerb Antal azt írta Heinéről – monográfiát akart írni róla, ám végül nem született meg a könyv –, hogy bámulatosan elegyítette költészetében az iróniát és a szentimentalizmust. Ez tetszene.

Ki játszaná önt a filmben?

A fiam, Bálint Dániel.

Nyitókép: Bálint András Heltai naplója című önálló estjén a Radnóti Miklós Színházban 2015. október 29-én. Fotó: MTI/Kallos Bea