Ezúttal Cserna-Szabó András író mesélt nekünk – többek között – arról, hogy melyik korba utazna vissza, kivel sörözne legszívesebben, milyen tehetséget választana, de szó esett még egy berber törpéről, a töltött káposztáról és a Vágtázó Halottkémekről is.

Mi kell ahhoz, hogy otthonosan érezd magad valahol?

Valami közöm kell legyen a helyhez. Kolozsváron azért érzem otthon magam, mert apám és nagyapám ott született. Nápolyhoz meg például Márai, Vergilius vagy Maradona a közöm. Egy csomó divatos helyre nem vágyom; egy percig sem lenne nekem otthonos, mert nincs hozzá közöm semmi.

Mit játszottál utoljára? Mennyire fontos a játék az életedben?

Társasjátékot a lányommal. Székely gazdálkodj okosant. Nagyon fontos dolog számomra a játék, mert az irodalmat is játéknak tartom. Az irodalom létrehozása és befogadása is kreatív, szigorú szabályrendszerű játék. Társas játék, hiszen minimum két ember kell hozzá: író és olvasó. Nem szerencsejáték, viszont vérre megy. Vannak szabályok, de ezek a szabályok – bizonyos szabályok mentén – felrúghatók, sőt felrúgandók. A legszebb ebben a játékban a szabadság; ha éppen úgy akarom, hármast dobtam, és hatot lépek. És minden egyes olvasó maga állítja fel a saját szabályrendszerét, és ennek alapján eldönti, nyert-e az író. Ha nyert az író, nyert az olvasó is. Így megy ez.

Ha bármit választhatnál, melyik képzőművészeti alkotást látnád szívesen az otthonodban?

Charon átkel a Styxen, Patinir kb. ötszáz éves festményét, most a Pradóban lóg. Kéne hozzá egy nagyobb lakás.

Joachim Patinir: Charon átkel a Styxen
Forrás: Museo de Prado

Melyik az a film, könyv, album vagy zenemű, amit szeretnél újra először látni/olvasni/hallani?

Most leginkább a Dido és Aeneast szeretném meghallgatni bakelitről. Még tavaly télen jött szembe, ahogy Annie Lennox énekli az opera végét, a Dido búcsúját. Csodás. Amúgy is imádom a barokk zenét, de ez varázslatos. Aztán meghallgattam az egész operát az interneten, de mióta a bakelitesek bandájához csatlakoztam, csak az élő és a bakelit elégít ki. Elhoztam Szentesről apám nyolcvanas években összerakott hifitornyát: a lemezjátszót Bécsben vette 1985-ben, Panasonic, és úgy szól erősítővel a nagy hangfalakon, mint kettő japán isten. Szóval ha kinyitnak a lemezboltok, keresek egy Dido és Aeneast bakeliten, hogy széthallgassam. Nagyon várom.

Annie Lennox: Dido búcsúja

Ha bármilyen művészt, alkotót választhatnál (akármelyik korból, olyat is, aki nem él), kivel mennél el sörözni? És mit szeretnél megtudni tőle? Mit gondolsz, hogyan telne ez az este, hogyan képzeled el?

Hajnóczy Péterrel. Semmit nem szeretnék megtudni tőle. Ha mesélne, hallgatnám. Szerintem inkább hallgatnánk és innánk. Sokat.

Milyen műalkotás lennél?

Egy feszes novella szeretnék lenni.

És ha nem irodalmi alkotást kéne mondanod?

Egy ropogós csülök pékné módra.

Cserna-Szabó András

Ha filmet rendeznél, milyen műfajú lenne? Miért ezt választanád?

Eastern. Szeretem a westernt, mert lassú, filozofikus, moralista műfaj. Csaknem mindegyik a Jó és a Rossz problémáját kutatja. A Szomjas György által létrehozott eastern éppen ilyen, csak nálunk, a Vadkeleten játszódik. Már két elvetélt eastern mozihoz volt közelebbi közöm: Pálfi György a Sömmi. című regényemből írt forgatókönyvet, Szomjassal pedig közösen írtuk easterntrilógiájának befejező részét Savanyó Jóskáról. Végül mindkettő megbukott a filmzsűri előtt.  

Ki az a fiktív karakter, akivel a leginkább tudsz azonosulni?

Nagy Lebowskival. Miért? Csak a szőnyegét akarja. Esetleg még egy White Russiant. Na jó, meg némi bowling. Ennyi éppen elég, nem?

Van esetleg olyan karakter, akit utálsz valamiért? Ha igen, ki az?

Sok kulturális terméket utálok, felsorolni sem tudnám. Egy példa: Beatles. Feláll a szőr a hátamon, ha meghallom.

Ha bármilyen tehetséget választanál, mi lenne az?

Szeretnék jó író lenni.

Ha találkoznál egy űrlénnyel, aki semmit sem tud a magyar kultúráról, miket mutatnál meg neki?

Töltött káposzta, Édes Anna, Vágtázó Halottkémek. És még ezer dolog.

Ha időgépbe ülhetnél, melyik korba utaznál vissza?

V. század. Ekkor játszódik az a regény, amit most írok. Egy berber törpe kalandjairól fog szólni, akit Észak-Afrikától Hunniáig, Konstantinápolytól Ciprusig ide-oda sodor a sors szele. Valós történelmi személyről mintáztam a főszereplőt: ő Zerkó, Attila hun király bohóca.

Van olyan épület, amit valamiért nagyon szeretsz?

A régi alföldi tanyák tetszenek, meg minden, ami szecessziós.

Milyen dal lennél?

Thrash metal, nem kérdés. A műfaj fénykora a nyolcvanas évek volt, én az évtized végén csatlakoztam be a thrash-rajongásba. Ez a szerelem ma is tart.

Vágtázó Halottkémek: Botrányos probléma

Mindenki kitalálhatja, kik a kedvenceim: Slayer, Testament, Kreator, Megadeth, az első három Metallica stb. De nemcsak a metált szeretem, hanem a punkot (mondjuk a Misfitset vagy a Dead Kennedyst), Zappát, a Laibachot, a Bizottságot, a VHK-t. De nem, mégsem! Inkább a VHK-tól a Botrányos probléma című klasszikus szeretnék lenni.

Nyitókép: Cserna Szabó András. Fotó: Csibi Szilvia

#mi lenne ha