Mi lenne, ha... Frenkkel

Szerinte fejlődés csak akkor lehetséges, ha árral szemben úszunk, a szabadság meg csak a halál után érhető el. Úgy véli, hogy festőnek tehetségtelen, a lakásában mégis ott lóg egy képe. Az életéből készült film főszerepét Adrien Brodynak osztaná, és Frank Zappával borozgatna, ha megtehetné. A Béla bárban Frenkkel játszottunk.

Miért itt találkozunk?

A közelben lakom, és vagy ide, vagy a Keletbe szoktam beülni. Szeretek itt: jól néz ki, jó a hangulata. A Béla nem tipikus étterem vagy kocsma, hanem a kettő együtt, és igazából egyik sem.

Nekem erről a miliőről a bujaság jut az eszembe. Te mire asszociálsz a szóról?

A bujaság nekem a szexhez kötődő fogalom, az aktust megelőző rávezetés jut eszembe róla. Van benne valami mocskos, tisztátalan, amit én nagyon kedvelek. A szentséggel szemben határozom meg, de a szex szentségét és tisztaságát éppúgy szeretem, mint a bujaságát. 

Ha már kávéház: ha a 20. század elején élnél, hol lenne a törzshelyed?

Párizsban. A művészet szerelmeseként nagyon vonzó számomra a századforduló pezsgő világa. Összejárnék Debussyvel, Sztravinszkijjel, Eric Satie-val, Picassóval, Manet-val, Monet-val, Dalíval, Lautreckel. Beülnénk valami lokálba, bárba vagy mulatóba, néznénk a transzvesztiták előadását, abszintoznánk, és közben művészeti kérdésekről diskurálnánk. Néha persze átmennék Berlinbe körülnézni, ott is megkeresni a kor legnagyobb művészeit. 

Ki az a múltbeli személy, akivel szívesen leülnél egy pohár borra?

Frank Zappa. Ő az, aki a legsallangmentesebben látta a világot. A zenéről beszélgetnénk, és azt kérdezném tőle, hogy abban az óriási ellenszélben hogyan tudott sikeres lenni. 

Te is ellenszélben haladsz.

Csakis. Mindig. Örülnék neki, ha nem így kellene. Sokszor küzdelem így az alkotás, de olykor rá is játszom egy kicsit. Alkatilag szeretek szembemenni mindennel. Mindig is lázadtam. Ha ugyanis nem szállsz szembe, akkor nem történik változás. Ha mindenki ugyanabba az irányba megy, abból előbb-utóbb minőségi romlás lesz.

A fejlődés mozgatórugója az ellenállás?

A hagyományostól való eltérés nélkül nincs előrehaladás.

Ki lennél ma, ha nem csapnak ki a konziból, és befejezed a Zeneakadémiát?

Egy alkoholista ütős. Nem lenne az életemben semmi izgalom: beülnék a munkahelyemre, megkapnám a fizetésem. Unnám az egészet, ezért innék. De ez már akkor is világos volt, amikor a konziba jártam. Onnét is nagyon kilógtam, ezért is csapattam ki magam. 

Mi jut eszedbe arról a kifejezésről, hogy megfelelési kényszer?

A művészet gyilkossága.

Éa a szabadság szóról?

Valami elérhetetlen. Mindig vágysz rá, de sosem fogod megkapni.

Mit kellene ahhoz tenni, hogy szabadok legyünk?

Meghalni. Onnantól kezdve oda repkedhetsz, ahová csak akarsz.

Van élet a halál után?

Remélem, hogy van, különben elég nagy slamasztikában vagyunk.

Mit jelent a misztikum?

Vallás, Isten, hősök, történelem. Minden olyan dolog, ami megfejthetetlen, hozzáférhetetlen, józan ésszel fel nem fogható.

A sötétség szóról mi jut eszedbe?

A szellemi sötétség. Úgy látom, hogy globálisan borzalmas butulás zajlik az emberek körében. Az értelmi kapacitásunkat egyre kevésbé használjuk, aminek egyaránt oka a digitalizáció és a politikai propaganda. Ez öngerjesztő és megállíthatatlan folyamat, és attól tartok, hogy az őskori állapotokhoz fogunk visszajutni miatta. 

Mi az a katarzis?

Eszméletvesztés. Extázis. A földtől való elrugaszkodás. Ezt leginkább a színpadon élem át, amikor koncertezem.

A káosz vagy a rend hat rád termékenyen?

A kettő keveréke: egy nap káosz, egy nap rend. A tartós rend unalmas, a tartós káosz szétforgácsol. 

Hogyan vagy jelen a színpadon?

Tudatos és tudattalan keveredik egymással. Vannak előre kitalált dolgok, kliséim, kitalált mozdulatok – de mindig hagyom magam sodródni a flow-val. Annak a fajta zenének, amit én csinálok, jól áll a kötöttség, de szabadságot is kell benne hagyni.

Egy régi interjúban azt mondtad, hogy utólag nem emlékszel arra, ami a színpadon történik. Ez most is így van?

Ez már másképp van. Huszonévesen még beszaribb voltam. A magabiztosságom már akkor is megvolt, de sokszor nem voltam jelen. Érdekelt, hogy mi zajlik körülöttem, hogyan reagálnak az emberek. Jobban foglalkoztatott a külvilág, emiatt magamba fordultam, és nem akartam tudomást venni a körülöttem lévőkről. Kevesebb interakciót is generáltam. De nem is nagyon értették az emberek, hogy mit csinálok. Mondjuk ma se nagyon.

Talán azért, mert sem te magad, sem a zenéd nem illeszkedik a jól ismert skatulyákba.

Valóban nem vagyok egy ötvenezredik Kispál-utánzat. De ez a részemről tudatos: olyan zenét akarok csinálni, ami semmihez sem hasonlít igazán.

Mikor voltál a legutóbb boldog?

Ma reggel, mert láthattam a kislányomat és a feleségemet. Ők mindig boldoggá tesznek, éppúgy, mint a zenélés. Valamint az, ha célba ér a zeném. Az nagyon jó érzés. 

Fontos számodra, hogy pozitív visszajelzéseket kapj a dalaiddal kapcsolatban?

Igen. Máskülönben miért csinálnám? Jó, leginkább ma is ösztönből, belső indíttatásból írok dalokat, mégis fontos, hogy mások azt mondják: ez jó. Örülök annak, ha vannak emberek, akik értenek, akik értik, amit csinálok.

Pedig éppen rólad azt gondoltam volna, hogy magadból és magadért zenélsz.

És tulajdonképpen ez is igaz. Oroszlán vagyok Skorpió aszcendenssel: persze hogy elsősorban magamért csinálok dolgokat.

Pár napja jelent meg a lemezed. Hogyan érzed magad ilyenkor?

Igazából nem erre koncentrálok most. Elromlott a hűtőnk, azt takarítom. De ilyenkor egyébként sem szoktam már izgulni vagy amiatt szorongani, hogy mi lesz. Egy lemez megjelenése csak csepp a tengerben. Már akkor tudtam, hogy ez a zene csak évtizedek múlva fog leesni az embereknek, amikor 2006-ban az első lemezemet megcsináltam.

A jövőnek dolgozol?

Abszolút! De nem fontos, hogy halhatatlan legyek a zeném által. Ha meghaltam, akkor már úgyis mindegy. Persze örülnék, ha fennmaradnának a számok, amiket írtam, a mostani lemezt ezért is adom ki vinilen. Eljön az az idő, amikor már nem lesz internet, és a mostani zenék nagy része megy a kukába.

Elégedett vagy az új lemez anyagával?

Igen. Amikor a dalokat csinálom, általában addig gyúrom őket, míg elégedett nem leszek velük. Persze addigra kicsit már meg is utálom a számokat, mert annyira sokszor hallgatom és keverem újra őket, hogy már elegem van belőlük. Aztán amikor eltelik egy kis idő, és elkezdek a zenekarral próbálni, mindet megszeretem újra, mert érzem, ahogy elkezdenek élni.

Zenekarral vagy egymagad funkcionálsz jobban egy koncerten?

Zenekarral jobban érzem magam, egyrészt mert az biztonsági háló, másrészt mert az újabb dalaim zenekari felállásban jobban szólnak. De egy szál gitárral is jó: annak más a hangulata, másféle kommunikáció zajlik köztem és a közönség között, másfajta koncentrációt kíván. Intimebb és nehezebb.

Van közösséged?

Igazából nincs, de nem is tudom, hogy egyáltalán vannak-e ma még közösségek. Tudod, olyanok, ahová mindenféle művész: író, zenész, képzőművész, színész tartozik, akik folytonosan inspirálják egymást a beszélgetéseik által. Egy ilyenbe szívesen tartoznék. A régi Gödör volt olyan hely, ahol otthonosan éreztem magam, most meg talán a Budapest Bár az a csapat, ahová tartozom. Ott mindenki a barátom. 

Mondj egy képzőművészt, aki inspirál.

Basquiat. Zseniálisan tudta a magas művészetet az utca porába lehúzni.

Milyen festmény lennél?

Figurális kép lenne, és én dandyként szerepelnék rajta. Színes, kicsit bohókás festmény lenne. Egyébként próbálkoztam festéssel, csak borzasztóan tehetségtelennek tartom magamat. Nem tudok jól rajzolni. Viszont van egy nagy méretű képem otthon, amit én festettem. Fröccsöntött, gesztuális kép, talán az univerzumot ábrázolja. Kiss Tibi egyszer megnézte, és azt mondta, állati jó. Neki meg elhiszem, ért hozzá. Lehet, hogy öregkorunkban majd együtt festegetünk. Két dunaújvárosi papa egy lepukkant lakásban.

Gyakran szerepet játszol a színpadon és a videóklipjeidben. Ez rejtőzködés vagy bizonyos tulajdonságaid kidomborítása?

Rejtőzködés, de nem védekező pozíció. A szerepjátszás a részemmé vált. Ha ki vagyok sminkelve, sebezhetetlennek érzem magam, emiatt kommunikatívabbá válok, határozottabb a kiállásom. A szerepjáték olyan énemet hozza ki a színpadon, ami jobb, mint a hétköznapi valóm. De ez nem mindenhol működik. Helyszíntől függ, hogy sminkelek és egy adott szerepbe belehelyezkedem-e.

Tudható rólad, hogy a ruha számodra önkifejezési forma. Van kedvenc ruhadarabod?

Szeretek öltönyt húzni, és cipőgyűjteményem van hegyes orrú bőrcsukákból. Régen a szemetet is ezekben vittem le, és bennük is doboltam, de most már azért lazulok. Például most sem öltöztem ki, egy fellépés esetében viszont mindig napokkal korábban kitalálom, mit fogok felvenni. A helyszíntől, az alkalomtól és a közönségtől is függ.

Lennél színész?

Nem. A színészetet az egyik legnehezebb szakmának gondolom, amelynek művelőjeként rengeteg szerep birtokában kell lenned. Szerintem azt a munkát nem tudnám sérülésmentesen végezni. De hangban és karakterben egyaránt bárkit tudok utánozni. Egyszer a Budapest Bárral csináltunk is egy olyan estét, amelyen átlényegültem a tagokká, és az összes énekest parodizáltam.

És mi a helyzet a cirkusszal?

Nem szeretem. Gyerekkorom óta viszolygok a cirkuszi előadásoktól. A Fellini-féle cirkusz világa viszont nagyon vonzó, azzal tudok azonosulni.

Ha az életedből filmet készítenének, ki játszana?

Adrien Brody. Jóra törekvő hős lenne, aki néha megbotlik vagy elgáncsolják, de mindig feláll. Szerethető karakter lenne, akivel könnyű azonosulni.

Mennyire kötődsz a tárgyaidhoz?

Erősen. Az előbb említett cipőgyűjteményem például nagyon fontos a számomra. Vannak olyan ruhadarabjaim is, amiket ugyan már nem hordok, mégis kötődöm hozzájuk. Aztán persze a hangszereim is ilyenek, a négyszáz darabos lemezgyűjteményem szintén. Meg a könyveim.

Olyan könyvekhez ragaszkodsz, amiket olvastál, és meghatározó élményt jelentettek?

Nemcsak. A könyvekhez is olyan a viszonyom, mint a lemezekhez. Gyűjtöm őket. És érdekes, hogy nagyon későn, nagyjából négy-öt éve kezdtem el rutinszerűen olvasni. A hosszabb lélegzetű szövegekben addig nem igazán tudtam elmerülni. Régen csak verset olvastam, nem volt türelmem a regényekhez.

Kik azok a költők, akik fontosak számodra?

Ady Endre. Bohém, ámbár igencsak tisztán látó figura volt, nem lebegő, valóságtól elrugaszkodott művész. Eléggé két lábbal állt a földön. A másik nagy favorit Petri György: lenyűgöz, ahogy ír, amiről ír.

Van olyan gyerekkori mese, amit továbbadnál a kislányodnak?

Rühelltem a meséket. Ma is rossz érzéseim lesznek, ha eszembe jutnak a gyerekkorom meséi vagy mesekönyvei az illusztrációkkal. Utáltam gyerek lenni, a szüleimen kívül már akkor sem értett senki. A bölcsődében, óvodában, iskolában elvoltam a belső világomban, és azon gondolkodtam, hogy látja-e más is, amit én látok. Aztán rá kellett jönnöm, hogy csak én látom. Ennek ellenére szociális, sőt olykor központi figura is voltam.

Tudsz rajongani?

Igen, művészekért tudok. De ez nem gyermeki, feltétlen, reflektálatlan rajongás, hanem inkább a tehetség elismerése. 

Álmodozol?

Nagy és vad álmodozó vagyok. De ahogy öregszik az ember, egyre kisebbeket álmodik, mert jobban látja a lehetőségeit és a korlátait. Ebben a világban amúgy sem szabad nagyon elrugaszkodni, mert gyorsan pofára esel. 

Hogyan néz ki számodra egy tökéletes nap?

Jó szexszel indul, és azzal is végződik. De nincsenek igazán tökéletes napok, mert mindig eszembe jut valami hülyeség, amitől elromlanak.Viszont naponta újjá kell születni.

Mikor játszottál utoljára?

Gyűlölöm a társasjátékokat. Kötelezőnek érzem a bennük való részvételt, de semmi kedvem hozzájuk.

Veszíteni tudsz?

Nagyon nehezen. Kicsit durcás vagyok. Nagyon rövid ideig. Olyankor bunkó vagyok, de aztán el is száll a dühöm. Úgy gondolom, hogy ha ezeket a mérgeket magunkban tartjuk, akkor nagyon hamar meghalunk.

Ha választhatnál aközött, hogy a világon a legjobb vagy valamiben, de kevés pénzt keresel vele, vagy átlagos, viszont sokat keresel, akkor melyiket választanád?

A legjobbat kevés pénzért.

Ha találkoznál a vonaton valakivel, akit semmit sem tud a magyar kultúráról, akkor mit mutatnál neki?

Bartók Bélát. Ő volt a világ egyik legjobb zeneszerzője, aki egészen zseniális módon keverte a magyar kultúrát az egyetemessel, és ebből valami igazán páratlan született.

Ha egy lakatlan szigetre mennél egy hónapra, mit vinnél magaddal?

A lemezjátszómat a lemezeimmel.

Ha újjászületnél, mivé lennél?

Biztosan nem politikussá. Talán valamilyen állattá. Macskává, aki el van kényeztetve. Szívesen lennék néha a cicám helyében, akinek egész nap semmi dolga, mégis mindene megvan, folyton szeretgetik, és egyfolytában alszik.

Fotók: Hartyányi Norbert/Kultúra.hu