- A Miazmég című köteted három évvel a Miazami után jelent meg. Miért kellett ennyit várni a folytatásra?
- Igazából nem várni kellett rá, hiszen eredetileg nem volt szó folytatásról. A 2007-ben megjelent Miazami azonban várakozáson felüli sikert aratott, évente újabb kiadásban jelent meg, lassan a negyedikhez közelít. Ennek nyomán döntöttünk úgy a kiadóval, hogy ez az érdeklődés megérdemli, hogy egy újabb kötetnyi, friss kitalálós versikével szolgáljuk ki.
- A ?kitalálós versikék? kifejezés szerepel a kötet alcímeként is. Van ennek valami jelentősége, hogy nem az inkább használatos ?találós kérdések? műfaj szerepel itt?
- Természetesen igen. Az én célom az volt, hogy a gyerekek kitalálják a megfejtést ? azaz sikerélményt adjak, s tapasztalatom szerint ezt nagyon élvezi is a közönség. A ?kitalálós versike? fogalom pedig akkor keletkezett, amikor ráébredtem, hogy a népi találós kérdés műfaj logikája ennek épp a fordítottja. Ott a feladvány éppen arról szól, hogy az minél furfangosabb legyen, hogy lehetőség szerint csak kevesek tudják megfejteni. Az én kitalálós versikéimet ezzel szemben úgy mutatják be egy-egy tárgy vagy fogalom jellegzetes tulajdonságait, hogy abból teljesen összeálljon a kép. A legtöbb esetben ez sikerül is a gyerekeknek. Csak el kell kapni a fonalat ? hogy tulajdonságok alapján kell megmondani, miről lehet szó -, s utána már pusztán odafigyelés kérdése az egész. Azóta már fejlesztőpedagógus szakemberektől azt is megtudtam, hogy ez a kitalálós módi szaknyelven mondva a ?mentális lexikon kondicionálása?.
- Miként választod a témákat a verseidhez?
- Az már az első mondókás kötetem, a Zsubatta esetében is fontos volt, hogy a klasszikus gyerekverses témák mellett megjelenjenek azok is, melyek a mostani apróságokat körülvevő környezetről szólnak. Azért is mert ez a ?szűz terep?, hiszen a mikrohullámú sütőről, a tévétávirányítóról, az utcai dugóról korábban nem születhettek versek, hiszen nem léteztek. Másrészt az is nyilvánvaló, hogy a gyerekek számára mennyire fontos, hogy ez a hétköznapi környezet egy más ? mókás, tréfás, elgondolkodtató - látásmódban is megismerhetővé váljék számukra. S kifejezetten vevők is rá, a Miazmég egyik legkedveltebb darabja például ez: ?Gomb van rajta, mégsem kabát, azzal hívom fel a mamát. Akárhova vihető, nem kell más csak térerő.? Gondolom nem nehéz megfejtés, vagy ha mégis, a könyvben megtalálható.
- S ha nem a könyvből, élőben mikor adsz erre megfejtést a közönségnek? Lesznek író olvasó találkozóid a közeljövőben?
- Az egyik ilyen alkalom az Ünnepi Könyvhéten lesz, szombaton 14 órától dedikálok a Vörösmarty téren a Móra kiadó standjánál. Hétfőn délelőtt Ózdon, a Városi Könyvtárban, koradélután pedig a Miskolcon, a II Rákóczi Ferenc Megyei Könyvtárban lesz verselős előadásom gyerekeknek.
- De azért gondolom ezek közben már dolgozol a következő könyveden is. Az is hasonló, verses-kitalálós jellegű lesz?
- Egyrészt igen ? a Móra kiadóval a Zsubatta! újabb kiadásán munkálkodunk - , másrészt nem egészen. A verses-mondókás kötetek után ezúttal egy kaland-meseregény következik, mely a Balaton tündére legendakörön alapszik, s melynek főhősei - Helka hercegkisasszony vezetésével - végigkalandozzák a Balaton környékének valóságban is létező, vadregényes helyszíneit a tihanyi Barátlakásoktól a tapolcai tavas barlangig, a Római fürdő vízeséstől Sóstóig. A kéziratot pár hete zártam le, most a megjelentetés előkészítése zajlik.
- Az utóbbi hónapokban azonban a saját könyveiden kívül más szerepet is vállalsz a gyerekkultúra, a gyerekirodalom terén.
- Egyfelől az Egyszervolt.hu munkatársaként hivatásom is a gyermekkultúra ápolása, másrészt az idei tavasszal sikerült a korábbinál kicsivel több figyelmet megragadni a gyermekkultúra ügye iránt. Egy-egy publicisztikával, blogos aktivitással igyekeztem felhívni a figyelmet arra, hogy másfél millió 15 év alatti gyermek él hazánkban, akiknek egészséges szellemi táplálékra is szükségük van - ami ráadásul ma már elérhető ? például a színházakban, vagy az Egyszervolt réten, vagy éppenséggel az egyre nagyobb számban megjelenő, magas színvonalat képviselő kortárs magyar gyerekkönyvek választékában is. Mindez valahogy magával hozta, hogy kicsi, de lelkes csoportok szerveződtek, s ennek eredményeként sikerült megvalósítani például az Évtized ötven gyerekkönyve figyelemfelkeltő akciót, így kapott új lendületet a Gyermekkönyv Intézet megalapításának ügye, s a legnagyobb eredmény az lehetne, ha volna kinevezett felelőse Magyarországon gyermekkultúrának.
