Elképesztően gyorsan ideért hozzánk a Horton, a tengerentúlon alig egy hete, március 14-én mutatták be, és ezen a héten már a hazai mozikban is ott fülel a szelíd, békeharcos elefánt. A Ken Daurio és Cinco Paul forgatókönyvéből készült, Steve Martino és Jimmy Hayward által rendezett animációs film feltehetően komoly rajongótáborra fog szert tenni az elkövetkező hetekben. Mindenki szeretni fogja, aki el tudja képzelni, hogy prímán lehet járni gólyalábon, utazni egy gyűszűnyi üstben, repülni esernyővel vagy csúzlival kilőve, és hogy egy lépcsőt a felhők is megtarthatnak. Akinek ez bejön, az máris Kifalva tiszteletbeli lakója lehet.
Meg kell azért említeni Kifalva (Whoville) eredeti szülőapját, Theodore Geiselt, aki Dr. Seuss néven alkotott, ő írta 1954-ben a film alapjául szolgáló, Horton Hears a Who! című művet, de az ő nevéhez fűződik például a How the Grinch Stole Christmas (A Grincs) is, melyet Jim Carrey személye is ideköt, hiszen a színész most a hangját kölcsönzi Hortonnak. Az, hogy a Horton jóval filozofikusabb, politikusabb, fantáziadúsabb és eredetibb az amerikai animációfilm-felhozatalnál, feltehetően nagyrészt az 1991-ben elhunyt író érdeme.
Horton, a szórakozott, de aranyszívű, bumfordi elefánt hangokat hall. Méghozzá egy aprócska szöszből, mely egy lila virágon billeg. A dzsungel lakói szerint Horton megőrült, hogy azt hiszi, egy miniatűr világ létezik az ominózus szöszben. A szöszben élők egyik vezetője, a kissé habókos polgármester meghallja Hortont. A helyiek szerint a polgármester megőrült, hogy egy óriási elefántról hadovál. Hogy mentse meg az aprócska világot, Kifalvát egy bolondnak nyilvánított elefánt és egy szintén flúgosnak tűnő, mákszemnyi polgármester? Bolond-e bárki, csak azért, mert körülötte mindenki annak tartja?
Természetesen nem, hiszen mesében vagyunk, és az igazság győz, méghozzá egy olyan, sokáig teljesen hihetetlennek tűnő igazság, mely egy átlagos lény számára, mint például a pragmatikus és kíméletlen kenguru - akinek az a jelszava, hogy ami nem látszik, nem hallatszik, az nem létezik - teljesen abszurd. A kenguru, ez az izgága zsarnok, hősünk ellenlábasa nem nyugszik, míg egy kivénhedt keselyűt nem uszít az elefánt nyomába. Sőt, a filmalkotók még a háborús propaganda hatásmechanizmusát is felvillantják egy-egy poén erejéig "A gyermekeinkért!" - üvölt a kenguru, visszhangozzák a gorillák, amikor hajtóvadászatot indítanak Horton ellen, akinek semmi más dolga nem lenne, csak megtagadni az aprócska világot, amit ő fedezett fel, de ezt a szívességet nem teszi meg senkinek.
A Hortonnak számos előnye van, a filozofikus alapsztori, a szellemes párbeszédek (melyeket Tóth Tamás magyarított, nagyszerűen), a meglepetésszerű stílusparódiák (a film helyenként például ledobja magáról a 3D-t, és manga stílusban fut pár percig), vagy az egészen egyedi, hangulatos, fantáziadús colour locale, mely Kifalva ábrázolását áthatja, a gramofonban végződő ereszcsatornától a fogaskerekekkel és mini sárkányrepülőkkel irányított zeneszobáig. Maguk a karakterek viszont nem különösebben érdekesek, csak néhányuk emlékezetes, például Jo Jo, a Kifalvai polgármester szótlan, ambíciótlan, csíkos pulcsis egyetlen fiacskája, aki minden idejét titkos, magaslati bunkerében tölti, mely stúdió és csillagászati állomás egyben, és még csak véletlenül sem akar polgármester lenni, vagy a hiperracionális, autoriter kenguru, aki "Menj a szobádba!"- felkiáltással nyomja be ficskája fejét az erszényébe.
Két társadalmi szatíra alakulgat itt egymás mellett, a dzsungel törvényei azt diktálják, hogy mindenkit ki kell irtani, aki máshogy gondolkodik, mint a többség, Kifalvában viszont inkább az álmatag struccpolitika dívik, a nagy felhajtással járó centenáriumot akkor is meg kell tartani, ha a világ éppen összedőlni készül, csak éppen jó szorosan behunyt szemmel. Több olyan jelenet is van, melyben a végletekig lehetne fokozni a párhuzamos világok sokaságát, egy alkalommal Horton egy lila virágokkal teli, óriási mezőn veszíti el saját virágját a szösszel együtt - ezen a ponton nyugodtan rá lehetne közelíteni a többi virágra is, hátha azok sem üresek.
