Az ismeretlenség homályába burkolózó, mostanra milliomossá vált kincsvadász fémkeresőjével először csak egy gyenge jelet észlelt, és ekkor találta meg az arany markolat egy darabját. Ezután egy ásógéppel bontotta el a gyeptéglákat, majd 38 centi mélyen a földben az egykori fegyver markolatának többi maradványát is megtalálta. Egy dobozban vitte el azokat a közeli múzeumba, akik a lelet láttán értesítették a British Museumot. A kard kifizetését a National Heritage Memorial Fund 70 ezer fontos adománya tette lehetővé, amelyet a British Museum egyéb más forrásokból egészített ki. A felfedező a nyereményt megosztja a felfedezés helyének tulajdonosával.
A markolatban két gránitkő van, amelyek Ázsiából származnak, és azt angolszász mesteremberek tették a fegyverre. A kard minősége arra utal, hogy azt egy magasrangú személynek készíthették, tulajdonosa egy fontos család tagja, vagy egy híres harcos lehetett. Bár a penge nem maradt meg, az aranyon több helyen vasnyomokat azonosítottak. A kard eredetileg a közeli folyóban lehetett, ugyanis a Lincolnshire-i régészet történetében komoly hagyománya van a folyókban megtalált kézifegyvereknek. A középkorban ugyanis a legtöbb csatát folyóparton, vagy kereskedelmi csomópontokban vívták.
Sonja Marzinzik a British Museum középkori részlegének vezetője egyedülálló, nagyon jó minőségű mesterműnek írta le a kardot. Szerinte ez a korai angol örökség egyik legremekebb darabja, amely készítőjének és az angolszászoknak a középkori Európában játszott szerepére is rávilágíthat. A felfedezés segíthet megérteni a középkori emberek és javak mobilitásának kérdését, mivel az ilyesfajta leletek nagyon ritkák a hetedik századból. Elemzésük segíthet megvilágítani a drágakő-lelőhelyek és kereskedelmi hálózatok gazdasági hátterét.
