Új, Rajzoljunk álmokat című albumotok május 4-től kapható. Hogyan állt össze a lemez?

Az album nevét a Rajzoljunk álmokat című dalról kapta, amelyen 12 szám található. Ez készült el először, azóta videoklip is lett belőle, és a koncerteken is már jó ideje nagy sikerrel játsszuk. A zenekarban mindenki írt dalt erre az albumra, ami először fordult elő a Republic történelmében. Például Szabó Andrásnak, a hegedűk megszólaltatójának, – örökös, állandó és nélkülözhetetlen közreműködőnknek – egy dala is rákerült erre az albumra, valamint Halász Gábor gitárosunk kettő és Nagy László Attila dobosunk pedig egy dalt jegyez, mint zeneszerző. A szövegek nagy részét (hetet) Wéber Ferenc barátunk írt, aki Cipőnek nagyon közeli ismerőse és költőtársa volt, én pedig hármat. Emellett még az is érdekes, hogy a zenekar történelmében először Patai Tamás gitáros nemcsak zeneszerzőként, hanem szövegíróként is jelentkezett. Azt gondolom, hogy mindenki nagyon kitett magáért, mert egy nagyon erős bizonyítási vágy volt a zenekarban, hiszen nem mindegy, hogy a zenekar Cipő távozása után milyen albummal jelentkezik. Azoktól, akik már hallották ezt az albumot, nagyon pozitív visszajelzéseket kaptunk, például olyan megtisztelő mondatokat, hogy az ?utóbbi tíz év legegységesebb albumát? készítettük el. Próbáltunk nagyon igyekezni és semmi olyan feleslegeset rátenni erre a CD-re, ami nem odavaló. Tematikájában is úgy raktuk össze a dalokat egymás után, hogy egy egységes ívet bejáró album legyen.

IMG_9961

Akkor ezek szerint mindenki kivette a részt a munkában, sőt, olyan fázisokban is közreműködött, amiket eddig még nem csinált.

Így van. És minden olyan érték, ami ebben a zenekarban megvan, ezen az albumon megtalálható.

?A szívünkben és a fejünkben ott volt velünk az új dalok születésénél.? ? nyilatkoztátok egy sajtóközleményben Cipőre emlékezve. Hogyan fejtenéd ki ezt a gondolatot?

Ez nem csupán egy gondolat, hanem egy olyan fajta életérzés, amely mindvégig elkísér bennünket. Habár Cipő fizikálisan nem lehet velünk, a szellemisége igen, és azok az impressziók és érzések is, zeneileg és szövegileg egyaránt, amelyek 23 éven keresztül megérintettek minket. Gondolatiságában is velünk van, hisz mindig tudtuk, hogy az adott pillanatban ki, mire gondol, ismertük az agyakban és a fejekben oda-vissza járó gondolatokat. A szellemisége kitörölhetetlen lett ebből a zenekarból. Ugyan zenét és dalszöveget nem írt erre az albumra, de mindenképpen az az irányvonal, amelyet közösen megalkottunk, és amelyet Republicnak hívnak az a Rajzoljunk Álmokat CD-n folytatódik tovább.

Mikor találkozhatunk legközelebb veletek?

Május elsején Szikszón voltunk, harmadikán Erdélyben, Erdőfülén játszottunk, de nagyon sokat fogunk még arra járni a nyáron. Nem régen jöttünk haza Münchenből és Zürichből, ahol az ott élő magyaroknak játszottunk. Azt gondolom, hogy elég jól sikerült, mert a kint élő magyar barátaink már októberre várnak minket vissza egy öt állomásos koncertsorozatra. A nyári koncertek is egyre csak gyűlnek. Május 17-én a Rehab Critical Masson fogunk zenélni az Erzsébet téren Budapesten.

Republic_Rajzoljunk_Almokat_borito_jpg1

Gondolom, az új albumot is turnéztatjátok majd.

Emlékszem, ?94-ben a SOTE-n csináltunk olyat, hogy végigjátszottuk az akkori album összes dalát. Az emberek vágynak bizonyos számokra, amelyeknek kötelező jelleggel bent kell lenniük a repertoárban. Például a Szeretni valakit valamiért, Ha itt lennél velem, Jó reggelt kívánok, Szállj el kismadár ? ezeket minden Republic koncerten eljátsszuk, de nemcsak azért, mert a közönség igényli, hanem mert mi is igényeljük ezeket a dalokat, amelyek mind a gerincét képezik ennek a koncertnek. Február 27-én és 28-án egyébként volt már egy lemezbemutató bulink, a zenekar 25 éves születésnapi koncertjén. Mivel a rajongó kifejezést nem szeretem, inkább úgy fogalmaznék, hogy megleptük a koncertkedvelő barátainknak egy két előadásos estével. Fontosnak tartom, hogy az emblematikus számok is elhangozzanak, én nem szeretek ?rossz? koncertet játszani. Továbbá az is, hogy a zenekar és a közönség is megtegye a magáét, mert ez ugyebár egy kölcsönhatás, egy az adott pillanatban megfogalmazódó közös élmény. Nincs két egyforma koncert. Nekünk teljesen mindegy, hogy 150-200 ember előtt játszunk egy klubban, vagy tíz-húsz ezer ember előtt egy városi napon, belső késztetést érzünk, hogy mindig ugyanazt az energiát adjuk át a közönségnek. E nélkül nem is érdemes csinálni. Minden koncert egy varázs. Amikor az ember felmegy a színpadra, akkor magában egy szikrázó hangulat fogja el, azt az adrenalinfröccsöt, ami megindul benned fölfelé, azt kell kiadni a színpadon, és ha ezt a közönségtől is visszakapod, akkor lesz igazán jó.