1949-ben született Tatabányán. Erdélyi nemesi családból származik, felmenői között ispánok, főispánok voltak, egyikük az Osztrák–Magyar Monarchia utolsó magyar származású kancellárja volt. Édesapja pénzügyi szakember, nyolc közgazdasági szakkönyv szerzője volt, főkönyvelőként, gazdasági igazgatóként dolgozott. Édesanyját, aki skizofréniában szenvedett és öngyilkos lett, még gyermekként elveszítette.
Már általános iskolás korában eldöntötte, hogy színészettel szeretne foglalkozni, gimnazistaként már rendszeresen játszott az Éless Béla vezette tatabányai Bányász Irodalmi Színpadon. A társulat amatőr volt, de olyan előadások magyarországi bemutatója fűződött a nevükhöz, mint például Peter Weiss Marat/Sade című drámája. Második nekifutásra jutott be a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, Kazimir Károly osztályába, előtte a Középülettervező Vállalatnál volt térmester, és a Nemzeti Színház stúdiójában tanult.
1973-ban friss diplomásként a kaposvári Csiky Gergely Színházhoz szerződött, 1975 és 1977 között a debreceni Csokonai Nemzeti Színházban, azután egy-egy évadot a Miskolci Nemzeti Színházban, majd a Kecskeméti Katona József Színházban játszott. 1979-től egy évtizedig a Vígszínházhoz kötötte a szerződése, majd két évadot a Nemzeti Színház tagjaként töltött, 1991-től pedig ismét a Vígszínház társulatának tagja lett. 2013-ban visszatért a budapesti Nemzeti Színházba, 2016-tól pedig szabadúszóként tevékenykedik.
Közkedvelt, sokat foglalkoztatott színész, aki fanyar humorral, kivételes művészi erővel alakítja az ironikus, groteszk karaktereket, negatív figurákat. Vérfagyasztóan játssza a kegyetlen maffiózót, szerethetően a csetlő-botló kisembert, szánnivalóan a bohócot. Magáról azt állítja, hogy gumiarca van, és noha a magánéletben egyáltalán nem ilyen, a színpadon ritkán állja meg, hogy ne ökörködjön egy kicsit: „Én egy gazfickó vagyok, mert osszanak rám bármilyen szerepet, nem tudok kihagyni egyetlen poént sem, ha úgy hozza a véletlen.”
Pályája fontos állomásának tartja a kaposvári indulást, az Ascher Tamás rendezte Pinokkiót és az Ördögök című előadást, amelyre különvonattal érkeztek a nézők, és amellyel megnyerték az akkoriban még Debrecenben tartott országos színházi fesztivált. Csurka István nagy sikerű, 1979-ben a Vígszínházban bemutatott Deficit című darabja is mérföldkövet jelentett pályáján. Emlékezetes volt számára, amikor 1973 nyarán Szentendrén a bolondot játszotta a Vízkereszt, vagy amit akartok című darabban, amelyben Őze Lajos volt Malvolio, majd az is, amikor egy másik előadásban ő vette át ezt a szerepet Andorai Pétertől.
A magyar- és világirodalom sok színpadi művében alkotott emlékezeteset. Játszotta Görgeyt (Illyés: Fáklyaláng), Astont (Harold Pinter: A gondnok), Miskin herceget (Dosztojevszkij: A félkegyelmű), Stanley Kowalskit (Tennessee Williams: A vágy villamosa), Galagonyát (Shakespeare: Sok hűhó semmiért), Argant (Moliére: A képzelt beteg). Bravúros alakítást nyújtott a Svejk színpadi változatában mint Katz, az alkoholista tábori lelkész. Nagy sikert aratott Tevje, a tejesember szerepében a Hegedűs a háztetőnben és Baluként A dzsungel könyve című musicalben.
Számos filmben és tévéjátékban is játszott, a kilencvenes és a kétezres évek szinte valamennyi magyar filmvígjátékában szerepelt. Olyan filmek kapcsolódnak a nevéhez, mint a Szamárköhögés, a Sztracsatella, a Három testőr Afrikában, a Zimmer Feri, a Csinibaba, az Üvegtigris mindhárom része, a Valami Amerika, a Magyar vándor, a Lora, a Pappa pia, a külföldön is nagy sikert aratott Liza, a rókatündér és a Post Mortem, az egyik legújabb filmje, a Brigádnapló. Népszerű tévésorozatokban is látható (Pasik, Kossuthkifli, A mi kis falunk), emellett keresett szinkronszínész is, Jack Nicholson és Robert De Niro rendszeresen az ő hangján szólal meg magyarul.
Legendás hangja bármikor felismerhető. A színpadon és filmvásznon kívül több versszavalat és hangoskönyv alatt is élvezhetjük.
2023 elején rákot diagnosztizáltak nála, ezért több kemoterápiás kezelést is kapott, amelyek annyira legyengítették, hogy a forgatások mellett színpadi munkát nem tudott vállalni. Több mint egy év kihagyás után február 11-én tért vissza, A képzelt beteg című színdarab főszerepében láthatta újra a közönség a Pesti Színházban.
Művészetét 1986-ban Jászai Mari-díjjal ismerték el, 1984-ben és 2010-ben Hegedűs Gyula-emlékgyűrűt kapott. Az Ajtay Andor-emlékdíjat 1997-ben és 2010-ben is megkapta, a Vígszínház társulata 2009-ben neki adományozta a Ruttkai Éva-gyűrűt. 2007-ben alternatív Kossuth-díjat kapott, majd 2012-ben a Kossuth-díjat is átvehette groteszk, ironikus karakterek fanyar humorral és kivételes művészi erővel történő megformálásáért, nagy főszerepek és karakter-epizódszerepek interpretálásában egyaránt kimagaslót nyújtó, sokoldalú, rendkívül közkedvelt művészi pályafutása elismeréseként. 2012 óta a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) rendes tagja. 2014-ben Tolnay Klári-díjjal, 2021-ben a Nemzet Művésze címmel tüntették ki. 2023-ban a Magyar Érdemrend középkeresztje polgári tagozat kitüntetésben részesült, megkapta a Magyar Mozgókép Fesztivál életműdíját és a Karinthy-gyűrűt. Az idén átvehette a Magyar Természeti-Vadászati Örökségért Érdemkeresztet.
Jelenleg a közönség Balu szerepében láthatja a Vígszínházban A dzsungel könyve című előadásban, valamint A képzelt beteg címszereplőjeként.
