Minden téren szívom magamba a kultúrát - interjú Keresztes Ildikóval

Mit jelent számodra a kultúra?

Mióta az eszemet tudom, benne élem az életem, már kislánykoromban sem érdekelt semmi más. Akkor még nem tudtam pontosan, hogy mi leszek, ha nagy leszek, de minden vonzott, ami művészet: a képzőművészetektől kezdve a baletten át a zenéig, illetve faltam a hírességekről szóló könyveket, és rengeteg filmet is néztem. A mai napig imádom a társművészeteket, és szerintem van jó pár olyan képességem, amit eddig nem használtam ki, de tervbe van véve. Bár kevés az időm, de ha hobbit kellene választanom, az biztosan a művészetekhez kapcsolódna. Nekem ez a normális, a szabadidőm is azzal töltöm, hogy megnézem a kollégáimat a színházban, vagy elmegyek egy koncertre, balettelőadásra, moziba. Nagy filmfaló vagyok, a szabadnapjaimon egymás után három-négy filmet végignézek. A fotóművészet is nagyon érdekel, szeretek fényképezni, szóval minden téren szívom magamba a kultúrát.

Miket szoktál fotózni?

Mindig mást: helyzeteket, embereket, tájakat, többnyire állatokat. Talán a szépérzékem onnan indul, hogy ötéves korom óta tornázom és balettintézetbe jártam. Mindkettő folyamatosan az esztétikum körül forgott, talán ezért alakult ki ez nálam. Imádom a szép képeket, szeretnék egyszer festeni is. Gyerekkoromban sokat és ügyesen rajzoltam, csak ezt a képességemet nem fejlesztettem tovább. Az első húsz évemet a mozgás határozta meg, utána jött be a képbe a zene és a színművészet, amelyekben az esztétikum szintén fontos szerepet játszik.

Ezek szerint, ha nem énekesnőnek mész, akkor lehet, hogy képzőművész lett volna belőled?

Igen, ha nem lett volna a zene és a színjátszás, akkor biztosan. Engem maga az alkotás izgat, legyen szó akár korongozásról, nemezelésről vagy ékszerkészítésről. Mindent szeretek, ami a kézügyességgel kapcsolatos, még egy lapra szerelt bútort is remekül össze tudnék szerelni. Azt szoktam mondani, hogy bármit megcsinálok, csak főzni ne kelljen.

Egy kiállításra is szívesen elmész, vagy inkább csak az alkotás vonz?

Persze, nagyon szívesen. Akkor kapok igazán erőre, amikor megnézek egy jó kiállítást vagy látok egy jó balettelőadást. Olyankor mindig elhatározom, hogy másnaptól megyek edzeni, és tényleg nekifogok festeni vagy kézműveskedni.

Legutóbb milyen kiállításon jártál, vagy mit láttál mostanában a színházban?

Legutóbb az Operában láttam a Rómeó és Júliát, a Turay Ida Színházban pedig nemrég néztem meg A Charley nénje  című darabot. Moziban is jártam, ott a Kingsman-t láttam, amit imádtam, nagyon jópofa film. Kiállításra sajnos elég régen jutottam el.

Vannak olyan műfajok, amiket jobban kedvelsz?

Amit a legjobban szégyellek, és komoly restanciáim vannak, az az, hogy keveset olvasok. Ha szabadidőm van, sokkal inkább a filmeket választom. Egy-egy nehéz időszak után a pihenőnapjaimon képes vagyok rá, hogy egész nap az ágyban filmezzek. Rengeteg csemegére lehet bukkanni a benzinkutaknál vagy az üzletekben a 990 forintos DVD-k között turkálva, sokszor itt gyűjtöm be a filmeket. Egyébként minden érdekel, ami a szakmámmal kapcsolatos: a színházi fesztiválok, az Oscar-díjátadó, a tehetségkutatók, minden, ami teljesítményen alapul vagy művészet.

Van olyan koncert, amire nagyon szívesen elmennél?

Nagyon szívesen elmennék például AC/DC koncertre, mert még soha nem voltam, de elmennék Aerosmith-re és Pink-re is. Tavaly év végén Amerikában jártam, és óriási álmom valósult meg, amikor a Broadway-en láthattam a Rock of Ages-t, pláne, hogy egy rock musicalről van szó. Las Vegasban megnéztem a Cirque du Soleil O című show-ját: ez egy vizes, nem utaztatható produkció, mivel speciális színpad kell hozzá. Leesett az állam, hiszen az egész életem a színpadon élem, és ezért más szemmel nézem az előadásokat is, ez pedig az igazi show-business magas foka volt. Szeretem az európai művészetet is, de a valódi show business amerikai, és az én zenei ízlésem is amerikai. Végképp meggyőződtem arról, hogy nem normális az, - és itt csak a könnyűzenéről beszélek - hogy Magyarországra áramlik a sok rossz minőségű "tucc-tucc" zene, ugyanis ez Amerikában nem létezik, legalábbis én nem futottam bele. Bárhova tértem be, akár egy butikba vagy egy kávézóba, mindenhol oda való zene szólt, és jó ízléssel volt összeválogatva. Nem vagyok egyik műfaj ellen sem, gyakorlatilag mindenevő vagyok, a jazztől a swingig sok mindent imádok, annak ellenére, hogy rock énekesnő vagyok. A minőségtől viszont nem tudok és nem is akarok elvonatkoztatni.

Augusztusban újra a Királydombon adják elő az István, a királyt, amiben többek között Bródy János, Szörényi Levente, Varga Miklós, Deák Bill Gyula, Feke Pál, Radics Gigi, Simon Boglárka és Kocsis Tibor mellett te is szerepelsz.

Igen, nagyon kíváncsian várom ezt a munkát. Az István, a királlyal először Erdélyben találkoztam, még középiskolás koromban. A Ceausescu-rendszer alatt minden tiltott volt, ami magyar, és az István, a király volt a legnagyobb kincs. Titokban rongyosra hallgattuk és kívülről fújtuk a dalokat, de akkoriban fel sem merült bennem, hogy egyszer én is a részese lehetek. Aztán jóval később, pályakezdő színész- és énekesnőként többször is szerepeltem benne. Először 89-ben Sitkén egy oratorikus előadáson, ahol Koppány egyik feleségét énekeltem. Később a Népstadionban 80 ezer ember előtt, immár egy rendes előadáson, utána pedig Szegeden szerepeltem, szintén Koppány feleségeként. Ezután egy hosszabb szünet következett, bár voltak fellépéseink Varga Miklóssal, akivel énekeltünk belőle részleteket. Az idei előadásban Sarolt leszek. Szeretem az ilyen típusú munkákat, hiszen bár nagyon kedvelem a saját színházamat és a megszokott társulatot, de mindig kihívás olyanokkal együtt dolgozni, akikkel korábban még nem volt alkalmam. Ez egy nagyon különleges projekt, jó érzés és megtiszteltetés a részesének lenni. Izgalommal várom, hiszen akárhogy is nézzük, az István, a király történelem.

Gyakorlati teendőid akkor még nincsenek vele kapcsolatban?

Egyelőre nincsenek. Most a tavasz és a koncertszezon vár rám. Jelenleg is játszom három darabban: a József Attila Színházban az Anconai szerelmesekben, illetve a Turay Ida Színházban a Csakazértis szerelem és a Hajmeresztő című előadásokban. Tavasszal ugyanitt lesz egy új bemutatónk, ami A vöröslámpás házból készül, de egyelőre még nem tudni, ez lesz-e a végső címe. Év végére is kilátásban van két másik darab, ezen kívül pedig szeretnék kiadni egy új lemezt. Tavaly volt a jubileumi évem, adtam egy nagy koncertet a Syma Csarnokban, kijött egy életrajzi könyvem, és a Sztárban sztár-ban is szerepeltem. Gyűltek a dalok, de emellett a sok minden mellett nem volt rá kapacitásom, hogy egy albumot is összerakjak. Ezt idén szeretném pótolni, ugyanis 2011-ben jelent meg utoljára önálló CD-m. Már most rengeteg koncertem le van szervezve erre az évre: Erdélyben, Szlovákiában, és persze számos magyarországi helyszínen is. Úgy néz ki, hogy lesz egy londoni fellépésem is, és szeretném a külföldi kapcsolatokat kicsit szélesíteni. Most kaptunk egy meghívást Ausztráliába, de ez valószínűleg csak a jövő januárba fog beleférni. Utazni is imádok, úgyhogy ezeknek a lehetőségeknek duplán örülök.

Milyen helyekre szeretsz utazni?

Az nem vonz annyira, hogy két hétig csak a tengerparton ücsörögjek. Sokfelé jártam már, Mongóliától Mexikóig. Szeretem megismerni ezeket a világokat és embereket. Szívesebben elmegyek a helyi kocsmába, hogy igazán érezzem az ottani atmoszférát, mintsem hogy részt vegyek a tipikus turista-butító programokon. Néha persze ezek is jók, de elsősorban azokat a helyeket szeretem, ahol kultúra és történelem is van.