Miért pont Bruckner 8. szimfóniáját választotta a magyarországi koncertjére?

Mert ez a kedvencem. (nevet) Azt gondolom, hogy kevés ennyire őszinte és nagyszabású kompozíció született a zenetörténetben. Hatalmas maga a zenei építmény, újszerűek a harmóniái, a ritmikai szabadságai, félelmetesek a belső távlatai és mindemellett még hiteles is. Úgy értem: őszinte, tudhatjuk, hogy egy ember áll mögötte. Nem feltétlen egy Anton Bruckner nevű, hanem egy érző, hívő, ám tragikusan vívódó lélek.

Saraste_Jukka-Pekka_Felix_Broede
Fotó: Felix Broede


Melyik változat mellett döntött?

A két ismert kiadás közül az első kifejezetten erős, a Leopold Nowak-féle második kiadás meg nagyon száraz, de én nem ezt használom, hanem egy harmadikat. Hadd meséljek erről egy kicsit! Bruckner, rendkívül érzékeny zseni volt. Nem dölyfös, öntelt vagy zsarnokoskodó, hanem schubertien érzékeny, szinte már félénk. Amikor megírta a nagyszabású szimfóniáit, úgy, ahogyan azt ő tökéletesnek érezte, akkor jöttek a barátai. A barátai mind okos emberek voltak, és ráadásul, mint minden igaz barát, jót akartak. Az ő esetükben ez azt jelentette, hogy segíteni akartak Brucknernek. Féltették a kudarctól és ezért módosításokat javasoltak neki. Mind megpróbálták teljesen lecsupaszítani a szimfóniákat. Különböző eszmények szerint gyalulták a műveket.

Bruckner pedig megfogadta ezeket a tanácsokat és átírta a darabjait. A két említett kiadás ezeket a munkafolyamatokat mutatja be: az első az ősváltozatot, a második a szomorú átdolgozás legvégső változatát. Sőt: Nowak néha azon is túlment, mintha kicsit utólag is tisztított volna a formán. Bruckner 3. szimfóniája esetén sem veszem elő az első változatot, mindig a második verziót vezénylem. A lecsupaszított, ?javított? változatok csak csontvázai a zeneszerzői elképzelésnek.

Magam Robert Haas kottakiadói koncepciójával értek egyet: egy Bruckner-szimfóniának bruckneri elvekre, szerkezetre és hangokra kell épülnie. A Haas-féle harmadik (köztes) kiadás összegyűjtötte azokat az elemeket, amelyek a leginkább közel állnak az eredeti bruckneri tervhez és tartalmazzák azokat a szükségszerű módosításokat, amelyeket egy zeneszerző elvégez a munkáin. Ezt a változatot használta egyébként Herbert von Karajan és Bernard Haitink is. Amikor átolvastam a szakirodalmat és a partitúrákat, akkor kedveltem meg én is.

Magyarországon mi ezt nagyon ritkán hallhatjuk?
Ez meglep. Az osztrák vagy a német zenei élet egyik legstabilabb sarokköve Bruckner 5. és 8. szimfóniája. Elképzelni sem lehet nélküle a német nyelvterületek zenei életét. Ahogy már említettem, egész embert igénybe vevő kompozícióról van szó, de kezdhetném onnan is, hogy mennyi az áradó dallam benne, mennyire szigorú és újszerű a ritmusvilága, egészen hátborzongatóan merészek a harmóniái. Mindeközben pedig óriási léptékű látomás, monumentális zene. Remélem, önöknél is felkerül a listára. Mi mindenesetre mindent megteszünk ezért. (nevet) Persze, nem könnyű vagy nem hagyományos a kezdete. Az 5., a 6. és a 8. szimfónia kezdete jelentősen eltér a többi hangzásától. A 4. vagy a 7. szimfónia világára viszont bizonyos értelemben más romantikus alkotásokból fel lehet készülni. Könnyebben rá lehet hangolódni, főként az első tételek kezdetén annyira egyértelmű, mi történik, hogy az magával ragadja a hallgatót. Ám az említett három máshogy működik, viszont mind megérdemeli az időt, mert sokszoros élményt adnak.

Meglepett, hogy csak egyetlen mű kerül terítékre az előadás során.

Nincs idő másra. (nevet) Komolyan, nem kell oda semmi más. Ez egy egészestés kompozíció. Bármi lenne ott, csak felesleges lenne. Ha Mahler II. vagy VI. szimfóniája hangzik el egy estén, akkor sem játszik az ember társdarabot. Egy kisebb léptékű Bruckner-darab mellé el tudok képzelni mondjuk Ligetit: de a mindenség szimfóniája, a VIII. mellé? Így is kozmikus lesz az élmény.

Mennyi ideje dirigálja?
Tizenöt éve.

Mondhatjuk azt, hogy Bruckner vezényletéhez ?idős?-nek kell lenni?

Igen. (nevet) De nemcsak Brucknerhez, hanem Schuberthez vagy Brahmshoz is. Sőt: Brahmshoz kifejezetten szükséges a nagyfokú érettség, ahogy maga fogalmazott: az ?öregség?. Annyira összetettek ezek a zenék, olyan végtelenül gazdagok belső folyamatokban, és főként érzelmileg olyannyira árnyaltak, hogy bizonyos életkor felett tágul csak ki rájuk az ember szeme, szíve ? és keze.

Jukka-Pekka_Saraste2__Felix_Broede
Fotó: Felix Broede


Ki az ideális hallgatója Bruckner 8. szimfóniájának?

Akinek van rá koncentráltan két órája. Ez nem olyan, mint a hollywoodi filmek, ahol hét másodpercenként snitt van, és a zenéjük is csak ütempárokból áll. Bruckner időt, elmélyedést, figyelmet igényel. Említette, hogy önöknél ezt ritkán játsszák, így nem tudom, a magyar közönségnek milyen tapasztalatai vannak a mély későromantikáról. Én Finnországból jövök, ahol Sibelius-nyelven növünk fel, őt szívjuk magunkba és ? meglepő, de ? őt szeretjük. Én is előszeretettel vezényelek Sibeliust. Nos, az ő példaképe Anton Bruckner volt. El is ment hozzá Bécsbe, hogy tanuljon tőle. De a mester már öreg volt, fáradt és szerény, így nem tudta tanítani. Erre ő végigtanulmányozta Bruckner szimfóniáit. Sibelius így a bruckneri művészet egyértelmű és egyenesági folytatója. A Sibelius-szimfóniák révén a finn közönség Bruckner-beavatott, nálunk éppen ezért mindegyik szimfóniája közismert és közértett. Remélem, most itt is sikerül világosan megmutatni ennek a műnek a lényegét, nagyságát, szépségét.

Amikor egy zenekar megtudja, hogy Brucknert játszanak, akkor a kürtösök megdicsőülve várják a próbákat. De mi a helyzet a többiekkel, például a vonósokkal?

Igen, ez jó kérdés. Ők is örülnek. (nevet) Remélem. Igaz ugyan, hogy a hosszú műben sokat kell húzni a vonót, hogy fárasztó a temérdek tremoló, hogy rengeteget kell akkordfelbontásos kíséretet játszaniuk, de azért sok-sok szép dallamot is kaptak. Kifejezetten kényes ügy, hogy mennyire kemény, szigorú és drámaian feszített ritmikát kell játszaniuk. Minden rajtuk múlik. A vonósok tehát ebben a szimfóniában főszerephez jutnak ? ha nem is feltétlenül őket halljuk sokszor ?, mert dallamaik, ritmikájuk, harmóniájuk az alap. De azért nyilván elfáradnak az előadás végére.

Lesz speciális ültetés a színpadon?
Nem, a Bruckner 8-ban mindenki maradhat a helyén. A 7. és a 9. szimfónia sokkal bonyolultabb ebből a szempontból, mert a kürtök, a Wagner-tubák és a basszustuba hagyományosan egymástól távol ülnek. Szoktuk azt kérni az említett zenészektől, hogy üljenek egy tömbbe, sőt sok esetben a brácsák helyére, a zenekar közepére ültetjük őket. Így lehet elérni ideális hangzást, összecsengést ? összebúgást.

Mikor lesz elégedett az előadással?

Megfogott. Számomra ez a mű nagyon személyes. Hatalmas indulatok, szenvedélyek és fájdalmak jelennek meg benne, és csak lassan-lassan jut el a feloldódáshoz. Az enyhület, a lecsendesedés ebben a csaknem száz zenészt foglalkoztató műben éppen annyira fontos, mint a harsogó tuttik. Ha ezt a végtelen univerzumot sikerül megmutatni az önök közönségének, akik ezeken az estéken rám bízzák magukat, akkor elégedett leszek. Persze, az eredmény még annyi mindentől függ. Például, hogy a legjobb tempókat, dinamikákat és közös ritmust vegyük fel a helyszínen is. A karmesterek, köztük magam is, újra és újra félünk attól, hogy nehogy legyilkoljuk a rezeket a Finálé előtt. Mert akkor mindennek vége. Szóval vigyáznom kell a rezekre ? meg az ütőkre, a fákra és a vonósokra. A mi kis és nagy, valós és szellemi univerzumunkra.

Windhager Ákos