„Mindig az ideális hangzást próbáljuk elérni” – Somos Csaba a Nemzeti Énekkar ünnepeiről és hétköznapjairól

A trubadúr koncertszerű előadásának óriási sikere még ma is jóleső izgalomban tartja a társulatot.

Általunk jól ismert világsztár dirigált bennünket: a Nemzeti
Énekkar rajong Carlo Montanaróért. Könnyű vele a munka, sok
szempontból egy nyelvet beszélünk vele. Annyira jól ismeri az énekkart, hogy ő
maga nevezte meg, kit szeretne választani bizonyos kisebb szerepekre. Gáspár
István, Szalai-Illés Gabriella, Kálmán László, Kelemen Dániel és Boros Sándor
lépett pódiumra. Ők mind kaptak már szólófeladatokat más operai
produkciókban. Egyébként Kocsis Zoltánnal egyetértésben mindig alapvető koncepciónk
volt, hogy legyenek ilyen szerepvállalások. Az elképzelés folyamatosan
gazdagodik, hisz rendkívül jó énekesek jönnek hozzánk.

Egy hivatásos énekkar
kerül-e valamikor befejezett állapotba?

Nem. Részben mert létezik a természetes fluktuáció: 65 éves kor után sajnos elbúcsúzunk a tagjainktól. Ugyanakkor meg is újulunk: sosem lehet teljes az elégedettség, a hangzást állandóan csiszolni, szépíteni, javítani és korszerűsíteni kell.

A napi munka és az újdonságok megtanulása hogyan kapcsolódik össze?

Nehéz a kettőt összeegyeztetni, mert rengeteg igen különböző produkcióban veszünk részt. Nem is olyan régen például hangversenyünk volt a Zeneakadémia nagytermében, Selmeczi György hetvenedik születésnapja alkalmából. Többek között embert próbáló a capella-ciklust valósítottunk meg: az úgynevezett ötszerzős misét Orbán Györgytől, Csemiczky Miklóstól, Gyöngyösi Leventétől, Selmeczi Györgytől és Vajda Jánostól. Egy ilyen mű interpretációjához teljesen más hang kell, mint egy operakórushoz. Természetesen mindig az ideális hangzást próbáljuk elérni.

Műsorválasztás dolgában hogyan áll ez az évad?

Saját rendezésű produkcióinknak, a Pászti bérlet koncertjeinek mi magunk vagyunk a megálmodói. Javaslatokat adok, amelyeket a kollégáimmal megvitatunk. Az együttes többi bérletére vonatkozóan magától értetődően a Nemzeti Filharmonikus Zenekar terveivel összhangban dolgozunk. A vendégfellépések során ritka alkalom, amikor mi magunk szabhatjuk meg, mit és hol énekeljünk. Ilyenkor egy felkérésnek vagy eleget teszünk, vagy nem.

Ha például roppant kecsegtető külföldi felkérést kapnak, de nem tetszik az énekkarnak, bátran visszautasítják?

Az elmúlt időszakban fájdalmasan sok külföldi koncertünk hiúsult meg a Covid miatt: a Müpa kezdeményezésére kilátásban volt például egy Turandot-turné Franciaországban. Sajnos nem lett belőle semmi. A Dante-évforduló kapcsán Ravennában is adtunk volna hangversenyt, de az is elmaradt. Pedig izgalmas műsort állítottunk össze, sőt új műveket írattunk az alkalomra. Budapesten viszont létrejött a program, és nagyon sikeres volt.

De most hálistennek tényleg csodálatos dolgok várnak minket a következő hónapokban. Novemberben a Nemzeti Énekkar először látogat Amszterdamba. A patinás Concertgebouw-ban elképesztő művet mutatunk be: Jörg Widmann Arche című oratóriumát. Különleges darabot szólaltatunk meg rendkívül jó előadókkal. A felkérő a Holland Rádió Énekkara és Filharmonikus Zenekara. Ez váratlan beugrás, teljes erővel készülünk rá.

Decemberben Belgiumba megyünk, César Frank születésének kétszázadik évfordulója alkalmából több mint egy héten át Liège-ben és Brüsszelben fogunk énekelni. Egy Magyarországon még be nem mutatott, nagy oratóriumot adunk elő, a címe: Boldogságok, franciául Les Béatitudes. Azt hiszem, most egy kicsit kárpótolva leszünk az elvesztett külföldi felkérésekért. Egyébként úgy vélem, hogy a Nemzeti Énekkar minősége, jelentősége már régen túlmutat azon, hogy csupán az országon belüli legnagyobb deszkákon legyünk jelen. Ennek az együttesnek komoly keresnivalója van a nemzetközi koncertéletben. Remélhetőleg új és termékeny időszak indul az új főzeneigazgatóval, Vashegyi Györggyel, aki máris sokat tett az együttesért. Az amszterdami koncert például neki köszönhető.

A Pászti bérlet
darabjait sem mondhatnánk pillekönnyűnek.

Amikor még szó sem volt a fenti meghívásokról, ugyancsak komoly erőfeszítéseket igénylő programot állítottunk össze. A bérlet előadásai a Pesti Vigadóban voltak, az első koncerten két hatalmas falatot „tálaltunk fel”: Bruckner Te Deumát és Janácek Glagolita miséjét. Mivel rendkívüli hatású művek, ezekkel szeretnénk megmutatni az együttesünk erejét, hihetetlen drámaiságát.

A második hangversenyünk mesés történet: az Éden és a péri Schumanntól (a péri jelentése: mennyből kitaszított angyal – A szerk.). Az Ezeregyéjszaka meséit megjelenítő történetben itt az áttetsző hangzás, a lírai vonások dominálnak, hiszen ez valójában dalciklus szimfonikus zenekarral és kórussal. Az előpróbákon túl vagyunk, a nyáron már készültünk és dolgoztunk. Sokunkat megérintett a remekmű, amelyet ritkán hallani. Mi is először fogjuk énekelni.

Különös a februári
koncertjük címe: Tánc.

Először a dirigenst, a rendkívül tehetséges brit muzsikus Jack Apperley-t mutatom be. Sir Simon Rattle-lel is dolgozik, jó nevek és rangos együttesek között forog Londonban. Úgy ismertük meg, hogy tavaly nemzetközi karvezetés-mesterkurzust hirdetett a Nemzeti Énekkar Gary Graden, az ismert és nemzetközileg is igen elismert karnagy vezetésével. Az énekkar művészeti tanácsa hat karnagyot választott ki az egyhetes kurzusra, amely végén záró hangversenyt adtunk a Zeneakadémia nagytermében. A hat kiválasztott dirigensé volt az első félidő; gyönyörű műsorral mutatták meg, hogy mit tanultak. A szünet után pedig Gary Graden vezényelt svéd műsort, lévén amerikai, de svéd származású karnagy. Legvégül a Nemzeti Énekkar titkos szavazással kiválasztotta a számára legtehetségesebbnek vélt fiatal karnagyot, akinek hangversenyt ajánlottunk fel erre az évadra. Jack Apperley magas pontszámmal nyert, így ő dirigálja a Tánc című műsort.

A hangverseny első darabja Eric Whitacre amerikai szerző Öt héber szerelmes dal című, hegedűre, énekszólóra és kórusra írott műve. Majd a zenekar kiváló művészei játszanak részleteket Astor Piazzolla Négy évszak Buenos Aireséből. Az első részt Joby Talbot, az Egyesült Királyságban élő, a középgenerációhoz tartozó angol komponista Csodák ösvénye című darabjának részlete zárja. Szünet után Martin Palmieri Misa Tangója hangzik el, ami a katolikus mise kötelező tételeiből áll. A liturgikus szöveget argentin tangóba ágyazta az alkotó. Bandoneónt, tangóharmonikát, zongorát, mezzoszoprán szólistát és nagy vegyes kart használ a műben, amelynek roppant érdekes a zenei hangulata.

Húsvét előtt
egy héttel lesz a Pászti
bérlet ebben az évadban utolsó estje.

A húsvéti ünnepre készülünk ezzel a műsorral. Francis Poulenc Stabat Materével kezdünk majd. Ez a kompozíció a francia zeneszerző más vokális alkotásainál is ritkábban hallható. Teli szélsőségesen nehéz, de finom harmóniákban bővelkedő részletekkel, kamara- és nagyhangzásokat felvonultató elemekkel. A koncertet Verdi műve, a Quattro pezzi sacri fogja megkoronázni. Az óriási remekmű ugyancsak tartalmaz Stabat Mater-tételt. Húsvét előtt remélhetőleg nagyon szép lelki feltöltődést akarjuk kínálni.

A nyár elején mintegy menetrendszerűen közreműködnek a 2006-ban alapított Budapesti Wagner-napokon.

Számunkra ez kitüntetés és komoly feladat. A Budapesti
Wagner-napokon olyan darabok mennek, amik erősen igénybe veszik a kórust. 2023-ban két alkalommal
is A nürnbergi mesterdalnokok kerül
színre. A darabon belül jelentős szólószerepeket is éneklünk: 12 kiváló
énekesünk személyesíti meg a „Lehrbubeneket” (inasok). Nemcsak hangi, hanem
színpadi szempontból is kiválónak kell lennünk. A Parsifal most koncertszerűen csendül fel, és csak
a két szélső
felvonás lesz műsoron, amikben a kórusoknak, a Nemzeti
Énekkarnak és a Magyar Rádió zenei együtteseinek lesz nagy és csodálatos
szerepe. Ezeket az előadásokat is nagyon várjuk.

Bizonyára formálódnak már a 2023–24-es évad tervei.

Így van: az utakat, amiket az előbbiekben vázoltam, továbbra is gondozzuk és fejlesztjük. A Nemzeti Énekkar a Nemzeti Filharmonikus Zenekarral való közös hangversenyein túl a legsűrűbben vendégül látott magyar együttes. E szerepünket megőrizve szeretnénk a külföldi aktivitásunkat növelni.

A kórusvezetést kiegészíti a tanítás.

Tíz éve tanítok a Zeneakadémián, egyre nagyobb örömmel. Vezényléstechnikát és módszertant oktatok karvezetőknek, főtárgyszerűen és örömmel vezetem a Zeneakadémia énekkarát, az Alma Mater Kórust.

Fotók: Kállai Márton