Mindig van másik

A cirkusz első fél évszázadában alig találunk hazai artistákat a fellépők között. Kisebb szenzációnak számított, hogy Beketow Sándor 1933-ban egyszerre hat magyar számot is szerepeltetett a műsorában.

Ez a tendencia Fényes György igazgatása alatt változott meg, sőt az 1930-as évektől kezdve nemcsak hazai artisták, hanem neves színészek is felléptek a cirkuszi porondra.

Fényes György 1936-tól vette át a Ligetben a cirkuszi élet irányítását: előbb a vurstliban működő Néparénába szervezett olcsó, népszerű gyerekprogramokat, majd 1936?1943 között a Városi Cirkusz épületét is bérelte, így kezébe került a teljes városligeti cirkuszi élet irányítása.

Az épületet is teljesen felújíttatta, és új felirat került a főbejárat fölé: Fényes Fővárosi Nagy Cirkusz. Ez az első változata az intézmény ma használatos Fővárosi Nagycirkusz elnevezésnek.

A programban összefonódtak a cirkuszi és varietéelemek. 1937-ben közönségsikert aratott a Rivels-testvérek fellépése, és ekkor mutatkozott be ifjú Eötvös Gábor zenebohóc is, aki híressé vált számában évtizedeken át megunhatatlanul kiáltotta a poént: Van máááásik!

1943-ban volt Fényes György utolsó cirkuszi szezonja, a bombázások miatt 1944-re a főváros már nem adott ki játékengedélyt. A háború után pedig a reakciósként elkönyvelt Fényes nem kaphatott működési engedélyt. Az ostrom időszakában, 1944?45 telén a német csapatok istállót létesítettek a cirkusz épületében, a tetőt több bombatalálat is érte.

De az élet 1945 tavaszán meglepően gyorsan újraindult. A szociáldemokrata párthoz közel álló artisták - a Göndör-testvérek és Árvai Rezső - szerezték meg az értékes játékengedélyt. 1945. május 1-jén gyerekelőadással indítottak, majd négy évig működtették a cirkuszt, de végül az intézményt 1949 szeptemberében ellenszolgáltatás nélkül államosították.

Az állami irányítás alá került Fővárosi Nagycirkusz 1950. május 1-jén Köszöntünk, Budapest! című műsorával indította az első évadot, majd az ötvenes években a nagynevű külföldi produkciók hiányában varieté és revüműsorok voltak a porondon.

Állandó vendégként léptek fel a cirkuszban a korszak ismert színészei: Latabár Kálmán és Latabár Árpád, Rátonyi Róbert, Feleki Kamill, Bilicsi Tivadar, Kiss Manyi. A közönség tódult az előadásokra, ahol felszabadultan szórakozhatott, és egy kis időre elfeledhette a Rákosi-korszak nyomasztó hétköznapjait.

A televízió megjelenése az 1960-as évek fordulóján hatalmas lökést adott a cirkusz népszerűségének. A Fővárosi Nagycirkusz műsorai és művészei a tévéközvetítések eredményeképpen országosan ismertté váltak. A nemzetközi turnék révén pedig külföldön is megismerhették a magyar cirkuszművészetet.

Eldöntötték, hogy a 100. évéhez közeledő városligeti épületet felújítják. 1966-ban búcsúelőadással köszönt el megszokott otthonától a társulat, majd az előadás végén bemutatták a nézőknek az új cirkuszépület makettjét, a következő napokban pedig megkezdődött az ország egyetlen kő cirkuszépületének bontása.

Az építkezés ideje alatt a Dózsa György út és Damjanich út kereszteződésében felállított sátorban folytak az előadások. Öt év telt el a Városligetben állandó cirkuszépület nélkül.

Az új cirkuszépület 1971. január 14-én nyitotta meg kapuit. A társulat élén ekkor női igazgató állt: Eötvös Gáborné Picard Mária, aki 1969 és 1983 között vezette a Fővárosi Nagycirkuszt.

Ennek immár 47 éve. Azóta több mint 15 ezer előadás közel 30 millió nézője koptatta az épület lépcsőit és a nézőtér széksorait. A vurstli rég a múlté, a cirkusz viszont fennmaradt, és népszerűsége töretlen a 21. században is.