A CAFe Budapest kapszulainterjúiban arra kéri a fesztivál fellépőit és alkotóit, hogy állítsanak össze egy különleges virtuális időkapszulát, és pakolják bele mindazt, amit itt, most, ma fontosnak gondolnak, és szívesen megőriznének az utókornak. Íme Gergye Krisztián koreográfus, rendező, táncművész időkapszulája.

…és Echo

A Zombola–Vizin–Gergye alkotótrió kamaraoperája, mely B. Török Fruzsina Kereszt című műve alapján készült, Nárcisz és Echo mitológiai történetének, Echo az önnön tükörképébe szerelmes férfi iránti reménytelen vágyakozásának kortárs feldolgozása. Echo csapdába kerül, melyben már nem képes saját szavak kimondására, pusztán szerelme hangjait tudja visszhangként ismételgetni.

Az egyfelvonásos mű afféle játék a játékban, ahol egy operaénekes a színpad csapdájában elvész a szerepek között. Hol Echo, hol Nárcisz, hol önmaga tükörképeként saját elméjének labirintusában létezik. A mitológiai időtlenség és a személyes idő kontrasztjában az énekesnő saját tükörképét, Adélt kelti életre, így monológja egyfajta párbeszéddé válik önmaga megváltásáért.

…és az időkapszula

Melyik kortárs képzőművészeti alkotás kerüljön az időkapszulába, és miért?

Vojnich Erzsébettől választanék egy képet, a nagyszabású térfestményei közül. Hogy miért? Mert a képeiben benne van a 20. század tragédiáinak emlékezete, és a kép jelene az időtlenségében manifesztálódik.

Vojnich Erzsébet: Eastbourne-rakpart 
Forrás: Vojnich Erzsébet official

Melyik kortárs zeneműnek kell mindenképp helyet kapnia a kapszulában?

Zombola Péter Requiem című művének. Olyan kivételes kortárs zene, amely nem köt kompromisszumot, témájának megfelelően emelkedett, mégis emberi és mérhetetlenül személyes. Az emberiség nagy rekviemjei közé sorolom.

Ha egy – de csak egyetlenegy – könnyűzenei album / pop- vagy rocklemez kerülhetne az időkapszulába, melyik legyen az?

Nick Cave: Skeleton Tree.

Melyik kortárs irodalmi alkotást választanád?

Nádas Péter: Párhuzamos történetek.

Ha meg lehetne őrizni egyetlen illatot az utókornak, minek az illata legyen?

A fenyőerdők hűvösének illata.

Ha meg lehetne őrizni egyetlen ízt az utókornak, minek az íze legyen?

A sós karamell íze.

Ha csak egy filmet tehetnénk az időkapszulába, melyik legyen az?

Andrej Tarkovszkij: Nosztalgia.

Mi lenne az a három hétköznapi, akár személyes tárgy, amit betennél az időkapszulába?

A kisfiam alvóállata, egy süni. Egy szemüveg. Egy fogkefe.

Az időkapszula része egy aktuális szelfi is:

Milyen tanácsot adnál ma 16 éves, tinédzser önmagadnak?

Hogy nyugi! Kövesd az ösztöneidet, ne menj a könnyebb ellenállás felé, és tarts ki az álmaid mellett!

Mit üzennél jövőbeli, 20 évvel idősebb önmagadnak?

Ne hagyd magad megkeseredni!

Ha az emberek 10 év múlva visszagondolnak a CAFe Budapest keretében látható előadásodra, mi legyen az a 3 szó, ami szeretnéd, ha eszükbe jutna erről a projektről?

Időtlenség. Személyesség. Költőiség.

Forrás: cafebudapest.blog.hu