A „Viszonylagos öröklét” – Nemes Nagy Ágnes 100 irodalmi beszélgetősorozat 2022-ben minden hónapban várja a közönséget. Alkalmain egy-egy irodalmár, színművész vagy zenész szakmai és személyes nézőpontból is bemutatja a Nemes Nagy Ágneshez való viszonyát. A centenáriumi sorozatban a film, a színház, a gyerekirodalom, a háború, a szerelem és a barátság témaköre kap helyet. 

A sorozat ötödik alkalmát 2022. május 19-én, csütörtökön este héttől rendezték a MOMkult kertjében. A házigazda, Juhász Anna irodalmár vendégei Schein Gábor irodalomtörténész, Molnár Piroska és Rudolf Péter színművészek, valamint Járai Márk zenész, énekes voltak.

Rudolf Péter
Molnár Piroska, Schein Gábor

Az irodalmi est fókuszában a „privát” Nemes Nagy Ágnes: a kiadatlan versei, valamint mitikus ciklusa, az Ekhnáton-ciklus állt, ami egy pályaszakasz lezárása volt.

A száz éve született költő nemcsak a 20. század második felének magyar irodalmára gyakorolt páratlan hatást, hanem a mai magyar költészetre is. A kulcsot valószínűleg költészetének azon rendkívüli vonásai jelentik, amik képesek felszabadítani az alkotói energiákat, és bizonyos irányba terelni őket – mondta Schein Gábor költő, irodalomtörténész, aki szakdolgozatot és könyvet is írt a nagy elődről.

Nemes Nagy Ágnesről közismert volt, hogy nemcsak költészetében, esszéiben, hanem interjúiban is a privát szférája elrejtésére törekedett. A kontroll, a személyiség és a világ uralására törekvés hatalmas szerepet játszott az életében – tudtuk meg Scheintől. Noha a tárgyszerűt szerette, olykor-olykor egészen túl is ment rajta, a hűvös távolságtartás és a megejtő közeliség kettőssége figyelhető meg nála. Például A lovak és az angyalok című versében. Ebben meg is mutat, de el is rejt, ki is mond, de el is hallgat. Nagyon erősen vall arról, ami igazán fontos a számára; édesapja, Nagy Mihály és Babits Mihály figurája egyaránt megjelenik benne.

,,Utolsónak maradt Mihály.
Vasderes-színű tüske-hajjal,
mint az apák, ez olyan angyal.
– A csuhád csücskét megfogom,
az alma kásás volt, tudom,
de nincs más, nincs más, nincs – megállj!
És mégiscsak elment Mihály.”

Fontos kiemelni, hogy a versben megjelenő angyalok emberi termetűek. Ez az emberi léptékhez való alkalmazkodás fontosságát jelzi. Nemes Nagy nem azt keresi a költészetben, ami lehengerlő, hanem azt, ami lelassítja, mintegy időben megállítja a dolgokat. És végső soron nem tudjuk meg, mi történik az angyalokkal, csak hogy elmennek – hangsúlyozta Schein.

Nemes Nagy Ekhnáton-ciklusát mitikus költészetnek tartja az irodalomtörténet. Az ókori egyiptomi fáraó alakjával anyai nagyapja feljegyzéseiben találkozott először. Nagy József vidéki ügyvéd és világutazó volt, aki Egyiptomban is járt. Amikor meghalt, Ágnes csupán hatéves volt, de bevallottan inspirálta őt, és általa ismerte meg versciklusának központi alakját.

,,Nagyapám, aki ügyvéd volt egy Erdélyszéli kis faluban (…) és aki időnként felállt a népes családi asztal mellett, hogy hónapokra eltávozzék Egyiptomba vagy Jeruzsálembe, Párizsba vagy Londonba. Amikor megkérdezték, hogy miért megy éppen Dániába, odavetette: Mert ott még nem voltam. (…) Egyik megmaradt egyiptológiai könyvében találtam rá először kamaszkoromban Ekhnáton fáraóra, aki később olyan kedves lett nekem; egyik versciklusom hőse” – idézte Juhász Anna a költő Önéletrajzi jegyzeteiből. Ekhnátont hatalmas újítónak, filozófusnak, az elvont gondolkodás első alakjának, művészeti és társadalmi reformernek tartotta.

Nemes Nagy erdélyi családból származott, amelyben a férfiak mind lelkészek vagy ügyvédek voltak, a nők pedig háziasszonyként, anyaként otthon maradtak. A költő nagyapja, mondhatni, ebből a közegből „szökik” néha ki. És Nemes Nagy is szökött, ami az ő esetében azt is jelentette, hogy a hitet – ami a családjában feltehetően magától értetődött – elvesztette. Gondolkodásában a hit helyére az emberi mérlegelőképesség igénye lépett. Az értelem az ő számára az ember legnagyszerűbb tulajdonsága volt. Úgy gondolta, hogy szükség van egy Istenre is, de azt az embernek magának kell megteremtenie, mert csak ezáltal felelhet meg az igényeinek, lehet emberléptékű. A fáradó ezért jelenik meg a verseiben „istencsinálóként”.

Nemes Nagy Ágnes rendre merített a református neveltetése során elsajátítottakból. Istenről – Hiánybetegségeink legnagyobbika című, publikálatlan prózaversében hol kétségbeesetten, hol visszafogottan kérdezi, faggatja, vádolja  az Istent. „Nem bánnék soha úgy a kutyámmal, mint Te velem. Léted nem tudományos, hanem erkölcsi képtelenség. Ilyen világ teremtőjeként létedet feltételezni: blaszfémia. Legalább ne tettél volna annyi csalogatót a csapdába. Ne csináltál volna felhőt, hálát, aranyfejet az őszi akácnak. Ne ismernénk a vékony, zöldes, édes-édes ízt: a létét. Irtózatos a Te édes lépvessződ, Uram!”

Járai Márk

Arra a kérdésre, hogy ezt a művét miért nem publikálta, nem tudjuk a választ, pedig Schein is megerősítette, hogy a kiadatlan műveknek ahhoz a csoportjához sorolható, amik befejezett, kész és rendkívül jelentős szövegek.

Nemes Nagy eredeti hangjának és gondolkodásmódjának köszönhetően lett a 20. század meghatározó alakja, életműve ma is aktuális. Páratlan életműsorozata a Jelenkor Kiadó gondozásában jelent meg 2018-ban. Összegyűjtött verseinek kötete eredeti formában adja közre a Föld emlékei című kötet tartalmát, valamint a költő életében megjelent, ám abba fel nem vett verseket. Tartalmazza a jelenleg ismert kéziratos szöveghagyaték teljes anyagát és a költő életében megjelent, valamint a hagyatékából előkerült gyermekverseket is, azaz száz kiadatlan verssel bővült.

A sorozat hatodik, szezonzáró estjén, júniusban Pátkai Rozina lép fel a MOMKult szabadtéri színpadán. További részletek itt.

Fotók: Bach Máté