Molnár Levente: „Nekem a kutya olyan, mint egy ember”

Hogyan döntötted el, hogy Hector lesz a kutyád?

Kisgyerekkorom óta mindig volt kutyám, és mindig is lesz, ha a Jóisten engedi. Kutyás embernek tartom magamat. A lovak, a kutyák és a macskák lelkét ismerem a legjobban, velük jól kommunikálok. Létezik egy pszichológiai teszt, amelyben a három kedvenc állatodat kell megnevezni. Az első azt mutatja, ahogyan a többiek látnak. Én elsőként a lovat nevezem meg, ami a maga nemességében előrevitte az emberiséget, mert fantasztikus erővel bír. A második, aki igazán vagy, nálam a kutya: a hűséget, a szeretetet, az életörömet, a védelmet szimbolizálja. A harmadik pedig amivé válni szeretnél. Nálam ez a macska. Mert zen buddhista szeretnék lenni, egy bölcs, nyugodt, mindent uralni tudó. De valójában a kutya az, ami vagyok, és én boldog vagyok így.

Hogyan találkoztatok Hectorral? Miként dőlt el, hogy ő a te kutyád lesz?

Ő nem a kedvenc fajtám, mert én kuvaszos vagyok, de az előző kuvaszunk halála után, akit a gyerekünként kezeltünk, a párom nem szeretett volna ismét kuvaszt. És ahogy eltemettük Ficikét, egy hétre rá már jött Ajnika, a kislányunk és az új kutyánk is. A kutyánk kicsit hamarabb. Úgy választottunk, hogy egy kemény munkakutya legyen, mert én a kisebb fajtákat nem igazán kedvelem. Bár bevallom, most egy whippet nagyon megtetszett. Nekem fontos, hogy egy kutya értelmes is legyen a szereteten túl. Most huszonkét napig nem voltam otthon, és a kutyának vigyáznia kellett a házra. A kutya nem egy gép, hanem a család fontos alkotóeleme. Figyel, jelez, és a jelzéseiből mindig tudom, hogy barát jön, akit ismerünk vagy nem. Az ugatásából tudom. Nekem ez fontos. Nagyon bízom benne. 

Hogyan hatottak az életedre a kutyáid?

Nekik tudtam megnyílni a legjobban egész kiskorom óta. Életem első kutyája egy óriás schnauzer volt, nagyon hűséges, vigyázott rám, nyaggathattam, néztem, milyen hősies mutatványokat csinál. Mindentől megvédett, és óriási szíve volt. Maga volt a csoda, hogy egy ilyen hatalmas, erős állat ilyen gyengéd tud lenni az emberhez. Ha mi ilyenek lennénk az állatokkal és egymással, amilyenek ők velünk, akkor a legszebb világban élnénk. Az előző kutyám, Fickó a mesterem volt. Ő megnyugtatott. Megmutatta, mit hogyan csináljak, és a köröttem lévő gonoszokat a puszta jelenlétével elűzte.

Mi az a plusz, amit csak egy állattól kaphatsz meg?

A szeretet. A kutyád soha nem fog elárulni. A kutyák emberfelettiek. A tisztelet nyelvét beszélik. Az ő törvényeik a mennyországban is tökéletesen tudnának működni, és ha ők nem a mennyországba kerülnek, én oda akarnék menni inkább, ahová ők.

Lippai Kriszta interjúja a Magyar Kultúra magazin 2022/7. számában jelent meg.

Fotó: Chikán Erika