Monori Lili: Én a színházban hiszek

A Látszatélet 2016 óta nagy sikerrel turnézik külföldön. „A Proton Színház előadásának már több mint 30 vendégszereplése volt. Nehéz mindegyikre visszaemlékezni. A premier után nagyon jó kritikákat kaptunk a német nyelvterületen, fesztiválok és színházak igazgatói jöttek elragadtatottan gratulálni. Felejthetetlenek a pandémia utáni első turnéink Torinóban és Madridban. A pozitív reakciók mennyisége és intenzitása elsöprő volt. Általános eufória uralkodott, hogy a színházak újra kinyitottak, hogy lehet játszani és előadásokat nézni” – meséli a művésznő az interjúban.

Filmszerepei kapcsán A tanú is szóba került mint első filmes munkáinak egyike: „Mindössze 3-4 napig forgattam. Még a film címét sem tudtam. Ráadásul soha nem láttam azelőtt kamerát.”

Mészáros Márta 1976-ban forgatott Kilenc hónap című filmje hatalmas nemzetközi siker volt. Hatásáról így mesélt: „A film komoly nemzetközi érdeklődést váltott ki. Valószínűleg azért, mert Kelet-Európa egyébként is fókuszban volt, és a nőjogi mozgalmak számára is fontos alkotás volt. Rengeteg szerepajánlatot kaptam, főleg Olaszországból. Aztán a francia filmstúdió, a Gaumont ajánlott szerződést. Isabelle Huppert-rel dolgoztam együtt Franciaországban. A francia új hullám nagyon tisztelt engem.”

Arra a kérdésre, hogy filmben, színházban vagy tévéfilmben szeret-e leginkább játszani, így válaszolt: „Én a színházban hiszek.”

Az életét meghatározó rendezők közül Bódy Gábort emelte ki: „Fiatalok voltunk, és nem igazán tudtuk, mit csinálunk. Ő történelmet és filozófiát tanult. Mély filozófiai megközelítése volt a filmekhez. Soha nem találkoztam hozzá hasonló emberrel. Magyar Dezsőnek, közös barátunknak volt egy filmes projektje a munkásosztályról, a hatalmon lévőkről és az értelmiségiekről, arról, ahogy ők széttépnek egy fiatal nőt.

Elképesztő történet, még mindig megvan a forgatókönyve. Egy orosz novella alapján készült, amit később betiltottak. A forgatást már az első napon leállították, miután észrevették, hogy min dolgozunk. Dezső Amerikába disszidált, ahol tanár lett. Gábor és Dezső nagyon komolyan vették a filmes munkákat, az ellenállást és a politikát. Az volt a tanulság számomra, hogy igenis meg lehet maradni önmagunknak.”

A Mundruczó Kornéllal való közös munkáról a következőket mondta: „Számára a színész önálló művész, a szerep pedig a színész saját alkotása. Művészi partnerek vagyunk, bízunk egymásban. Egyenlőség és kölcsönös tisztelet a nyomásgyakorlás helyett.”

Az Evolúció című színházi produkcióról és a belőle készült filmről is mesélt: „Az Evolúció először a Proton Színház előadása volt, zenével. Az én jelenetem, amely körülbelül 40-45 perces, Ligeti György nagyszabású kórus- és zenekari kompozíciójának, a Requiemnek a közepén van. A Ruhrtriennálén való bemutató előtt sokat próbáltunk, több hónapot Magyarországon és néhány hetet Németországban. Ez volt az alapja a filmnek.

Alapvetően lehetetlen felkészülni egy ilyen szerepre. Egyszerűen nem létezem ebben a szerepben, hagyom, hogy a szerep átvegye a hatalmat felettem. Ezt nem is igazán tartom színészi munkának. Ez túlmutat a színészeten.”

Monori Lilit legközelebb a Proton Színház Látszatélet című előadásában láthatják élőben június 7-én és 8-án a Trafóban. A teljes interjú itt olvasható.

Nyitókép: Monori Lili az Evolúció előadásában. Fotó: Heinrich Brinkmöller-Becke