A Szent Egyed templom és a hozzá tartozó monostor maradványai a Kupahegyen
A megvakított Vazul unokája, I. László Koppány várának helyén királyi apátság alapításával I. István művét folytatva erősítette a nyugati kultúrával való kapcsolatot. Saint-Gilles-i francia bencéseket telepített ide, akik nemcsak a keresztény tanokat, de a korszak mezőgazdasági és ipari vívmányait is hozták, Ora et labora: imádságra és munkára tanították a környék lakóit. A király határozott szándéka volt megerősíteni a fiatal államot, törvényekkel is. Ezeket nézegetve kap az ember egy erős benyomást a korról: így a misére járni nem akarókra vonatkozó ?veréssel javítsák meg? ajánlás a legtapintatosabb tétel, különösen a házasságtörő nő meggyilkolását engedélyező cikkely mellett, amely persze csak első ránézésre túlzó, ugyanis ha a szomszédok vallomása alapján utólag másféle igazságra derül fény, akkor aztán ?ésszerűen? kellett dönteni. Hogy ez mennyire nyugtatott meg egy törvényesen meggyilkolt asszonyt akkoriban, el nem tudom képzelni. Nem akarom persze érintettségem okán rossz színben feltüntetni I. László tisztánlátását, mert igazságtalan lenne, ugyanis a nőkön nemi erőszakot tevőre ugyanazt ajánlotta, mint a gyilkosra, s ebben nőpártibb volt, mint a mai jogalkotók. Törvényt alkotni persze nehéz hivatal, de műemlékvédelmi irányelveket sem könnyű.
Magyarország is csatlakozott az ICOMOS-hoz, az UNESCO műemlékvédelmi világszervezetéhez. A szervezet a Nemzetközi Múzeumhivatal kezdeményezésére jött létre, és az első irányadó rendelkezéseket, az 1933-as Athéni Charta elveit Le Corbusier foglalta össze, majd a műemlékekre már direktebben vonatkozó rendelkezéseket az 1964-es Velencei Charta. A tizennégy pontban leírt elvek, és a 2000-es Krakkói Charta terminológiai kiegészítésének szellemében a műemlékek eredeti stílusában, eredeti anyagokkal történő rekonstrukcióját feltétlenül kerülni kell. A negyedik pont szerint egészen kis részek rekonstrukciója kivételesen elfogadható, de csak akkor, ?ha a rekonstrukció vitathatatlanul pontos dokumentációk alapján készül?.
Ez kellőképpen gyakorlatias, mint ahogy az emlegetett charták összes tétele is ? hogy például pontos dokumentáció alatt mit értünk: vonatkozó földhivatalban 1095-ben pdf-ben, netán dwg-ben leadott anyagot, avagy néhány metszetet ? a helyi hivatal döntése a meghatározó. Hazánkban óvatosság jellemzi ezeket a döntéseket, ezért a turisták nálunk jellemzően romokat nézegetnek ? majdnem védhető összehasonlítás, hogy olasz kisvárosokban a charta szellemében máshogy lakják be a helyiek a műemlékeiket: kis üzletek működnek, régi kövekre kitett párnákon ülnek a kávézók vendégei. Majdnem védhető, mert az említett helyeken kényszerből kevésbé központosított a muzeológia ? egész városokat hiábavaló lenne egy helyre hordani, ám a somogyvári romok jelentősebb köveit Budapestre, illetve Kaposvárra szállították. A kaposvári kőtárban pedig ? ha gyermekkorom unott poroszkálásaira gondolok, amit a nevezett műintézményben a százötvenedik kopott kődarabnál éreztem (nem tartozik ide, de a kőbalták a gyengéim) ? elveszik egy somogyvári kődarab.
Pedig izgalmas látvány lehetett, pláne akkoriban, a négy év alatt, 1095-ben elkészült bazilika. Kelet felé három félköríves szentéllyel záródott, nyugat felé két toronnyal, a főhajót egyszerű pillérsor hordta, a még néhány helyen látható falakat a kor lombard építészetéből ismert módon, halszálkakötéssel rakták. Az alapokon és a kis helyen visszaépített faldarabon kívül a kerengő árkádjának néhány pillére látható (hogy ez itt áll-e kilencszáz éve, vagy az 1823-28 közötti ásatásoknál került elő, netán azóta állították, nem derül ki), az egész terület fűvel, sőt a néhai ciszterna körül ültetett növényekkel benőtt. A monostor mellett nemrég felépített kilátóra felmászva látjuk, a Balaton gyönyörű. Akkoriban (sőt még egészen a tó vízszintjének szabályozásáig) csónakkal is el lehetett jutni a mocsaras területen keresztül Somogyvárra.
A XIX. századi ásatások után 1972-ben kezdtek újra kutatni a romok közt: egy nagy homokozónak tűnt a hetvenes években a domb. Anyámmal tarthattam én is, aki akkoriban kaposvári tanárként elvitte ide a nyolcadikosait. A homokot rugdosva hamar előkerült néhány csont, így a gyerekek a tiltás mámorában ügyesen összedolgoztak, hogy észrevétlenül egy embernyi csontot összegyűjtsenek egy Makk Marcis reklámszatyorban. A szatyrot aztán rám bízták, mivel anyám megsejtett valamit, egyesével ellenőrizte őket, amikor szálltunk fel a távolsági buszra, és az szerencsétlen módon nálam is maradt. Hazáig a torkomban dobogott a szívem, otthon aztán sikerült feltűnés nélkül beraknom a garázsba. Amikor apám fél év múlva megtalálta ott, és anyám elé tárta értetlenül, akkor én hirtelen benyomást kaptam a műemlékvédelem jelentőségéről.
