A leánykérés, az eljegyzés a menyegzői lakoma vidékenként más és más formát öltött. Amikor egy fiatalember kiszemelte jövendőbelijét, apját elküldte a lány apjához, hogy előzetes megállapodást kössenek. A kérő ígéretet tett a lány apjának egy meghatározott összegű jegyajándék kifizetésére, melynek nagysága az ifjú ara társadalmi rangjától, származásától, szépségétől és életkorától függött. Ez lehetett három vagy négy aranypénz. A hozomány (mahr) a feleségjelölt saját tulajdonát képezte a későbbiek során, amit válás esetén is megtarthatott. A saría értelmében ugyanis nincs automatikus vagyonközösség a házasságban. A mahr eredetileg olyan kompenzáció volt, melyet a vőlegény a menyasszony családjának fizetett, kárpótlásként azért, hogy hosszú évek szülői gondoskodása után a leányt kiemelte a családi környezetéből és saját házába vitte.
Előfordult, hogy a szülők két fiatal házasulandó szándéka esetén azok horoszkópját vetették egybe, és ha a jelek kedvezőnek bizonyultak, közös erővel megtették a szükséges előkészületeket. Mivel ezeknek a dolgoknak nagy szerepet tulajdonítottak, leggyakrabban az asztrológus által meghatározott napon tartották meg a kézfogót. Ám nemcsak a csillagok kedvező előjeleit figyelték, hanem az ifjú muszlima vallásossága és tisztasága is nagyban befolyásolta a házasságra törekvő arab férfit, amikor párt választott magának.
A Korán ugyanis a hívő arab férfival vagy nővel létesített kapcsolatot támogatja. Ezt támasztja alá a szentkönyvből vett néhány soros idézet: "Ne házasodjatok pogány asszonyokkal, amíg nem lesznek hívők! Egy hívő rabszolganő bizony jobb egy pogány asszonynál - még akkor is, ha ez tetszik nektek. És ne adjátok feleségül [hívő asszonyokat] pogányokhoz, amíg nem lesznek hívők! Egy hívő rabszolga bizony jobb egy pogány férfinál, még akkor is, ha ez tetszene nektek. Ezek [a pogányok] a Pokol tüzéhez hívnak, Allah azonban - ha úgy tetszik neki - a Paradicsomba és a megbocsátáshoz hív. És megmagyarázza ő a verseit az embereknek. Talán hat rájuk az intés" (2:221)
A hozományos eljegyzési forma mellett számos egyéb példára bukkanhatunk az arab világban. A perzsa hagyomány szerint, az ifjú perzsa lányok ibolyacsokrot adtak ajándékba annak a férfinak, aki tetszett nekik. Abban az esetben, ha a férfi elfogadta, beleegyezését adta a frigybe. Ez esetben a legény szülei arany- vagy ezüstgyűrűt küldtek a menyasszony jelöltnek, melyet az ifjú hölgy a jobb kezén viselt. Ezután a lány szülei ajándékozták meg a vőlegény jelöltet és annak szüleit többnyire jóízű cukorkával, majd ezt követően megtartották a fiatalok eljegyzését. Egy év és két hónap elteltével a leány apja megbízott két jó ítélőképességű muszlim férfit, hogy keressék fel a vőlegényt és tudakolják meg tőle, hogy továbbra is szándékában áll-e feleségül venni a kiválasztott leányt. Ha mind a két megbízott kérdésére igennel felelt, és ha a menyasszony is egyet értett a házassággal kapcsolatban, megtartották az esküvőt.
Kelet-Iránban a fentiekhez hasonlóan zajlott a leánykérés. Ha egy fiatalember házasulni akart, és akadt a közelében egy olyan lány, aki tetszett neki, az apja három rokon társaságában felkereste a leány apját. Nem tértek rögtön a tárgyra, hanem hagyták, hogy a ház ura kérdezze meg tőlük, mi célból jöttek. Miután elmondták látogatásuk eredeti okát, az apósjelölt gondolkodási időt kért tőlük, s a válasz függvényében dőlt el, hogy lesz-e esküvő vagy sem.
Az arab országokban ezzel szemben az asszonyok játszották a közvetítő szerepét. Ők vették szemügyre a hammám épületében fürdőző és magát szépítő fiatal lányokat. A leendő anyós meny-jelöltje testét, annak női hozzátartozói jelenlétében szivaccsal és kefével tisztogatta meg, így mérve fel hogy nincs-e a kiszemelt lánynak valamilyen nem kívánatos testi hibája. A fiú édesanyja a vizsgálódás közben megismerkedett a rokonokkal, s igyekezett minél több információt gyűjteni a leányról és családjáról. Az eljegyzés és a házassági szertartás közötti időszakban az ifjú rendszeresen látogatta félig lefátyolozott menyasszonyát.
Ez idő alatt mindkét fél részéről megtették a szükséges előkészületeket. A menyasszony családja előkészítette a lány kelengyéjét: szőnyegeket, ruha- és ágyneműt valamint a háztartási eszközöket. Az ifjú vőlegény szülei pedig fontolóra vették, hogy milyen bútorokra és egyéb kellékekre lesz szükség a fiatalok közös háztartásában. Az iszlám mindkét fél számára biztosít gondolkodási időt. Ez azért lényeges, mert a házasságtól való visszalépés bárki számára megengedett, és senki sem kényszeríthető bele erőszakkal.
A leányt például apja semmilyen eszközzel sem kényszerítheti arra, hogy az saját akarata ellenére házasságra lépjen. Mohamed próféta is ellenzi az ilyen házasságot. Ő ugyanis azt mondta: "A hajadon nő nem adható feleségül, amíg nem kérnek tőle engedélyt." Egy másik hadísz meg így szól ezzel kapcsolatban: "A hajadon nőtől apja kér engedélyt." Mindezek alapján a saría azt a következtetést vonja le, hogy az apának tilos rábírnia a leányát arra, hogy olyanhoz menjen férjhez, akihez nem akar. A tiltott dolog pedig nem válhat helyessé vagy érvényessé.
A helyesebb vallásjogi vélemény szerint tehát érvénytelen az apa által kierőszakolt házasságkötés. A vőlegénynek is joga van ahhoz, hogy megszakítsa kapcsolatát lelendő feleségével, ha annak a házasság előtt folt esett a becsületén, vagy ha a nő szépsége mégsem nyerte el a tetszését. Éppen ezen félreértés elkerülése végett a vőlegényjelöltnek érdemes jobban megnéznie választottját, vagy ha ez nem áll módjában küldjön el hozzá egy megbízható asszonyt, aki beszámol róla. Tilos a férfinak olyan nőt megkérnie, akit egy hittestvére már feleségül kért, mindaddig, amíg az engedélyt nem ad erre, vagy el nem hagyja menyasszonyát.
Mohamed a nősülni vágyóknak a következő útmutatást ajánlotta figyelmébe: "Három okból kérik feleségül a nőt: vagyonáért, szépségéért, és származásáért. Ám keresd a vallásos nőt, mert akkor kerülsz az áldottak, a szerencsések közé." A Korán a szegényekkel vagy rabszolgákkal való házasodásra hívja fel a kérők figyelmét: "Házasodjatok azokkal, akik magányosak közöttetek, vagy jóravaló szolgáitokkal és szolgálólányaitokkal. Ha szegények, Allah gazdaggá teszi őket könyörületessége révén. Allah mindenkiről gondoskodik, és mindent tud." (24:32)
Ha a fiatal pár az utóbbi buktatók ellenére mégis kitartott egymás mellett, sor kerülhetett az esküvőre. Az esküvői szokások helyenként, időszakonként, vagyoni helyzettől függően nagy mértékben változtak. Gyakorta a szertartást valamilyen ünnepnapokon tartották. Az esküvő előtti napon nagy volt a sürgölődés a jegyesek házánál: befejezték a takarítást, folytak az előkészületek a konyhán, elkészítették a megszámlálhatatlan mennyiségű süteményt és édességet. Ugyancsak ezen a napon került sor arra, hogy a menyasszonyt és a vőlegényt elkísérték a közeli fürdőbe, és előkészítették őket a nagy napra. A menyasszonyt az ünnep reggelén gyönyörűen kifestették, megfésülték, felöltöztették. Testét a legillatosabb és legdrágább kencékkel és illatszerekkel dörzsölték be, haját fodrásza mósusszal illatosította, szemöldökét művészien megrajzolták, körmeit hennával kifestették, szemeit pedig kohollal megnagyobbították.
A menyasszony mindig a leglélegzetelállítóbb ruhát öltötte magára, hogy mély benyomást tegyen leendő férjére és annak családjára. Amikor eljött az esküvő napja a vőlegény rokonai és barátai jelenlétében felkereste a lányos házat, ahol megszerkesztették az "esküvői szerződést", amely azután a jövendő házasfeleket egymáshoz kötötte. A lányos házban már minden elő volt készítve: a menyasszony a ház egyik vendégszobájában várakozott a hagyományos arab házassági kellékekkel együtt. Ezek a menyasszony előtt heverő értékes tükör meg egy nyitott Korán, mely az ara fején díszelgett. A házassági szerződés aláírása a qádi és két tanú jelenlétében történt.
Az iszlám világában a saría szerint a következőknek kell megelőznie a házasságot:
1.A menyasszony és a vőlegény képviselői megnevezik a házasulandókat, és a hozzájárulásukat kérik. Tilos bármelyik fél kényszerítése, vagy a házasságkötésben való megakadályozása. A saría szerint beleegyezés "a szűz hallgatása és az asszony kijelentése."
2.A vőlegény vagy családja megállapodik a menyasszony valíjával a fizetendő jegyajándék értékében. Ez a feleség különvagyona.
A saría külön rendelkezik arról, hogy mikor tekinthető egy házasság valóban érvényesnek:
1.Ha a menyasszony és a vőlegény egyértelműen - akár szóban, vagy akár ráutaló magatartással - kinyilvánította a házasságkötési akaratát.
2.Ha a menyasszonyt képviselő gyám jelen van (valí). Fontos kiemelni, hogy a valí csak vallásos, épelméjű megbízható férfi lehet. Sorrendiség a valí személyében: a menyasszony apja, apai nagyapja, fia, fivére, nagybátyja. Még ha a fiatal ara szabad, önálló nagykorú nő, aki saját maga dönthet házasságát illetőleg, az esetben is a valí jogosult eldönteni, hogy születését tekintve a leendő férj egyenrangú-e.
3.Ha jelen vannak a megfelelő tanúk (ez két felnőtt muszlim férfit takar).
4.Ha a házasulandó felek mentesek minden házassági akadálytól.
Ha mind a négy feltétel tejesül akkor a valí kinyilvánítja ajánlatát: "hozzád adom..." Ennek elhangzása után a vőlegény nyilatkozik az elfogadásról. Ha a leány igennel felelt, aláírták a szerződést, ezután elhangzott a Korán egyik szúrája, és ezzel a hivatalos szertartás véget ért. Ekkor sót, lisztet, rizst, babot, ezüst- vagy aranypénzeket és cukorkát szórtak szét, majd hárfások kíséretében megjelent egy énekesnő, aki a menyasszony bájáról és szépségéről énekelt.
A menyasszony káprázatos ruhát viselt, fején narancsvirágokkal és jázminnal ékesített diadém, testét fehér vagy színes fátyol borította. Miután a vendégek átadták jókívánságaikat az örömtől ittas arának, megkezdődött a lakoma. A rengeteg süteménytől roskadozó asztalon százával sorakoztak a cukrozott mandulával s mindenféle finomságokkal megrakott tálak. Ez még csak a ceremónia első részét képezte. Kis idő elteltével a násznép újra felsorakozott és nagy pompa közepette az újdonsült menyecskét férje házához kisérték. A felvonulás során körülhordozták az ifjú lány kelengyéjét és a díszes menet körbejárta az egész várost.
Mikor megérkeztek az ifjú férj házához a vendégeket levessel, sültekkel, ragukkal, pástétomokkal édes tésztákkal és gyümölcsökkel kínálták. Az esküvői lakoma fogásainak változatossága és a meghívottak száma a család helyzetéről tanúskodott. A menyegzői lakomán férfiak és nők elkülönítve vehettek részt csakúgy, mint a különféle mulatságokon. Szokásosak voltak olyan, a termékenységet és gazdagságot szimbolizáló rítusok, melyek a kézfogót követően főleg a nők köréhez kapcsolódtak.
Például amikor Mohamed lánya, Fatma hozzáment Alíhoz, apja feleségei két pálmarostokkal kitömött párnára fügét, datolyát és illatosított vizet tettek. Ugyancsak a nők hatáskörébe tartozott azon szobának vagy sátornak a feldíszítése ahol az ifjú pár nászéjszakájára került sor.
Számos alkalommal előfordult, hogy ekkor pillantották meg egymást először a fiatal házasok. Ha a leányról a nászéjszakán kiderült, hogy nem szűzen lépett a házasságba férje eltaszíthatta magától. Évszázadok óta a muszlimok körében elterjedt szokás a násznépnek felmutatni a szüzesség bizonyítékát, amit az asszonyok hangos öröm ujjongásokkal fogadtak. Reggel a fiatalok a fürdőbe mentek, persze külön-külön férfi és nőtársaik kíséretében. Az esküvői ünnepségek végeztével a feleség elhagyta jól megszokott, számára biztonságot nyújtó családi környezetét, s férje házába költözött.
Az iszlám világában ilyen körülmények közepette köti össze életét két fiatal. De mit is jelent valójában a házasság a saría szerint? A házasság szerződés, mely kizárólag férfi és nő között köthető. Ez ajánlott minden nemi vágyat érző embernek, aki nem fél attól, hogy a paráznaság súlyos bűnébe esik, kötelező viszont azoknak, akik tartanak ettől. Megengedett az impotensek és az aggastyánok számára. A házasság két oldalú kötelezettség egyrészt Allahhal szemben, másrészt a házastársaknak egymás irányába.
A frigy legfőbb célja az utódnemzés vagyis a muszlim közösség tagjainak gyarapítása. Allah így szól a Koránban: "Ti emberek! Féljétek Uratokat, aki egyetlen lélekből teremtett benneteket, akiből megteremtette a párját: S kettejükből számos férfit és nőt sokasított. Féljétek Allahot, akit említve szoktátok egymást kérni valamire.(4:1) Ő az, aki egyetlen személyből teremtett benneteket, s akiből létrehozta a párját, hogy örömre leljen nála."(7:189)
A Korán világosan kinyilvánítja a házasság fontosságát, mely a társadalom két tagját köti össze, és céljai az érzelmi biztonság, valamint a lelki harmónia megteremtése mindkét fél számára. A házasság mindenféleképpen szereteten, gyengédségen, teljes megértésen és könyörületességen kell, hogy alapuljon. "Allah jelei közé tartozik az, ahogy saját magatokból feleségeket teremtett nektek, hogy velük lakozzatok. És szeretet és irgalmat rendelt el közöttetek." (30:21)
A saría a férj és a feleség esetében külön-külön meghatározza a házassági kötelességeket, teendőket. Ez a férj részéről annyit tesz, hogy védelmezze és tartsa el feleségeit, gyermekeit. A saría ezek mellett kötelezi a férjet arra, hogy méltányosan, gyengéden szeretetteljesen bánjon asszonyával, tisztelje érzéseit és ne okozzon neki se lelki, se fizikai fájdalmat s szabadságában se gátolja.
A feleség legfőbb kötelessége a hűség, a megbízhatóság és a becsületesség. A nőnek kell gondoskodnia a családi békéről és a gyermekek neveléséről. Mindig vonzó és készséges legyen - de csakis férjével. Ne utasítsa vissza párja közeledését ! A Korán úgy beszél a házastársakról, mint egymás örömforrásairól. "Urunk! Add, hogy örömet leljünk a feleségeinkben és utódainkban, és tégy minket az istenfélők példaképévé." (25:74)
Az asszony kezeli a közös vagyont és a férj tulajdonát, e feladatát a család érdekében kell teljesítenie. Ám a férj tudta nélkül nem kölcsönözhet, és nem is adhat el semmit annak javaiból. Egy esetben azonban mégis hozzányúlhat, ha a férj nem fizet zakátot, melynek lerovása minden muszlim számára kötelező. A saría oly részletesen foglalkozik a házassággal, hogy vallásjogi és jogi szempontból is rendelkezik felőle. Vallásjogi szempontból olyan formában, hogy a házasságot teljesíteni kell, mint vallási kötelezettséget, de ez is csupán azok számára kötelező, akik képesek eleget tenni a házasság követelményeinek. Mohamed ekképpen buzdított a házasságra: "Ó fiatalok! Aki képes közületek a házaséletre, házasodjon meg, hiszen az erkölcsösebb, aki pedig nem képes erre böjtöljön, mert az védelmet, megkönnyebbülést hoz a számára."
Most nézzük meg, hogy a saría jogi szempontból hogyan ítélkezik házassági szerződésről. A házastársak viszonyát így határozza meg: "A feleség jogai a férj kötelességei és fordítva." A saría rendelkezései egyformán vonatkoznak a férjre és a feleségre, jogállásuk azonban különböző, mint ahogyan ez kitűnik az alábbi Korán idézetből: "És őket [asszonyokat] ugyanaz a jog szerinti bánásmód illeti meg [férjük részéről], mint amivel ők tartoznak [férjüknek]. A férfiak azonban egy fokkal felettük állnak, Allah felettébb hatalmas és bölcs. (2:228) A férfiak fölötte állnak a nőknek mivel Allah előnyben részesített egyeseket közülük másokkal szemben, s amiatt javaikból a nőkre költenek."(4:34)
Ezek a mondatok egyes iszlámszakértők szerint nem azt jelentik, hogy a férfi jobb a nőnél, hanem, hogy köteles méltóképpen eltartani s minden szükséges dologgal ellátni feleségét és családját. Nyugati szemszögből nézve azonban ettől eltérő álláspontra juthatunk. Az előző Korán idézet mintha azt sugallná, hogy az arab világban a férfiak sok tekintetben uralkodnak asszonyaik felett, és így ők alárendeltek, a férfiak alárendeltjei. A nők korlátozottak a szabadságukban, hiszen idejük legnagyobb részét a háremben töltik teljesen elszigetelve a külvilágtól, miközben férjeik élik életüket odakint.
Ez egy valóságos apajogú társadalom, ahol szinte mindig a férfiak szava dönt, és ez megfigyelhető az élet bármely területén. Még a poligámia, azaz a többnejűség is ezt szolgálja. Az iszlám ugyanis négy feleséget engedélyez. A saría azonban nyomatékosan csak egy asszonyt ajánl annak aki attól tart, hogy többel nem tud igazságosan és egyenlően bánni. Még a Koránban is találkozhatunk olyan résszel ami a többnejűségre vonatkozik: "Ha attól féltek, hogy nem tudtok igazságosan bánni az árvákkal, úgy vegyétek feleségül azokat az asszonyok közül, akik tetszenek nektek kettesével, hármasával, négyesével. Ám ha attól féltek, hogy nem tudtok igazságosak lenni, akkor csak egyet vagy azt, kit a jobbotok birtokol. Ez [az eljárás] közelebb áll ahhoz, hogy elkerülhessétek az igazságtalanságot." (4:3)
Az iszlámban a részrehajlás nem megengedett, ha valakinek több felesége van. Szaúd-Arábia főmuftija szerint a többnejűség sok hasznot hoz, egyrészt szexuális értelemben erkölcsös élettel ajándékozza meg a férfit és a nőt, vagyis egyik sem esik a paráználkodás bűnébe, másrészt növeli a gyermekáldás esélyeit.
Valójában a többnejűség bevezetése egy történelmi eseményhez köthető. 625-ben Mekka és Medina muszlim lakói háborúztak egymással. A döntő ütközetre Uhud-hegynél került sor. Ebben a csatában nagyon sok hívő muszlim férfi elesett. Mivel haláluk után asszonyaik magukra maradtak, Mohamed szorgalmazta az életben maradt arab férfiakat, hogy négy feleséget vegyenek maguk mellé, hogy biztosítsák az özvegyek megélhetését. Magának Mohamednek számos felesége volt, s ahogy Allah mondta: "Bizony szép példa van számotokra Allah küldöttében."
Mohamed legelső felesége, Khadidzsa, aki 25 évvel volt idősebb a prófétánál, mindenben támogatta férjét és kezdettől fogva hitt neki. Csak a nő halála után házasodott meg újra. Legkedvesebb felesége Aisha, kinek köszönhetően sok hadísz fennmaradt, melyek a vallásalapító leghíresebb mondásait tartalmazzák. Mohamed egyik szunnájában egyértelműen kifejtette, hogy: "ki nem nősül meg, az nem tartozik énhozzám."
Véleménye szerint a poligámia csakis a házasság keretein belül valósítható meg. Ez biztosítja a normális és a természetes életmódot minkét nem számára. A nők számára lelki, fizikai és gazdasági biztonságot ad. Fontos, hogy a házastársak legyenek kedvesek és jók egymáshoz s mindenekfölött engedelmeskedjenek Allahnak. Mindezek alapján az iszlám egyértelműen tartós kapcsolatnak tekinti a házasságot. Éppen ezért akkor tanácsos egybekelni, amikor a házasulandók elérik a megfelelő kort, és lényeges, hogy önszántukból lépjenek a házasságra a fiatalok egymással.
Az iszlám nem ismeri el a próbaházasságot, sem az élettársi viszonyt, tehát ha a felek belépnek a házasság kötelékébe ki kell jelenteniük a tartósság szándékát. Ám a házasság mégsem szent és felbonthatatlan, ha a házasság rosszá válik lehetőség van a válásra. De fontos, hogy a kapcsolat lezárása békében történjék. A válás persze csak a legvégső megoldás lehet egy kapcsolat befejezésére, az iszlámban ugyanis még a házasságon belüli bűnök jóvátételére is adott a lehetőség.
