Kolozsvár utcáin sétálgatva a látogató lépten-nyomon szembesül a román és a magyar történelem csendes, de annál szívósabb versengésével. A "magyar" és a "román" múlt emlékei sűrűn váltogatják egymást, sőt, néha közvetlen közelről - ugyanannak a háznak a falán vagy ugyanazon a szobron - néznek farkasszemet egymással. Időnként az a benyomásunk támadhat, mintha túl szeretnék harsogni egymást. Máskor az egyik a szó szoros értelmében felülírja, vagy átértelmezi a másikat - igazolva a két nép történelmének szétválaszthatatlanságát. Ez a jelenség talán a város főterén a legszembetűnőbb, ahol szabályos szimbolikus adok-kapok folyik, immár lassan kilencven éve.
A tér máig megőrizte monarchiabeli hangulatát, amelyet a mindenkori román városvezetés különféleképpen próbál ellensúlyozni - kezdve a főtér nevével (piaţa Unirii - azaz Egyesülés tér, utalás Erdély Romániával való egyesülésére), folytatva a közeli román vagy annak tartott emlékekkel (a Mátyás-szobor előtti római ásatások, a memorandisták emlékműve a tér és a Bulevardul Eroilor sarkán, majd az utca középső részére áthelyezett, eredetileg a Mátyás-szoborral szemben álló capitoliumi farkas szobra), egészen a Mátyás-szobron elhelyezett Iorga-idézetig és Gheorghe Funar egykori polgármester lassan múlófélben lévő nemzetiszínű tobzódásáig . Ez a látványos rivalizálás azonban csak a külső megnyilvánulása egy évszázados játszmának, amelynek a tétje Erdély múltja, és amely máig hatással van az emberek életére - nem csupán Erdélyben.
A két történelem vetélkedése talán a történelemtankönyvek lapjain érhető a legjobban tetten, mivel azok mintegy sűrítve foglalják össze az aktuális (nemzeti) történelmet. Jelen dolgozat a magyar és a román középiskolai történelemtankönyvek összehasonlító elemzésére tesz kísérletet. A vizsgálat során elsősorban az egyes történelemkönyvek "közös" témáira - azaz a magyarokat és a románokat egyaránt érintő események ábrázolására - fokuszálunk, megpróbálva felvázolni a szövegekből kibontakozó két történelmi narratíva vonalát - a különbségekkel, párhuzamosságokkal és találkozásokkal együtt.
Míg a magyarországi középiskolások jelenleg négy éven át tanulnak történelmet - vegyesen az egyetemest és a magyart - Romániában egészen a 2006-2007-es tanévig az egyetemes történelmet a középiskolák első három, míg a "románok történetét" a negyedik évfolyamon tanították, román nyelven. A 2007. év azonban lényeges változásokat hozott. Egyrészt átalakult a tananyag - az első három évfolyamon továbbra is főleg az egyetemes történelmet oktatják, román vonatkozásokkal kibővítve, másrészt radikálisan átformálták a negyedikes tankönyvek anyagát. Az új rendszerben szakítottak a hagyományos, kronologikus tagolással, és öt nagy témakörbe rendezték az anyagot. Ugyanakkor megnőtt az egyetemes történelem aránya is. Másik újdonságnak számít az az új törvénytervezet, amely lehetővé tenné, hogy a magyar tannyelvű iskolákban magyarul tanítsák a román történelmet is.
