A következőkben néhány mondat erejéig bemutatom azokat a levéltárakat amelyeknek anyagairól a következőkben szó lesz. Bár az előbb többes számban szerepeltek, a magyar történettudomány számára oly fontos bécsi központi levéltárak 1945-ben egyesítésre kerültek, megalapították az Osztrák Állami Levéltárat (Österreichisches Staatsarchiv), amely három épületben elhelyezett öt taglevéltárból áll:
Haus-, Hof- und Staatsarchiv (A-1010 Wien, Minoritenplatz 1.) Finanz- und Hofkammerarchiv (A-1010 Wien, Johannesgasse 6.) Kriegsarchiv (A-1030 Wien, Nottendorfergasse 2.) Allgemeines Verwaltungsarchiv (A-1030 Wien, Nottendorfergasse 2.) Archiv der Republik (A-1030 Wien, Nottendorfergasse 2.) A taglevéltárak sorában az első a Haus-, Hof- und Staatsarchiv, régi magyar nevével élve Házi, Udvari és Állami Levéltár, amely mint neve mutatja, az uralkodó családnak, az udvartartás különböző szerveinek, a régi központi igazgatásnak, elsősorban az uralkodó mellett működő tanácsadó testületeknek (pl. Titkos Tanács, Államkonferencia), ill. a külügyi kormányzat különböző formáinak (pl. Államkancellária, Külügyminisztérium) levéltárait őrzi. A Habsburg-birodalom központi pénzügyigazgatásának levéltári anyagát őrzi a Finanz- und Hofkammerarchiv, amelyet a régebbi magyar történeti irodalom mint "közös pénzügyi levéltár" ismer a levéltárat 1867-1918 között felügyelő közös pénzügyminisztérium miatt. A Kriegsarchiv az 1556-1918 között működő központi katonai hatóságok, a Hofkriegsrat és a Kriegsministeriumnak levéltárát foglalja magába. Hosszú fejlődés eredményeként jött létre az Allgemeines Verwaltungsarchiv, amely lényegében a Lajtán-túli birodalomfél különböző kormányszerveinek levéltárait tömöríti. Az Archiv der Republikot, az Österreichisches Staatsarchiv legfiatalabb taglevéltárát, 1983-ban alapították meg, feladata az I. és II. Osztrák Köztársaság iratanyagának őrzése.
A bécsi levéltári anyagban, mint már említésre került, a magyar egyháztörténet számára legfontosabb dokumentumok létrejöttüket a főkegyúri jog gyakorlásának, ill. e gyakorlás körül támadt vitáknak köszönhetik. Számos forrás maradt meg a magyar püspöki székek betöltésére, pápai megerősítésére, meghalt püspökök hagyatékára, az üresedésben lévő püspökségek igazgatására vonatkozólag. A megmaradt forrásanyag alapján a püspökkinevezések kérdésének alakulása 1526-tól 1918-ig elég jól nyomon követhető.
Ferdinánd Magyar Udvari Kancelláriája csak 1527 végére szerveződött meg, és az első időkben elég nehézkesen működött, ezzel két évtizedre lépés hátrányba került az Udvari Kancellária (Hofkanzlei) latin titkáraival szemben, akiknek magyar vonatkozású iratai, köztük több püspöki kinevezést tartalmazó fogalmazvány és iratmásolat részint az Ungarische Aktenben, részint a birodalmi másolati kötetekben (Reichsregisterbücher) maradtak meg. Ez utóbbi sorozatban I. Ferdinánd korából (1526-1564) nem kevesebb mint hét kötet tartalmaz magyar vonatkozású anyagot. A Habsburg-uralkodó római követe jelentéseiben már e korban olvashatunk magyar vonatkozású híreket. A legfontosabb egyháztörténti vonatkozású bécsi források 1552-ig bezárólag nyomtatásban is hozzáférhetők a századfordulón kiadott Egyháztörténelmi emlékek öt monumentális kötetében.
A XVI. század második felében nemcsak a megerősítés, hanem a püspökök kiválasztása is tetten érhető, köszönhetően Rudolf prágai kormányzatának (1583-1608). A Hradzsinba áttelepült uralkodó ugyanis maga helyett kormányzót hagyott hátra Bécsben, testvére Ernő főherceg (1583-1594), majd annak németalföldi megbízatása után Mátyás főherceg (1594-1608) személyében, akik névleg ugyan csak Alsó- és Felső-Ausztriát kormányozták, de a valóságban a magyar ügyekben is illetékesek voltak. A Habsburg-testvérek egymás közötti, Ungarische Aktenben őrzött levelezése egyedülálló módon hagy bepillantást a világi és egyházi tisztségek betöltési mehachnizmusába.
A XVII. században elsősorban a Staatenabteilungen fondfőcsoporton belüli, előbb röviden jellemzett Romana állagra számíthatunk leginkább ha püspöki kinevezések után érdeklődünk. A fond egészen 1848-ig megy, független attól, hogy a külügyek irányítását végző szervet több alkalommal is átszervezték. A Reichshofkanzleitől (1558) az Osztrák Udvari Kancellária (1620-1741) vette át némi kompetencia-vita után az irányítást, majd Mária Terézia megalapította az Államkancelláriát (1741-1848). Az 1526-1848 közötti külügyi iratanyagot a Haus-, Hof- und Staatsarchivban egységesen kronológiai rendbe rendezték. Az egyes állagokon belül, ismét csak egységesen, három alsorozatot hoztak benne létre. Az évrenden belül külön gyűjtötték a jelentéseket (Berichte), külön az utasításokat (Weisungen), és az ide nem illeszkedő darabokból egy vegyes sorozatot (Varia) alakítotak ki. A XVIII. század elejétől csatlakozik a Romana sorozathoz a római követségi levéltár (Botschaftsarchiv Rom-Vatikan), amely mint a neve is mutatja az uralkodó által Rómába küldött követ helyben képződött, római iratait tartalmazza, közel 500 fasciculusnyi iratot. E roppant gazdag anyag rendezése még csak részben történt meg, éppen a legrégebbi, XVIII. századból származó követi levelezés a legnehezebben kutatható. Az 1806-1918 közötti iratanyag szépen rendezett, a szokásos utasítás-jelentés felosztásban található. A kutatást jól használható segédlet könnyíti meg.
A püspöki megerősítéseket Rómában a XVIII. század elejétől külön ágens intézte, amelynek 1720-tól maradt meg külön levéltári anyaga (Rom, Geistliche Agentie 1720-1909, 66 köt. + 211 csomó). Itt megtalálható a nyomtatott propozíció, a fizetendő taxa nagysága, a kinevező bulla másolata és taxafizetésről szóló levelezés.
Az Államkancelláriát 1848-ban a Külügyminisztérium váltotta fel a külügyek irányítása terén. A külügyminisztérium levéltárában a püspökkinevezési ügyeket az Administrative Registratur nevű fondban helyezték el, az e fondon belül kialakított tételek között a 26. tétel (F 26) a "Katolische Kirche im Occident 1830-1918" címet hordozza, és a Monarchia korabeli püspöki kinevezésekre nézve elsődleges fontosságú. A püspöki kinevezések mellett a bíborosi kinevezések anyaga is itt került elhelyezésre (Kt. 5. 20, 34-37.).
Akadtak persze olyan kinevezések, amelyek valamilyen okból problémásnak bizonyultak. Ezekre vonatkozó forrásanyag a külügyminisztériumi levéltár politikai anyagokat őrző részében, a pápasággal folytatott diplomáciai érintkezés anyagában maradt meg (Politisches Archiv XI. Karton 175-274. Päpstlicher Stuhl 1848-1918). Ide került részben pl. Samassa József kardinálisi kinevezésére vonatkozó levelezés (XI. Karton 233). A Habsburg-uralkodó kinevezési jogát, benne az ugyancsak sajátos magyar kinevezési jogot időről-időre kétségbe vonta a pápaság. Ezért időről-időre a császár és király részéről a jogokat védelmező összeállítások készültek. Az egyik utolsó ilyen munka Kuefstein gróf vatikáni követ 1891-ből származó memoranduma volt, amelynek kéziratos és belső terjesztésre szánt nyomtatott példánya is megmaradt a külügyi anyagban (XI. 233. Varia 1891).
A püspökkinevezésre vonatkozóan a XIX. század elejétől az uralkodó mellett működő Kabineti Iroda (Kabinettskanzlei) levéltára különböző állagai is tartalmaznak információkat, elsősorban a Ministerrats-Vorträge (1848-1852), Ministerconferenz-Vorträge (1852-1858), Kabinettskanzlei-Vorträge (1858-18918) állagok, amelyeket újaban a napi gyakorlatban együttesen Kabinettskanzlei-Vorträge sorozatként emlegetnek. Ezek azonban a kinevezés tényén túl nem sok információval szolgálnak. Jelentőségűket az a tény adja, hogy a kiegyezés utáni Vallás- és közoktatási Minisztérium anyaga az 1956-os levéltári tűzvész nyomán erősen megcsonkult, és e formális információk is segítenek a kinevezési mechanizmusok rekonstruálásában.
Mária Terézia korától kezdve az uralkodó magához ragadta a kanonoki kinevezések jogát is. A kinevezések gyakorlatára számos forrás található a Staatsrat anyagában, amely az uralkodó mellett működő legmagasabb rangú tanácsadó testület volt (1761-1848) és különösen Mária Terézia és II. József idejében játszott fontos szerepet. Pótolhatatlan veszteség, hogy a II. világháború idején a Staatsrat aktái 1833-ig bezárólag elpuszultak, csupán a kivonatokat tartalmazó jegyzőkönyvek maradtak meg. A korabeli gyakorlat szerint a kanonoki kinevezések mindig a Magyar vagy az Erdélyi Kancellária felől érkeztek Bécsbe, ami azt jelenti, hogy az elsődleges javaslattevés otthon történt meg, érdemes tehát a kutatást a kancelláriák levéltárában kezdeni. A Staatsrat anyaga azért lehet érdekes, mert a kancellária aktájára csak a legfelsőbb döntést vezették rá, arról, hogy az miképpen született meg csak a bécsi iratokból értesülhet a kutató. A Staatsratban a kanonoki kinevezések mellett apáti és préposti címek adományára is találunk bőven anyagot. Több kanonoki kinevezés esetében kikérték Franz Graf Kolowrat-Liebsteinky (1778-1861) államminiszter véleményét, aki után nem kevesebb mint 220 doboz irat maradt a Kabinettsarchivban az 1826-1848 közötti időszakból (HHStA).
Kanonoki kinevezésekre vonatkozó akták és más egyházi vonatkozású ügyek is maradtak fent a javarészt elintézetlen ügyeket őrző szintén háborús károkat szenvedett Kabinettskanzlei Akten állagban (1802-1848). Az 1848 utáni kanonoki kinevezésekre, sajnos az esetek többségében elég formális, ügyiratot lehet találni a fentebb már emlegetett Kabinettskanzlei-Vorträge állagban (1848-1918). Jelentőségét az előbb már jelzett tény adja, hogy ti. ez alkalommal Budapesten pusztított a háború, és e kérdésben a Vallás- és Közoktatási Minisztérium anyagai hiányoznak.
A XVIII. század közepétől kezdve igyekezett az állam egyre erőteljesebben befolyását az egyházra is kiterjeszteni. Ez az irányzat, amelyet a Habsburg-birodalom esetében II. József után jozefinizmus néven szokás nevezni, a névadó uralkodó idején túl egészen a XIX. század közepéig erősen éreztette hatását. A józsefi reformok kutatásához tudni kell, hogy Magyar Kancellária és az Udvari Kamara magyar részlegének egyesítése miatt (1784) sok forrás Budapesten a kancellária levéltárában keresendő. A legfontosabb bécsi forráscsoport a Staatsrat, mint már említettük a II. világháború során megsérült. Szerencse, hogy néhány kérdés feldolgozása még ez előtt az időpont előtt megtörtént, így pl. a Türelmi Rendelet létrejöttét tisztázta Mályusz Elemér.
Különösen gazdag anyag található József utódai, elsősorban Ferenc császár korára (1792-1835) vonatkozólag Bécsben, aki a különösen bizalmatlan uralkodók közé tartozott, ennek köszönhetően számos tanácsadót foglalkoztatott, és az így keletkezett aktákat meg is őrizte. Az e korból származó igen gazdag iratanyagból már említésre került a Kabinettskanzlei Akten, a Minister-Kolowrat-Akten, a Staatsrat (1833-tól akták is !). Ferenc nevét egy külön állag is hordozza, a Kaiser Franz-Akten, amely igencsak vegyes eredetű iratanyagot foglal magában. Az állag végén, több dobozban elhelyezve érdekes iratsorozat található, a birodalom területén lévő püspökségek egyházlátogatásáról az uralkodó számára készített jelentések, köztük a magyar püspökök rövidebb-hoszabb jelentései, amelyeket esetenként táblázatos kimutatások egészítenek ki.
A jelentések mellett püspökségre alkalmas személyekről és kanonokságra ajánlott papokról készített beadványok is találhatók még itt. Ez az anyag érdekes kiegészítést kínálhat az e korból származó ad limina jelentésekhez. Az V. Ferdinánd korából (1835-1848) származó hasonló jelentéseket a már emlegetett Kabinettskanzlei Aktenben helyezték el, itt található pl. 1836-ból Lonovits csanádi püspök jelentése egyházmegyéjéről (1836: 173), Hám János szatmári püspök jelentése 1834-1837 között tett egyházlátogatásáról (1837: 136) vagy Kováts Miklós erdélyi püspök jelentése 1843. május-júniusában Székelyföldön tett vizitációs útjáról (1843: 298).
Az előbb emlegetett állagokban rengeteg irat található a XIX. század első feléből az erdélyi és a partiumi, nagyváradi görögkatolikus püspökségek megszervezésére, működésére, ill. a görögkeleti egyházzal folytatott küzdelmére vonatkozólag. A reformkor és az 1848/1849-es szabadságharc a magyar egyház életében is fontos változásokat hozott magával. A magyar egyháziak reformmozgalmakban való részvételére számos akta található az előbb emlegetett állagokban. Az igazán frekventált és mozgékony személyiségek azonban a rendőri hatóságok figyelmét is felkeltették, amelyek a ferenc-i időszakban már jól kiépített informátori hálózattal rendelkeztek Magyarországon. A rendőri jelentések az Allgemeines Verwaltungsarchivban őrzött Zensur- und Polizeihofstelle anyagában találhatók, már amennyi megmaradt belőlük, mert egy 1927-es szociáldemokrata zavargás nyomán bekövetkezett gyújtogatás súlyos károkat okozott a rendőri irattárban. A megmaradt, részben megégett aktákban a kutatást cédulakatalógus könnyíti meg. Segítségével viszonylag gyorsan megbizonyosadhat az érdeklődő róla, hogy létezik-e ügyirat az őt érdeklő személyről.
A magyar egyháziak 1848-as közreműködésére a legértékesebb forrásanyag a HHStA-ban őrzött Geheimaktenben található. Itt nyert elhelyezést Felix von Schwarzenberg miniszterelnök (1848-1852) hagyatéka, amelyben számos, egyháziakra vonatkozó izgalmas levél is olvasható. A megtorlás, majd megkegyelmezés folyamata a minisztertanácsi jegyzőkönyvekben - az 1848. és 1849. év jegyzőkönyvei a közelmúltban nyomtatásban is megjelentek - ill. Kabinettskanzlei előterjesztési sorozataiban követhetőek nyomon. Az 1848-1867 közötti emigráció és az otthoniak megfigyelései két helyen csapódtak le, akták találhatók erről a HHStA-beli Informationsbüroban, ill. az Allgemeines Verwaltungsarchivban őrzött Oberste Polizeibehörde irattárában.
A kiegyezés utáni kor iránt érdekődők számára elsősorban a Kabineti Iroda már többször emlegetett előterjesztés sorozatai használhatók, amelyek azonban minden alkalommal valamely minisztérium előterjesztése nyomán készültek. Használatuk csak az otthoni forrásanyaggal együtt lehet igazán eredményes.
A XIX. századi források ismertetése kapcsán örömmel jegyzem meg, hogy az utolsó két évtized delegátusai működésének köszönhetően több reformkori állag magyar vonatkozású anyagának feldolgozása megtörtént, ill. folyamatban van. Ress Imre és Pajkossy Gábor a Staatskonferenzaktenhez készített jegyzéket, amely az eddigi segédletekhez képest egyedülálló módon az eredetiről készült, a MOL-ban elérhető mikrofilm tekercsszámát is tartalmazza. További jegyzékek készültek a Kabinettskanzlei-Akten, a Minister-Kolowrat-Akten állagokhoz, most pedig a Staatsrat megmaradt iratainak feldolgozása van folyamatban (1833-1848). A mintegy 400 dobozt, közel százezer aktát tartalmazó fond egyötöde került eddig átnézésre (1833-1836).
A Haus-, Hof- und Staatsarchiv néhány családi levéltárat is őriz, köztük három magyar vonatkozásút, amelyek a közép-európai történelem viharait jól illusztráló módon, a II. világháború következményeként kerültek Bécsbe: a Csáky család, Erdődy család, a Pálffy család levéltára. A Csáky család szepesmindszenti levéltárában található Csáky Imre bíboros, kalocsai érsek igen terjedelemes levelezése, és néhány hivatalos irata, továbbá Csáky Miklós esztergomi érsek kisebb terjedelmű levelezése. Az Erdődy család levéltára elsősorban középkori oklevélgyűjteménye miatt érdemel figyelmet, benne Bakócz Tamás levéltárának töredékével. A Pálffy család vörösvári levéltára elsősorban a Pálffy családtagok különöző egyházi személyekkel folytatott levelezése miatt érdekes. Visszatérve az eredeti gondolatmenethez, amely a főkegyúri jog és a Bécsben található forrásanyag összefüggéseit boncolgatta, nemcsak a püspök kinevezése, hanem a püspök halála is uralkodói beavatkozást vont maga után. A főpapok végrendelkezési joga sokáig szabályozatlan volt, és még az 1625-ös II. Ferdinánd-i rendelkezés után is sokszor került sor a hagyaték lefoglalását végző Kamara és az egyházi testületek, ill. a rokonság között összetűzésre. A magyar főpapok hagyatékaira vonatkozó összeírások, a hagyatéki eljárás iratai, esetenként a főpapok végrendeletei jelentős számban maradtak fent az Udvari Kamara levéltárában (Hofkammerarchiv). Jóllehet a Magyar Kamara formailag mindvégig független volt az Udvari Kamarától, a valóságban alig akadt olyan fontosabb ügy, amelyben ne keletkezett volna felirat az Udvari Kamarához. Bár az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az Udvari Kamara minden fontosabb ügyben kikérte a Magyar Kamara véleményét, és az esetek többségében a véleményt elfogadva készítette el a maga döntéstervezetét, ill. előterjesztését. Ennek ismeretében érthető, hogy a Magyar Kamara emberei által készített hagyatéki összeírások egyes esetekben miért az Udvari Kamara levéltárában maradtak meg.
A Hofkammerarchiv számos állaga őriz magyar vonatkozású anyagokat, közülük a Hoffinanz-Ungarn tekinthető a XVI-XVIII. századi Udvari Kamara központi magyar fondjának. Itt találhatók több magyar püspök hagyatéki eljárásának iratai is, pl. Várday Pál ingóságainak összeírása (1549), Telegdi Miklós könyvjegyzéke (1586), Radéczy István (1586), Heresinczy Péter hagyatéka (1590), vagy éppen az élete végén sok hányattatásnak kitett Szuhay István hagyatéka (1605-1608). A gazdag XVI. századi anyag után jóval kevesebb XVII. századi és még kevesebb, érdemi XVIII. századi ügy bukkan fel. Az esetek többségében ekkor már csak adalékok találhatók itt a Magyarországon lezajlott hagyatéki eljáráshoz. Az igen terjedelmes, több mint 900 igencsak vaskos csomót őrző, kronológiai rendbe állított Hoffinanz-Ungarn állag az Udvari Kamara eredeti jegyzőkönyvei és indexei segítségével kutatható, amelyek egyformán használhatók a Hoffinanz-Österreich, Hoffinanz-Ungarn, Hoffinanz-Böhmen sorozathoz.
A magyar alsorozat, az említett Hoffinanz-Ungarn használatát egy külön jegyzék kívánja megkönnyíteni, amelynek készítését 1980-ban még delegátusként Gecsényi Lajos kezdte meg, és amely most 2005-ben a 120. raktári egységnél, 1620-nál tart. Az 1580-1620 közötti időszak már elektronikus formában is elérhető.
A Hoffinanz-Ungarn állag, ill. a Kamara előbb emlegetett eredeti jegyzőkönyvei, amelyek egy beérkező (Expedit ! nem tévedés) és egy kimenő (Registratur) sorozatra tagolódnak, nemcsak a püspöki hagyatékokra, hanem az elárvult egyházmegye birtokok igazgatására is számos adalékot szolgáltatnak. Különösen az esztergomi egyházmegye birtokai bukkannak fel sűrűn a forrásokban 1573-1596 között. Az erre vonatkozó forrásanyag kiaknázása azonban ismét csak a budapesti és esztergomi forrásokkal együtt tanácsos. Az Udvari Kamara mint a Habsburg-birodalom legfőbb pénzügyi szerve nagy szerepet játszott a török kiűzésével visszafoglalt területek megszervezésében (1683-1711), a kamarai igazgatásban maradt birtokok, ill. a XVIII. század folyamán újratelepített területek életének megszervezésében, beleértve az egyházi infrastruktúra kialakítását is. A töröktől visszafoglalt déldunántúli területekre vonatkozólag is számos fontos forrás, összeírás található a Hofkammerarchivban, köztük pl. Radonay Mátyás pécsi püspök számos levele. A Hofkammerarchiv gazdag térképtárában számos kamarai birtokon épített templom és plébánia tervrajza, ill. a különböző fondokban ezek építésére vonatkozó irat található meg. Különösen gazdag a Bánát anyaga, amely hosszú időn át a Hofkriegsrat és a Hofkammer közös irányítása alatt állt (Banater Akten).
Az 1762-1848 közötti időszak egyházi ügyei az Ungarisches Camerale fondban találhatók. Itt már tárgyi tételek (ún. Abteilungen) kerültek kialakításra, amelyen belül a 3. tétel alá sorolták be az egyházi ügyeket (Abt. 3. Geistlichkeit). Itt találhatók a püspöki hagyatékokra, üresedésben lévő püspökségekre vonatkozó iratok. E forrásanyagot még igen kevesen használták, jóllehet már egyideje már mikrofilmen is elérhető otthon. Megjegyzendő, a kamarai levéltár erdélyi vonatkozású iratai, tekintve, hogy Erdély a Habsburg-birtokba vételtől kezdve egészen 1848-ig külön igazgatás alatt működött, külön sorozatban találhatók (Siebenürgische Akten rote Nummer 1-365.).
Mivel az egyház és állam szoros együttműködésben volt egymással, az egyházhoz tartozó személyek, püspökök, kanonokok, szerzetesrendek képviselői sokszor állami megbízatást is elláttak, ezért e minőségükben keletkezett iratok sűrűn bukkannak fel a bécsi állami levéltárakban. A magyar udvari kancellári tisztet egészen a XVIII. század első harmadáig egyházi személy töltötte be, a XVI. században pedig nádor hiányában több püspök viselte a helytartói tisztet. Másokat diplomáciai küldetésbe küldtek, mint pl. Pázmány Pétert 1632-ben VIII. Orbán pápához, vagy Erdődy László nyitrai püspököt 1720-1724-ben Lengyelországba. Néhány hazai egyházi személy iratainak összegyűjtése során megtörtént a bécsi levéltárak kiaknázása is, mások esetében ez még várat magára. Károlyi Árpád pl. összegyűjtötte és kiadta Fráter György levelezését. Nem foglalkozott azonban a barát meggyilkolása után tartott pápai vizsgálattal, amelynek az anyaga Rómában található, de néhány tanúvallomás Bécsben található (Ungarische Akten Fasc 72. Konv. B. "Konv 1553.X-XII. und den Prozess Martinuzzi betr. Akten"). Hanuy Ferenc Pázmány Péter levelezésének kiadása kapcsán annak idején a Haus-, Hof- und Staatsarchivban, de különösen a Finanz- und Hofkamerarchivban alapos kutatásokat végzett, ill. végeztetett.
Újabban lengyel-magyar együttműködésben megindult a jelentős humanista, Dudith András - pécsi püspök 1563-1567 között - levelezésének kiadása. Az oszmánokkal való békekötésben közreműködő Verancsics Antal neve - pécsi püspök 1554-1557 között - szintén sok Konstantinápolyból érkezett jelentés alján szerepel. A Szalay László által otthoni másolatok alapján kiadott Verancsics-levelezése és a Türkei I. (Turcica) állagban őrzött eredetiek pontos összevetése még várat magára.
E rövid áttekintésből is látszik, hogy a bécsi állami levéltárak, leszámítva a főkegyúri jog gyakorlásából fakadó ügyeket, elsősorban kiegészítő anyagot szolgáltathatnak a hazai egyháztörténet iránt érdeklődőknek. A csalódások elkerülése végett érdemes a bécsi levéltári kutatást gondosan előkészíteni. Mivel az iratok a Habsburg-birodalom meglehetősen bonyolult, sűrűn átalakított központi igazgatásának köszönhették létrejöttüket, ezért tanácsos bizonyos mennyiségű igazgatástörténeti ismerettel felvegyverkezni.
A magyar történelem iránt érdeklődők már 150 éve kutatják változó intenzitással és változó hatékonysággal a levéltárat, tanácsos annak is utánanézni, hogy már mi került publikálásra.
A Magyar Országos Levéltár több mint ötven éve készíttett mikrofilmeket a bécsi levéltári anyagból, így már több mint három millió Bécsből hazaküldött mikrofilmfelvétel áll a kutatók rendelkezésére a MOL Mikorfilmtárában. Több jelentős állag teljes egészében filmre került, mint pl. a Ministerium des Äussern Politisches Archivja, az Ungarische Akten, a Turcica, a Finanz- und Hofkammerarchivból a Hoffinanz-Ungarn. Bár a mikrofilmen való kutatás nem könnyű, a felvételek minősége is változó, ráadásul a filmek segédlettel való ellátottsága is hagy kívánnivalót maga után, ha nincs lehetőség Bécsbe utazni, a filmek megléte és budapesti elérhetősége mégis is nagy segítséget jelenthet.
