Egykor 150 ezren lakták a nagyvárost, ám 1993-ban a Hegyi-Karabahért vívott háborúk során megváltozott e helyzet. Bár harcok sosem dúltak a városban, az örmény bevonulással vandálok űzték el az ott lakókat. Az épületek romosak és üresek, és csak a graffitikkel befújt mecset maradt érintetlen. A lakók Azerbajdzsán más városaiba, és Iránba költöztek. További információ
Varosha ma Észak-Ciprus egyik üresen álló települése, ám pár évtizede még egész más volt a helyzet: az 1974-es török invázió előtt ez terület is Famaguszta turistaparadicsomának része volt. Az 1970-es évekig egyre húzták fel a modern épületeket és szállodákat, ám a háborúban szögesdróttal kerítették el, és mostanra csak a török hadsereg és az ENSZ képviselőt léphetnek be a területre, speciális engedély birtokában. Az Annan-terv már rendelkezett Varosha visszaadásáról a görögöknek, ám erre nem került sor, mert a helyiek a népszavazáson visszautasították a kezdeményezést. Az elmúlt 34 év során semmilyen felújítást nem végeztek az épületeken, így lassan omladoznak. A tervek szerint 2010-re ez a helyzet megváltozhat, és az északi területek leglátogatottabb turistaközpontjává változtatják majd Varoshát. További információ
Kowloon falakkal körülzárt városa eredetileg Hongkong mellett állt: az egykor kalózok elleni helyőrségnek létesített településrészt a második világháborúban a japánok foglalták el, és a hódítók veresége után illegális házfoglalók özönlötték el. Sem Kína, sem Nagy-Britannia nem vállalt felelősséget a területért, így kívül esett minden törvényhatóságon. A városrész a bűnözés és a maffia központja lett, a lakók labirintusszerűvé építették át az utcákat, amelyeket a szemét is ellepett. Az épületeket olyan magasra építették, hogy a napfény az utcaszintet sem érte el, és ott bordélyok, kaszinók és ópiumbarlangok üzemeltek. 1993-ban - megelégelve az anarchista település különállását - a brit és kínai hatóságok közös fellépésével a területet lerombolták és kiürítették. További információ
Kadikcsan csak egy a sok kis szovjet város közül, amely a birodalom összeomláskor, egyik napról a másikra szűnt meg. A lakóknak először a különböző közszolgáltatások megszűnése miatt kellett egyre messzebbre járniuk, majd a hatóságok alig két hét alatt mindenkit elköltöztettek. A 12 ezer ember otthonaként ismert, ónbányászok lakhelyeként létesített település ma teljesen elhagyatott, az egykori lakók nagyon sok használati tárgya még ma is megtalálható ott. További információ
Nagaszaki közigazgatási körzetében 505 lakatlan sziget található, a várostól alig pár kilométernyire. A magas tengerparti falairól Hadihajó szigetnek (Gunkan-dzsima) elnevezett földdarab története 1890-ben kezdődik, amikor a Mitsubishi vállalat megvette, hogy a tengerfenékről szenet termeljenek ki. Ezzel igen komoly figyelmet sikerült kivívni, és ezt csak fokozta, hogy 1916-ben itt épült meg Japán első betonépülete is, hogy megvédje a munkásokat a hurrikánoktól. 1959-re a lakosok száma igencsak megnőtt, és ez lett a világ egyik legsűrűbben lakott területe. Amikor aztán az 1960-as évek második felében a petróleum felváltotta a szenet, a bányákat az egész országban bezárták, és 1974-ben a Mitsubishi alkalmazottai is elhagyták a szigetet. Az épületek a mai napig üresek, és turistaszenzációnak számítanak. A szigeten forgatták 2003-ban a Battle Royale II. című filmet, és az ott található település inspirálta a Killer7 című, Ázsiában komoly népszerűségnek örvendő videójátékot. További információ
Az aprócska település a mai napig az iszonyatra emlékeztet: a második világháború során a német hadsereg ott, a francia ellenállók számára példát statuálva 642 embert mészárolt le. A történet legborzalmasabb része, hogy eredetileg a közeli Oradour-sur-Vayres lakóit akarták kivégezni, de egy kereszteződésben eltévedtek, és 1944. június 10-én így érkeztek Oradour-sur-Glane-be. Egy túlélő visszaemlékezései szerint a férfiakat a csűrökbe terelték, ahol a legtöbbjüket combon lőtték, hogy lassan haljanak meg. A nőket és gyerekeket gépágyúk elé terelték, majd az épületeket lerombolták. A romok a mai napig az ott meghaltakra emlékeztetnek. További információ
A Tarantói öböltől 40 kilométerre, a szárazföld belsejében található középkori városka tipikusnak mondható a térségben, a hosszú lankákra épített házak lakói egykor kukoricát és gabonát termeltek. A település múltja 1060-ig vezethető vissza, amikor a terület Arnaldo érsek, Tricarico püspöke tulajdonába került. 1891-ben még 2000-en lakták a házakat, annak ellenére is, hogy a térségben nagyon komoly mezőgazdasági problémákkal küzdöttek. Éppen ezért 1892 és 1922 között 1300-an költöztek Észak-Amerikába, majd a földrengések, földcsuszamlások és a háborús emberveszteségek teljesen elnéptelenítették a várost. 1959 és 1972 között katasztrófák sorozat sújtotta a térséget, a maradék 1800 lakost a közeli Craco Peschierába költöztették, és a középkori utcák a mai napig üresen állnak. További információ
A szigetország északi részén található az a mai szemmel is igencsak futurisztikus település, amely egy luxuskörülményekkel felszerelt nyaralótelepnek készült. Az építkezés során azonban több, igencsak furcsa és megmagyarázhatatlan haláleset történt, így leállították a munkálatokat. A pénzhiány és a folyamatos halasztások a beruházás végét is jelentették: az űrexpedícók kellékeire emlékeztető kunyhók a mai napig üresen állnak. A városi legenda szerint viszont ez nem teljesen igaz, hiszen ott a mai napig a meghaltak szellemei kísértenek. Az építtető cég megpróbálta az egész ügyet a szőnyeg alá söpörni, és bár az építkezések kormányzati hátszéllel indultak, később mindenki elhatárolódott a bizarr eseményektől: talán ennek is köszönhető, hogy ma már azt sem lehet tudni, hogy ki tervezte a lakótelepet. A terület egyetlen hasznosítási lehetőségét sokan a furcsa romok elbontásában látják, ám a halottak iránti kegyeletből - és babonából - később sem építkeznének oda. További információ
Kolmanskop homokvárosa (Namíbia) -megnézem térképen Kolmanskop kísértetvárosa Namíbia déli részén található, néhány kilométerre Lüderitz kikötőjétől, a szárazföld belsejében. A kikötő fellendülése 1908-ban következett be: a gyémántláz alatt több ezren érkeztek a sivatagba, hogy megcsinálják szerencséjüket. Két éven belül egy teljes várost építettek fel, kaszinóval, iskolával, kórházzal és luxusépületekkel. Az első világháború után azonban hamar lezuhant a gyémánt ára, így a település vége is egyre közeledett. Az 1950-es évekre a város teljesen kiürült, és a dűnék szép lassan visszavették a várost: a fém épületek összeroskadtak a homok alatt, ami a kerteket is betemette. Néhány épület még ma is áll, és a színház is igen jó állapotban van, ám hamarosan ezek is teljesen eltűnnek majd. További információ
Az 1986-os atomkatasztrófa helyszíne melletti város az erőmű munkásainak adott otthont, és akkor ürült ki teljesen. Fénykorában közel 50 ezren lakták, és a hely egész mostanáig a késő szovjet korszak mindennapjait dokumentáló halott múzeumvárosnak számít. Az összes lakóházat, kórházat, iskolát, stb. elhagyták, és az épületekben minden használati tárgyat ott hagytak. A lakosok fejenként egy bőröndnyi személyes tulajdont vihettek magukkal, amelyet gondosan ellenőriztek, hogy nem sugárzó-e. A lakóépületek nagy részét azonban pár évvel ezelőttre már teljesen kifosztották, és ott semmilyen értéktárgy nem maradt, még a vécéülőkéket is ellopták. Egyes épületek még ma is nagyon jó állapotban vannak, bár a legtöbb teteje mára beszakadt, illetve a növényzet is egyre jobban teret hódít. Ennek ellenére a tervek szerint hamarosan akár turisták is bejárhatják majd a Zóna területét. További információ
Ön ismer hasonló helyeket, vagy már járt is hasonló szellemvárosban? Melyik nagyobb kihalt város maradt ki az összeállításból?Itt megírhatja nekünk!